27-es generáció
A 27-es generáció egy 1927-től a XX. század második feléig tartó, Nyugat-Andalúziából indult művészeti mozgalom volt. Különféle stílusok között nagy szerepet játszott benne az avantgárd.[1]
A generáció szó kritikája[szerkesztés]
Bár a mozgalom neve leginkább így rögzült, a generáció szót számosan, többek között Julius Petersen kritizálták, hiszen már megszületése pillanatában sem lehetett egy generációnak tekinteni a résztvevőket (például a Guillén és Lorca közti távolság miatt), inkább generációs-csoportról lehetne beszélni.[1] Mindennek ellenére ez a kifejezés lett sikeres például az Avantgardisták, Diktatúra, Köztársaság (2.) vagy Barátság Generációjához és hasonlókhoz képest.
Stílus[szerkesztés]
A mozgalom alapvetően a művészeti mentalitásban alkot egy közösséget. Stilárisan nem lehet egy kategóriában meghatározni, mert a tagok műfajokban és stílusban is nagyon eltérőek.
A megpróbált kapcsolatot teremteni az avantgárd és például a népművészet között. Ugyanakkor számos stílus, mint például a futurizmus vagy a szürrealizmus is hatott rá éppúgy, mint például Neruda antinaturalista törekvései illetve mindezek ellentétei egy folyamatos vitában, megújulásban.
Tagok[szerkesztés]
A 27-es generációt egy irodalmi csoport hozta létre: Jorge Guillén, Pedro Salinas, Rafael Alberti, Federico García Lorca, Dámaso Alonso, Gerardo Diego, Luis Cernuda, Vicente Aleixandre, Manuel Altolaguirre és Emilio Prados a barokk költő, Luis de Góngora 300. évfordulóján, de kezdettől több idősebb és ifjabb szerző, például Miguel Hernández is a listán szerepelt, mely nőkben is bővelkedett, mint például: Concha Méndez-Cuesta, költő és drámaíró; María Teresa León, író; Ernestina de Champourcín, költő; Rosa Chacel, költő és novellista; Josefina de la Torre, költő, énekes és színész; María Zambrano, filozófus és esszéista; Margarita Gil Roësset, szobrász, illusztrátor és költő.[2]
Írásaikban egyesek nem kasztíliai nyelvet használtak, vagy nem is spanyolok voltak, mind például Salvador Dalí, aki képzőművészeti munkája mellett franciául írt, vagy Pablo Neruda, Jorge Luis Borges.[2]
A 27-es generáció költészete[szerkesztés]
A 27-es generáció mozgalom költészete stilisztikailag szintén nem egységes, de egyes jellemzők a 27-39 előtti és utáni időszakra oszthatók. Az egyes szerzők e 3 szakasz egy vagy több részében voltak jelen.
A 27 előtti időszakban például a későbbi nagy Nobel-díjas, Juan Ramón Jiménez költészetében s megfigyelhetők a korai-avantgárd és szabad-verses törekvések. A középső szakaszra leginkább a szürrealizmus kifejezésmódja jellemző, míg az utolsó évtizedben Pedro Salinas és más száműzött művészek logikus és erőteljes egzisztencialista vonalat képviselnek.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Generación del 27 című spanyol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Mainer, José-Carlos, La Edad de Plata (1902–1936). Ensayo de interpretación de un proceso cultural. Madrid: Cátedra, 1983.
- Díez de Revenga, Francisco Javier, Panorama crítico de la generación del 27, Madrid, Castalia, 1987.
- Alonso, Dámaso, «Una generación poética (1920–1936)», Poetas españoles contemporáneos, Madrid, Gredos, 1965, págs. 155–177.
- Anderson, A., El Veintisiete en tela de juicio, Madrid, Gredos, 2006.
- Diego, Gerardo, Antología de Gerardo Diego. Poesía española contemporánea, Ed. de A. Soria Olmedo, Madrid, Taurus, 1991.
- Cano, José Luis, La poesía de la generación del 27, Madrid, Guadarrama, 1970.
- González Muela, Joaquín, El lenguaje poético de la generación Guillén-Lorca, Madrid, Ínsula, 1954.
- González Muela, Joaquín y Rozas, Juan Manuel, La generación del 27. Estudio y antología, Madrid, Istmo, 1986, 30 ed.
- Gullón, Ricardo, «La generación poética de 1925», La invención del 98 y otros ensayos, Madrid, Gredos, 1969, págs. 126–161.
- Rozas, Juan Manuel, La generación del 27 desde dentro (Textos y documentos), Madrid, Alcalá, 1974.
- Rozas, Juan Manuel, El 27 como generación, Santander, La Isla de los Ratones, 1978.
- Torre, Guillermo de, Literaturas europeas de vanguardia, Ed. de J. M. Barrera López, Sevilla, Renacimiento, 2001.
- Ilie, Paul, Los surrealistas españoles, Madrid, Taurus, 1972.
- Geist, A. L., La poética de la generación del 27 y las revistas literarias: de la vanguardia al compromiso (1918–1936), Barcelona, Labor, 1980.
- Cernuda, Luis, «Generación de 1925», Estudios sobre poesía española contemporánea, Madrid, Guadarrama, 1957, págs. 181–196.
- Cirre, J. F., Forma y espíritu de una lírica española (1920–1935), México, Gráficas Panamericana, 1950.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Archivált másolat. [2017. július 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 28.)
- ↑ a b Archivált másolat. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 28.)