A madarak anatómiája
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A madarak belső felépítése, más néven madáranatómia a madarak szerveivel, annak felépítésével és működésével foglalkozik.
Csontváz
Koponya és nyak
Az áll közötti csont a felső csőrkávának szolgál alapul. Az állkapocs a négyszögcsont közbeiktatásával kapcsolódik az agykoponyához. Nyakuk rendkívül hajlékony, csigolyaszámuk elég nagy: minimum 13, de nagyobb madaraknál lehet 25 is. A koponya gömbízülettel csatlakozik a nyakcsigolyához, ezért a madarak feje sokkal hajlékonyabb az emlősökénél.
Törzs
A madarak csontvázának alapfelépítése megegyezik a többi gerincesével, de a repülés követelményeinek megfelelően lényegesen módosultak. A csontok nagy része üreges, ezekbe az üregekbe türemkednek be a tüdővel kapcsolatban lévő légzsákok. A törzs csontozatának szerkezete hasonlít a nagyobb épületek gerendázatáéhoz. Fönt a gerincoszlop rövid szakasza határolja, amelynek vaskos csigolyái részben összeforrtak, a szerkezet szilárdságának fokozására.
A törzs vázának alapja a rendkívül nagy méretű mellcsont. Ezen magas, hosszanti csonttaréj húzódik végig, amelyen az erőteljes repülőizmok erednek. A röpképtelen madarak mellcsontján nincs ilyen csonttaréj. A mellkasuk igen erős, ennek szilárdságát a bordák horognyúlványai biztosítják. A mellkashoz kapcsolódik egy pár karcsú lapockacsont, ezeket rövid, erős kötőszöveti szalagok kapcsolják össze a gerincoszloppal és a bordákkal. A két szárny a lapockák és a hollóorrcsontok találkozásánál csuklószerűen mozog. A lapockákat a mellcsont előtt az alsó végén villacsonttá szilárdan összeforrt két kulcscsont kapcsolja össze egymással.
A mellkas két oldalát alkotó bordák fönt a gerincoszlophoz, lent a mellcsonthoz csatlakoznak, ezeken nyúlványok találhatók, amelyek csak a madarakra jellemzőek. A mellcsonton kívül ezek is biztosítják a belső szervek védelmét. A vízimadaraknál, amelyek víz alá merülnek, ezek a nyúlványok nagyon hosszúak, hogy megvédjék belső szerveiket a víz alatti nagy nyomástól.
A medenceöv
A törzs hátsó részén a gerinchez a medenceöv csatlakozik, itt kapcsolódnak a törzs vázához az alsó végtagok. A medence felfogja a földet éréssel járó ütközés erejét és széles felületet kínál a végtagok tapadásához. Mivel a farkcsontok megrövidültek és összeolvadtak, a madárnak könnyebb kormányoznia a farkával repülés közben.
Emésztőrendszer
Az emésztőrendszer aránylag rövid. Éppen ezért, mivel a táplálék rövidebb idő alatt halad át rajta, mint az emlősök bélrendszerén, az emésztés sem olyan tökéletes. A táplálék összezúzására szolgál az izmos zúzógyomor, köznyelvben zúza. A végbél aránylag rövid, így nem alkalmas az ürülék hosszabb ideig való tárolására, ezért a madarak naponta lényegesen többször ürítenek, mint az emlősök. A gyakori ürítés másik oka, hogy a belekben felgyülemlő ürülék növelné a madarak súlyát, megnehezítve a repülést.
Légzőszerv
A tüdőben a vér oxigént vesz fel, és szén-dioxidot ad le. A tüdő 9 nagy térfogatú légzsákkal áll kapcsolatban, amelyek szerteágaznak az egész testben, sőt a nagyobb csontokba is betüremkednek. Rendszerint 4 páros és 1 páratlan légzsák van. Ezeknek szerepe egyrészt a test könnyítése, de jelentősek a repülés közbeni légzésben is, mivel ekkor a mellkas mozdulatlan, ezért a hátizmok mozgása préseli ki a levegőt a légzsákokból. A szárnyak felemelésekor a légzsákok és a tüdő megtelnek levegővel. A légzsákoknak a párologtatásban, a hőszabályozásban, sőt repülés közben az egyensúly megtartásában is szerep jut.
A légzőszerv másik sajátossága az alsó gégefő, amely a légcső tüdőkbe való belépése előtti elágazásnál foglal helyet. Az alsó gégefő a madarak hangadó szerve, mivel itt találhatók a hangszalagok, amelyeket a tüdőkből kiáramló levegő hoz rezgésbe. A hangszalagpárok száma kettőtől hatig terjedhet.
Vérkeringés
A vérkeringés központi szerve a két pitvarból és két kamrából álló szív. A madarak szíve testnagyságukhoz viszonyítva igen nagy. Ez az arány annál nagyobb, minél jobb, kitartóbb repülő egy madárfaj. Vérkeringésük hasonló az emlősökéhez.
Húgyivari rendszer
A húgyivari rendszer a kiválasztó szervekből és a nemi szervekből áll. A kiválasztó rendszer központi szervei a lebenyes utóvesék, amelyek a medencecsont üregeiben, a vesemedencékben, a gerincoszlop két oldalán foglalnak helyet. A vesék a bomlástermékeket a vérből kiválasztják, és a húgyvezetéken keresztül a kloákába öntik. A vizelet nem folyékony, fehér pépes anyag, ami a széklettel együtt ürül.
Az ivarszervek vagy nemi szervek a hímeknél a herékből, a tojóknál a petefészkekből állnak. A herék babszem alakúk és a hát–ágyéki tájékon, a gerincoszlop alatt foglalnak helyet. Jellegzetességük, hogy általában csak a párosodási időszakban működnek, amikor hatalmasra nőhetnek. Az év többi részében, tehát a nyugalmi időszakban a herék visszafejlődnek és alig láthatóak. A madaraknak általában nincs külső párzószervük; a megtermékenyítés során a madarak kloákájukat összeillesztik, és a hím a csírasejteket a tojó kloákájába fecskendezi. A récefélék, ludak, túzok és még néhány madárfaj esetében a hímek külső párzószervvel is rendelkeznek. A petefészkek, a női ivarszervek a madárfajok nagy többségénél egyoldalún fejlettek: csak a bal petefészek működik. A petefészkekben kifejlődött pete a petevezetékben keresztül jut a kloákába. A petevezeték különböző szakaszain külső burkok rakódnak a petére (a tojás fehérje), a petevezetékben képződik a tojás meszes héja is. A tojás ugyancsak a kloákából kerül a szabadba.
Érzékszervek
Érzékszerveik közül a látás és a hallás igen fejlett. A hallás szerve a fül; szerkezete csak abban tér el az emlősökétől, hogy a madaraknak nincsenek fülkagylóik. A külső hallójárat nyílása általában tollal fedett, kívülről nem látható. A közép– és belsőfül felépítése megegyezik az emlősökével. Egyensúlyi szervük, amely a belsőfülben helyezkedik el, igen bonyolult feladatokat lát el repülés közben. A madarak csőre szaruval borított, emiatt az ízlelés csökevényes ugyan, de nem hiányzik. A gyümölcsevő fajoknál az ízérzékelés fejlettebb. A szaglás ugyancsak a vastagabb szaruréteg miatt, általában gyenge. A szagokat, ha gyengén is, a garat felőli orrnyálkahártyával érzékelik, ezért csak a már csőrükben tartott táplálék szagát ismerik fel.
Források
- Kelemen Attila - Madaras könyv
- Tudás fája
