Angster József
Angster József (Kácsfalu, 1834. július 7. – Pécs, 1918. június 9.) magyar orgonakészítő mester és dinasztiaalapító volt, Európa egyik legnevesebb és Közép-Európa egyik legkeresettebb orgonagyártója, a magyar iparművészet kimagasló alakja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Származása
A mai horvátországi Jagodnjakon (akkor Kácsfalu) született, német telepes családban: német bevándorlók közül vált az egyik legnevesebb magyarrá. Nagyapja öt testvérével és József apjával az alsó-ausztriai Michelstätten faluból költözött Magyarországra az 1790-es években. Angster József német nyelven írt naplóját idős korában fordította magyar nyelvre, gyermekei kérésére, ezt jegyezve az elejére: „Mint magyar: gyermek vagyok, mint író: iskolázatlan öreg.”
[szerkesztés] Tanulmányai
Eszéken volt asztalosinas. Kétszer indult vándorútra. Először Temesváron, Német-Bogsánban és Oravicában dolgozott. Másodjára Bécsben, Titz műhelyében tanulta az orgonakészítést, majd 1863 és 1866) között a párizsi Aristide Cavaillé-Collnál, ahol a Cologny-kastély, a Notre-Dame és a St. Trinite templom orgonáinak felépítésében segédkezett. Bár unszolták, hogy maradjon, hazagyalogolt.
[szerkesztés] Munkája, élete és halála
Első hazai megrendelését az új pécsi zsinagógától kapta: Pécsett műhelyt alapított és 1869. március 21-ére készült el az orgonával, amely mindjárt megalapozta hírnevét. A következő évtizedekben sorban kapta a megrendeléseket, az ország és a régió országainak számtalan pontján. Angster még Olaszországban is épített orgonát. A családi történet szerint az alapító és családja minden délben együtt ült egy hosszú asztal mellé az alkalmazottal, és még a kisinast is az Angster-lányok szolgálták ki.[1]
Mélyen vallásos volt. A pápa a Szent Gergely Rend lovagkeresztjével tüntette ki. Haláláig a pécsi legényegylet elnöke volt. Tüdőgyulladásban hunyt el, a halál szőlőjében érte. „Apám, Angster Emil idézte fel az utolsó órákat a szőlőben. Magas lázában égi zenéről beszélt, és ezekkel a szavakkal távozott” – írta unokája, az azonos nevű Angster József.[2]
[szerkesztés] A dinasztia
Az orgonagyár vezetését 1903-tól Angster Emil és Oszkár vette át. A harmadik vezetőgeneráció, 1940-től az 1949-es államosításig Angster József (született 1917. január 2.)[3] és unokatestvére, Angster Imre voltak, akiknek idejében megalapították az Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár Rt. rákospalotai fióküzemét és több technikai újítást vezettek be.
A családot a kommunista hatalomátvételkor meghurcolták, tagjait koncepciós perbe fogták, a gyár értékes fémeit eladták, az orgonakészítést megszüntették.
Az 1949-es államosításig az Angster mintegy 1300 orgonát és 3000 harmóniumot épített. Virágkorában, a 19. század fordulóján jóval több mint száz munkást foglalkoztatott.
Az Angster hagyományait az 1992-ben alapított, az idős Angster József erkölcsi támogatásával létrejött Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft folytatja.[4]
[szerkesztés] Fontosabb orgonái
Angster gyárának fontosabb orgonái[5]
- Pécsi zsinagóga (az első Angster-orgona)
- Kalocsai székesegyház
- Pécs, belvárosi római katolikus templom
- Budapest, terézvárosi római katolikus templom
- Pécsi székesegyház (1880, a 100. Angster-orgona)
- A Kálvin téri református templom orgonája (Budapest)
- Debrecen, Kossuth utcai református templom
- Győri székesegyház
- Miskolc, Szent Anna-templom (1894)
- Miskolc, Avasi templom (1895)
- Miskolc, „Kakastemplom” (1901)
- Miskolc, Mindszenti templom (1903)
- Miskolc, Zenepalota (1929)
- Miskolc, Minorita templom (1950)
[szerkesztés] Írásműve
Az orgona története, lényege és szerkezete (Pécs, 1886)
[szerkesztés] Emlékezete
Emlékezetét az Angster nagyszámú ma is üzemelő hangszerének akkordjai őrzik. Nevét viseli a pécsi 500. számú szakiskola és egy pécsi utca is.[6]
[szerkesztés] Irodalom
- (az ifjabbik) Angster József: Angster (könyv a pécsi orgonagyár és a család történetéről, Pannónia Könyvek, 1993).
- Angster József halála (Zenei Szemle, 1918. 5. szám).
