Ákos (keresztnév)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Ákos[1] török eredetű régi magyar férfinév, eredeti formája Akkush, jelentése „fehér sólyom”.[2]

Elterjedése és gyakorisága [szerkesztés]

A név első ismert előfordulása Szent Ákos (Acacius, Agathius, Achatius) kappadókiai származású római százados történetével jelenik meg, aki a történelemírás szerint kereszténnyé lett, majd 311-ben, Maximianus alatt, vértanúhalált szenvedett.[3]

Magyarországon az Ákos név legrégibb nyoma 1136-ból való a Thuróczi-krónika szerint, mégpedig az Ákos nemzetség által, melynek monostora és négytornyú román bazilikája a Szilágy megyei Ákoson állott. A község neve Ákosmonostorából (Akusmonustora) változott meg, annak rövidítésével.

Ákos kun vezér nevét a 14. század végéig sokan viselték, de a keresztény nevek elterjedésével ez az ősi név egy időre teljesen feledésbe merült. A 17. századtól ismét felbukkant, Ákos erdélyi fejedelem neveként, de a Barcsay-családban is ketten viselték a nevet. Bod Péter, egy 18. századi prédikátor hívta fel a figyelmet a névre (több másikkal együtt), napjainkra így kerülhetett be a divatos magyar keresztnevek sorába.[4]

1967-ben még csak 201-en kapták ezt a nevet, de a 80-as években már több mint kétezren, és így a 34. legnépszerűbb név volt. [4] Az 1990-es években igen gyakori név.[2][5] A 2000-es években a 20–30. leggyakrabban adott férfinév, a 2010-es évek elején a 23. legnépszerűbb.[6]

A teljes népességre vonatkozóan a 2000-es években a 45. helyen, a 2010-es évek elején a 42-43. helyen állt. A név népszerűsége nő.[7]

Névnapok [szerkesztés]

Híres Ákosok [szerkesztés]

Egyéb Ákosok [szerkesztés]

Vezetéknévként [szerkesztés]

Ákos alakban ritkán, de vezetéknévként előfodul, ezenkívül lehet, hogy az Ákos név elmagyarosodott alakját őrzi az Agácz, Agócs, Agócsi, Akács, Akacs családnév.[3]

Az irodalomban [szerkesztés]

  • Hárs Ernő Cégtáblák című versében ír az Ákos névre csúfolódó versszakot:

Mákos Ákos
cukrászüzem,
hol a legfőbb esemény,
ha egy reggel frissen kerül
tálcára a sütemény.

Történelem [szerkesztés]

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
  2. ^ a b c d e f Ladó-Bíró, 26. old.
  3. ^ a b Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I
  4. ^ a b Fercsik-Raátz, 44–45. old.
  5. Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
  6. Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala
  7. Nyilvántartó.hu

Hivatkozások [szerkesztés]

Ajánlott irodalom [szerkesztés]

Források [szerkesztés]

  • Fercsik Erzsébet-Raátz Judit. Hogy hívnak? Könyv a keresztnevekről. Budapest: Korona Kiadó. ISBN 963 9036 250 (1997)