Ügynökjátszma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ügynökjátszma
(Game of Death)
Rendező Giorgio Serafini
Producer Billy Dietrich
Philippe Martinez
Rafael Primorac
Műfaj Harcművészeti film
Forgatókönyvíró Jim Agnew
Megan Brown
Főszerepben Wesley Snipes
Gary Daniels
Zoe Bell
Robert Davi
Zene Jesse Voccia
Operatőr Erik Curtis
Vágó Kevin Budzynski
Todd C. Ramsay
Gyártás
Ország USA
Nyelv angol +magyar (szinkron)
Időtartam 96 perc
Költségvetés 13,000,000 millió $ (becsült)
Forgalmazás
Forgalmazó USA Sony Pictures Home Entertainment
magyar Budapest Film
Bemutató USA 2010. november 27.
Korhatár Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott.
Bevétel 173,496 millió $
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

Ügynökjátszma (Game of Death) egy 2010-es akciófilm, melynek rendezője Giorgio Serafini és a főszereplő – Wesley Snipes, Zoe Bell, Gary Daniels, Robert Davi, Jaime Moyer és Frank Zieger. A filmet Michigan, Detroitban forgatták.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történetet visszaemlékezésben mondják el. A CIA ügynök Marcus Jones elmondja utolsó küldetését, annak formájában, hogy meggyón egy katolikus papnak (Ernie Hudson szerepe). A küldetés azzal kezdődik, hogy Jones mentora a CIA-ban, Dietrich, megbízza őt azzal, hogy információt szerezzen két amerikai civil (Frank Smith, egy fegyverkereskedő, és John Redvale, egy fedezeti alapkezelő) vádjával kapcsolatban. Jones-nak sikerül beállnia Smith testőrének, és elkíséri őt a Redvale házba, ahol Smith 100 millió dollárt fog kapni készpénzben. Ismeretlen támadók lecsapnak a járműre, amiben Smith és Jones utazik. Dietrich, felettük repülve egy helikopterben számos más CIA ügynökkel együtt, felfedezi, hogy a többiek mind árulók, amikor megölik őt. Mindenki a pénzt akarja megszerezni.

Jones és Smith túlélik a támadást részben azért, mert Smith szívinfarktust kap. A sofőrt megölik; Jones átveszi a kormányt, lerázza a gyilkosokat, és elviszi Smith-et a detroiti egészségügyi központba, ahol életmentő kezelést nyújtanak neki. A CIA árulók megérkeznek és elkezdik megölni az egészségügyi dolgozókat. Jones, a gyilkosok elsődleges célpontja, kitér előlük, és a legtöbbjüket kiiktatja, amíg Floria (Zoë Bell) el nem fogja, aki ezután elviszi őt az új csapatvezetőhöz, Zander-hez (Gary Daniels). Jones-t kiütik, és ott hagyják, mint a halálos áldozatok felelősét, amíg Smith-et elviszik, egy orvossal (Aunjanue Ellis) együtt, Redvale-hez (Quinn Duffy), hogy így a gyilkosok megkapják a 100 millió dollárt. Redvale úgy dönt, hogy úgy lesz a legjobb, ha a gyilkosok megkapják a pénzt, és majd néhány év után levadássza őket. Eközben Jones ellop egy mentőautót és Redvale házához vezet, hogy megmentse a doktort, és eliminálja a volt csapattársait. Miután mindezt végrehajtotta, Jones kitér a detroiti rendőrök elől, és elmenekül egy csomaggal, ami pontosan 25 millió dollárt tartalmaz. Ahogy elhagyja a székesegyházat és a papot, akinek gyónt, hátrahagyja a csomagot. Ahogy a kosárlabda edzés mellett elsétál, egy fiatalember nekidobja a labdát, ami arra emlékezteti, hogy még nem rendezte le teljesen a dolgait Istennel.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fogadtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rotten Tomatoeson a film kapott pontszáma 18%. Úgy írták le, mint egy alacsony színvonalú politikai akciófilmet. Az IMDbn 4.6 / 10 értékelést kapott.

Produkció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wesley Snipes csatlakozott a Bad Lieutenant rendezőjéhez, Abel Ferrara-hoz, az Ügynökjátszmába. Ők korábban is együtt dolgoztak 1990-ben a New York királya című filmben. A forgatás 2009-ben kezdődött Michigan államában, Detroitba. A rendező, Abel Ferrara kiléptett a project-ből, a forgatás után néhány héttel, hogy másik filmre összpontosítson, a Jekyll és Hyde (2010) című filmre, így Giorgio Sefarini vette át a projectet helyette.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Game of Death (2010 film) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]