1. szimfónia (Nielsen)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen BinBot (vitalap | szerkesztései) 2018. március 9., 19:32-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Nyelvtani javítás: a szóvégi magánhangzó megnyúlik a toldalék előtt. (Idegen szavaknál és neveknél is, lásd OH. 276. oldal.) Gyakoribb városok és államok, valamint ezekre emlékeztető személynevek javítása külön menetben. Káros kötőjelek ki, szükségesek be.)
1. szimfónia
szimfónia

ZeneszerzőCarl Nielsen
Opusszámop. 7.
FS 16
CNW 25
Keletkezés1889-1894
AjánlásAnne Marie Carl-Nielsen
Ősbemutató1894. március 14.
Koncertpalota
 Dánia, Koppenhága

Hangnemg-moll
Hangszereléselső hegedűk
másodhegedűk
brácsák
csellók
nagybőgők
2 fuvola
pikoló
2 oboa
2 klarinét
2 fagott
4 kürt
2 trombita
2 tenorharsona
basszusharsona
tuba
üstdob
Időtartam33 perc
Tételek1. Allegro orgoglioso
2. Andante
3. Allegro comodo
4. Finale. Allegro con fuoco

Carl Nielsen 1. g-moll szimfóniája (dánul: Symfoni nr. 1, op. 7., FS 16, CNW 25) 1889 és 1894 között íródott. Stílusában a szerző késő romantikus művei közé tartozik. A bemutatójára 1894. március 14-én került sor Koppenhágában.

Keletkezése

Emilie Demant Hatt, aki Nielsen korai műveit tanulmányozta és katalogizálta, szerint a szerző az első tételen már 1889-ben elkezdett dolgozni és a tétel befejezését 1889. szeptember 27-re datálja. Ezt követően Nielsen hosszabb ideig külföldön tartózkodott és csak 1891 nyarán tért vissza Dániába, ekkor folytatta a szimfónia megírását. A feleségéhez írott leveleiből kiderül, hogy ezt követően folyamatosan komponált kisebb részeket. A végső változaton az 1894. januári dátum szerepel. A művet a feleségének, Anne Marie Carl-Nielsennek ajánlotta.

Szerkezete

1. tétel (Allegro orgoglioso)
2. tétel (Andante)
3. tétel (Allegro comodo — Andante sostenuto — Tempo I)
4. tétel (Finale. Allegro con fuoco)

A szimfónia dallamvilágát Nielsen jellegzetes egyéni stílusa mellett dán népi motívumok jellemzik. A szimfónia g-mollban kezdődik és bár végig ez a domináns hangsor folyamatosan tart a negyedik tétel végén felhangzó C-dúrban íródott lezárás felé. Nielsen egy alkalommal C-dúr szimfóniának is nevezte. Az átmenet részeként a harmadik tétel már Esz-dúrban kezdődik, bár a negyedik tétel elején egy rövid időre visszatér a G-moll skála. Későbbi műveit már teljesen áthatja ez a fajta progresszív tonalitás, mely Nielsen védjegyévé is válik. Ezeket a műveit már a hangnem szabad keverése és ezáltal a hangulatok, érzelmek váltakozása, a színek, képek egybemosása jellemzi. Robert Simpson, zeneszerző, Nielsen munkásságának szakértője, szerint ez volt az első olyan szimfónia, mely más hangnemben ért véget, mint amivel elkezdődött.

Bemutatása és fogadtatása

A mű első bemutatójára 1894. március 14-én került sor a koppenhágai Koncertpalotában. A Dán Királyi Zenekart Johan Svendsen vezényelte. Az előadáson Nielsen volt a másodhegedűs. A művet külföldön először 1896. március 18-án Drezdában hallhatta a közönség. Itt a zenekart aga a szerző dirigálta. Az 1. szimfónia a tengerentúlon először 1906. október 19-én szerepelt a műsoron Chicagóban Frederick Stock vezényletével. Musikforeningen 1928. február 13-án játszotta a darab Nielsen és Ebbe Hamerik által módosított változatát. A koncerten a zenekart Hamerik irányította.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Symfoni nr. 1 (Nielsen) című dán Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

További információk


  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap