Rafael Alberti
Rafael Alberti Merello (Puerto de Santa María, 1902. december 16. – Puerto de Santa María, 1999. október 28.) katalán költő.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
A spanyol és katalán irodalomtörténet egyik nagyjaként tartják számon, több díjjal is elismerték. Kiválóan rajzolt, de a festészetet feladta az irodalom javára. Hazáját egy időre elhagyta, miután véget ért a spanyol polgárháború, mert tagja volt a kommunista pártnak. Párizsban, Argentínában és Olaszországban élt, itt is adott ki műveiből. Spanyolországba 1977-ben tért vissza. Szenvedélyes Barcelona futball drukker volt és 88 évesen még feleségül vette a titkárnőjét, de a századfordulót már nem érte meg.
Munkássága [szerkesztés]
Több korszak is megkülönböztethető nála: neopopularizmus, gongorizmus, szürrealizmus, politikai költészet és a nosztalgikus költészet.
Az első korszaka, a neopopularizmus, a neotradicionalizmus jegyében is telik. A hagyományos formákat harmóniába hozza az avantgárddal rövid versekben, énekekben, olykor népi és olykor alaposan kidolgozott metaforákban.
Marinero en tierra (1925)– modern tónusban, egyszerű nyelvezettel. A tenger a tisztaságot és a szabadságot szimbolizálja nála.
La amante (1926)
El alba del anhelí (1927)
Második korszakát a gongorizmus, szürrealizmus és az irracionalizmus jellemzi.
Cal y canto (1929)– legavantgárdabb kötete
Sobre los ángeles (1929) – futurista
Yo era un tonto y lo que he visto me ha hecho dos tontos (1929)
A harmadik korszaka az után veszi kezdetét, hogy belép a kommunista pártba.
Un fantasma recorre Europa (1933)
13 bandas y 48 estrellas (1936)
Nuestra diaria palabra (1936)
De un momento a otro (1937)– politikai hangvételű
Külföldön írt művei:
Entre el clavel y la espada (1941)
Retornos de lo vivo lejano (1952)
Baladas y canciones del Paraná (1953)
Magyarul megjelent művei [szerkesztés]
Az elveszített liget – az 1930-as évek fénykoráról, a polgárháború okozta szenvedésről és pusztításról
Egy spanyol polgári család csoportképe – Fordította Amigó László, Korunk, 1936
Szvetlov granadai románca – Fordította Amigó László, Korunk, 1936
Díjak, melyekkel elismerték [szerkesztés]
- Premio Nacional de la Literatura – 1924
- Cervantes-díj, 1983
Források [szerkesztés]
Kiss Tamás Zoltán: A perifériáról a centrum
saját egyetemi jegyzetek
