Ákos
Az Ákos[1] török eredetű régi magyar férfinév, eredeti formája Akkush, jelentése „fehér sólyom”.[2]
[szerkesztés] Elterjedése és gyakorisága
A név első ismert előfordulása Szent Ákos (Acacius, Agathius, Achatius) kappadókiai származású római százados történetével jelenik meg, aki a történelemírás szerint kereszténnyé lett, majd 311-ben, Maximianus alatt, vértanúhalált szenvedett.[3]
Magyarországon az Ákos név legrégibb nyoma 1136-ból való a Thuróczy-krónika szerint, mégpedig az Ákos nemzetség által, melynek monostora és négytornyú román bazilikája a Szilágy megyei Ákoson állott. A község neve Ákosmonostorából (Akusmonustora) változott meg, annak rövidítésével.
Ákos kun vezér nevét a 14. század végéig sokan viselték, de a keresztény nevek elterjedésével ez az ősi név egy időre teljesen feledésbe merült. A 17. századtól ismét felbukkant, Ákos erdélyi fejedelem neveként, de a Barcsay-családban is ketten viselték a nevet. Bod Péter, egy 18. századi prédikátor hívta fel a figyelmet a névre (több másikkal együtt), napjainkra így kerülhetett be a divatos magyar keresztnevek sorába.[4]
1967-ben még csak 201-en kapták ezt a nevet, de a 80-as években már több mint kétezren, és így a 34. legnépszerűbb név volt. [4] Az 1990-es években igen gyakori név.[2][5] A 2000-es években a 20–30. leggyakrabban adott férfinév, a 2010-es évek elején a 23. legnépszerűbb.[6]
A teljes népességre vonatkozóan a 2000-es években a 45. helyen, a 2010-es évek elején a 42-43. helyen állt. A név népszerűsége nő.[7]
[szerkesztés] Névnapok
[szerkesztés] Híres Ákosok
- Ákos mester udvari klerikus, történetíró.
- Ambrus Ákos operaénekes
- Azary Ákos orvos
- Barcsay Ákos erdélyi fejedelem
- Bánfalvi Ákos rádiós
- Beöthy Ákos politikus, az MTA tagja
- Birányi Ákos újságíró, író
- Bod Péter Ákos közgazdász
- Bognár Ákos informatikus, újságíró
- Braun Ákos cselgáncsozó
- Buzsáky Ákos labdarúgó
- Császár Ákos matematikus
- Detrekői Ákos egyetemi professzor, az MTA tagja
- Dióssy D. Ákos zenész
- Dobrády Ákos énekes
- Dorogi Ákos zenész
- Dutka Ákos költő
- Ecsődi Ákos festőművész, rajztanár
- Elek Ákos labdarúgó
- Egyed Ákos történész, az MTA külső tagja
- Endrei Ákos tanár
- Farkas Ákos Budapest polgármestere
- Fehéry Ákos labdarúgó, edző, szövetségi kapitány, labdarúgó-játékvezető
- Fodor Ákos költő, műfordító
- Forgács Ákos labdarúgó-játékvezető
- Földváry Ákos tanár
- Füzi Ákos labdarúgó
- Gurzó Ákos újságíró, tudósító
- Hamza D. Ákos festőművész, filmrendező
- Hazslinszky Frigyes Ákos, botanikus
- Karkovány Ákos gépészmérnök
- Kertész Ákos író
- Komássy Ákos politikus
- Koller Ákos labdarúgó
- Komássy Ákos politikus
- Kovács Ákos zeneszerző-előadóművész
- Kónya Ákos futó
- Kőszegi Ákos színész, népszerű szinkronhang
- Lele Ákos kézilabdázó
- Létray Ákos zeneszerző, énekes
- Lippai Ákos labdarúgó
- Major Ákos jogász, hadbíró
- Matzon Ákos festőművész
- Molnár Ákos író
- Pauler Ákos filozófus
- Radnóti Ákos politikus
- Saufert Ákos filmrendező, énekes
- Szentkirályi Ákos mezőgazdász
- Takács Ákos labdarúgó
- Tihanyi Ákos táncos
- Vereckei Ákos kajakozó
[szerkesztés] Egyéb Ákosok
[szerkesztés] Vezetéknévként
Ákos alakban ritkán, de vezetéknévként előfodul, ezenkívül lehet, hogy az Ákos név elmagyarosodott alakját őrzi az Agácz, Agócs, Agócsi, Akács, Akacs családnév.[3]
[szerkesztés] Az irodalomban
- Hárs Ernő Cégtáblák című versében ír az Ákos névre csúfolódó versszakot:
Mákos Ákos
cukrászüzem,
hol a legfőbb esemény,
ha egy reggel frissen kerül
tálcára a sütemény.
- Eötvös József A falu jegyzője című regényében szerepel Réty Ákos fiatal nemes.
[szerkesztés] Földrajzi névként
- Ákos település Romániában, ahol az Ákos nemzetség monostora állt (Akusmonustora, Ákosmonostora).
- Ákosfalva település Romániában, Székelyföldön.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
- ^ a b c d e f Ladó-Bíró, 26. old.
- ^ a b Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I
- ^ a b Fercsik-Raátz, 44–45. old.
- ↑ Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
- ↑ Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala
- ↑ Nyilvántartó.hu
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Ajánlott irodalom
- Kálmán Béla: A nevek világa
- Az MTA Nyelvtudományi Intézete által alkalmazott utónév-engedélyezési alapelvek (Hozzáférés 2010. augusztus 20.)
[szerkesztés] Források
- Ladó János, Bíró Ágnes. Magyar utónévkönyv. Budapest: Vince Kiadó, 2005. ISBN 963 9069 72 8
- (Hozzáférés: 2011. május 1.)
- Fercsik Erzsébet-Raátz Judit. Hogy hívnak? Könyv a keresztnevekről. Budapest: Korona Kiadó. ISBN 963 9036 250 (1997)
