Adoma
Az adoma az ad igéből a nyelvújítás idejében szabálytalanul alkotott szó, mintegy, adalék, adatka jelentéssel. Szinonimája az anekdotának, amelytől abban tér el, hogy az adoma teljes egészében kitalált, elvont szereplőket (ravasz kereskedő, furfangos paraszt) szerepeltet, az anekdotáknak pedig általában van némi igazságalapjuk.
Jelentése, jellemzői
Kisebb epikus elbeszélő műfaj, melynek tárgya egyes személyekhez vagy társadalmi osztályokhoz fűződő, költött és többnyire élces, de mindig jellemző történet, tömör, kerek szerkezettel és meglepő fordulattal, tréfás, humoros, olykor érzelmes hangulattal, s könnyed, jóízű előadásban. Az adoma a legszaporább irodalmi műfajok egyike, mely az élet mindenféle alkalmával kapcsolatban megterem s már az élőszóban könnyen megtalálja a műalakot. Az adomák legnagyobb része nem is jut feljegyzésre, hanem elröppen a szóval, mellyel elmondták.
Rokonai
A jellemzés módjában rokon a tanító mesével, kerüli a lelki fejlődés részletező rajzát, csak egy vonást emel ki s világít meg szinte rikítóan, de a rajzolt kép mindig reális, mindig eredeti értelemben veendő, nem irányzatos és célja nem a tanulság, hanem közvetlenül a jellemzetesség.
Előadói, témák
Vannak kifogyhatatlan adomázók, kik természetes műérzékkel adják elő, terjesztik, sőt találják fel az adomákat. Az ügyes előadás mellett a tárgy újsága biztosítja leginkább az adoma hatását. Kevésbé fontos az újság, mint a jellemzetesség a történeti adomákban, melyek híres emberekről, emlékezetes eseményekről forognak közszájon, melyek nálunk például a Mátyás királyra, Kinizsire s újabban Deák Ferencre vonatkozó adomák. Nagy számmal vannak az egyes néposztályok sajátságait és furcsaságait feltüntető adomák is, gyakran ez osztályok egy-egy tipikus alakjához fűzve. Ilyenek a papokról, tudósokról, diákokról, furfangos parasztokról (különösen a székelyekről), zsidókról, az élelmes cigányokról, katonákról stb. szólók. Sokszor a nép a vele ellenségeskedésben élő, vagy előtte nevetséges színben feltűnő más falubeliek bosszantására és kigúnyolására költ ilyen adomákat (görgeiek, rátótiak). Ilyen adomákból, különösen az újabb időben, nyomtatott gyűjteményeink is vannak (Jókai: A magyar nép élce stb.).
