Ulmi nagytemplom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ulmi nagytemplom
műemlék Németországban
Vallásevangélikus kereszténység
EgyházmegyeEvangelical-Lutheran Church in Württemberg
Építési adatok
Építése1377
Stílusgótika
TervezőjeUlrich Ensinger
Alapadatok
Magasság
  • 161,53
  • 162
m
TelepülésUlm
Elhelyezkedése
Ulmi nagytemplom (Németország)
Ulmi nagytemplom
Ulmi nagytemplom
Pozíció Németország térképén
é. sz. 48° 23′ 55″, k. h. 9° 59′ 33″Koordináták: é. sz. 48° 23′ 55″, k. h. 9° 59′ 33″
Térkép
Az Ulmi nagytemplom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ulmi nagytemplom témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Hans Multsacher szobra a főhomlokzat közepén

Az ulmi nagytemplom (németül: Ulmer Münster) a világ legmagasabb keresztény temploma a maga 161,53 méteres magasságával.[1] Az Ulmban, Németországban felépült, mára evangélikussá vált templom a gótikus építészet egyik remekműve. A templom nem valódi székesegyház, mivel soha nem székelt itt püspök – ezt jelzi a templom egyetlen harangtornya is –, ugyanis a székesegyházaknak rendszerint két tornyuk van. A templom jelenleg a Stuttgartban székelő püspök alá tartozik.

Története[szerkesztés]

A 14. században Ulm temploma az akkori városfalon kívül helyezkedett el. Az ebből fakadó nehézségek miatt Ulm polgárai egy új, a város határain belül felépülő templom megvalósításáról döntöttek, vállalva az építkezés költségeit. A templom alapkövét 1377-ben helyezték el. A Parler család (valószínűleg Michael Parler, Heinrich II. Parler, Heinrich III. Parler tervezte templom három, egyenlő magasságú hajóból állt volna, a torony a templom nyugati oldalán helyezkedett volna el, kiegészülve két kisebb toronnyal. 1392-ben a templom építésének vezetője az az Ulrich von Ensingen lett, aki már a strasbourgi székesegyház építésénél is szerzett korábban tapasztalatokat. Az ő fejében fogalmazódott meg a terv, hogy a nyugati torony a világ legmagasabb templomtornya legyen. A hosszhajók és a kórus elkészülte után a templom ideiglenes tetőt kapott, majd 1405-ben felszentelték. Az oldalfolyosókat később át kellett építeni, mert a végleges boltozat kiépítése károsította szerkezetüket. A további károk elkerülése érdekében az oldalfolyosók közepére újabb sor tartóoszlopot építettek.

153031-ben a város polgárai referendummal eldöntötték, hogy elhagyják a római katolikus egyházat, és a protestáns vallást veszik fel. 13 év múlva, 1543-ban az építkezés leállt; a torony ekkor mintegy 100 méter magas volt. Az építést 1817-ben folytatták, és a templom csak 1890. május 31-én lett kész, hogy azután közel 11 évig tarthassa a világ legmagasabb épülete címet.

A második világháborúban Ulm történelmi központjának mintegy 80%-a elpusztult, de a templom csak kisebb sérüléseket szenvedett. A bombázás következményeként ma a templom környezetében számos modern épület áll.

A toronyban 143 méter magasan lévő kilátópontról szép időben Ulm és Neu-Ulm városán túl az Alpokig látni.

A templom méretei[szerkesztés]

A templom méreteit a következő számokkal lehet összefoglalni:

A templom hossza 123,56 m
A templom szélessége 48,8 m
A templom magassága 161,53 m
Belső magasság 41,6 m
Befogadóképesség 2000 fő (ülőhely)
A torony lépcsőinek száma 768
Az építkezés elkezdése 1377
Az építkezés időtartama 513 év

Belső tér[szerkesztés]

  • A nyugati (fő) homlokzat timpanonja a Teremtés könyvéből származó jeleneteket ábrázol. A központi oszlopon levő szobrot egy helyi mester, Hans Multsacher készítette, eredete a késő középkorig nyúlik vissza.
  • A 15. századi, Jörg Syrlin által tölgyfából készített kóruspadjai a több száz faragott mellszoborral a gótikus padok leghíresebbjei közé tartoznak.
  • A templom eredeti oltára a reformáció során elkövetett képrombolásoknak esett áldozatul. A jelenlegi oltár a kora 16. századból származik, a predellán a Szent Családot és az Utolsó vacsorát ábrázolva.
  • Az apszis öt üvegablaka a 14. és 15. századból származik, bibliai jeleneteket ábrázolva.
  • Az oltárhoz hasonlóan az orgona is elpusztult a reformáció korai éveiben történt rombolások alatt, s csupán a késő 16. század végén pótolták. Ismert, hogy 1763-ban Mozart is játszott ezen az orgonán, amely néhány évtizedig a legnagyobb orgonának számítottt. Az 1960-as évek végén a hangszert rekonstruálták akusztikai problémái miatt.
  • 1877-ben a városi zsinagóga zsidó kongregációja (köztük Hermann Einstein, Albert Einstein apja) pénzt adományozott a templomnak Jeremiás próféta szobrának elkészítésére. A szobrot a fő orgona alatt helyezték el.
  • A modernkori renoválások több vízköpőt és szobrot adtak a templom díszítéséhez, többek között a Koldust, az expresszionista Ernst Barlach kivitelezésében.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Oggins, Robin O.. Cathedrals. Sterling Publishing Company, Inc., 82. o. (2000). ISBN 978-1567993462. Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 27. 

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]