Zarándoklat San Isidróba
| Zarándoklat San Isidróba (La romería de San Isidro) | |
 | |
| Művész | Francisco José de Goya y Lucientes (1819–1823) |
| Műfaj | zsánerkép |
| Mozgalom | romantika |
| Magasság | 138,5 cm |
| Szélesség | 436 cm |
| Múzeum | Prado |
| Gyűjtemény | Prado |
| Katalógusszám |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zarándoklat San Isidróba témájú médiaállományokat. | |
A Zarándoklat San Isidróba (La romería de San Isidro) Goya spanyol festő alkotása, mely jelenleg a madridi Prado gyűjteményében látható. A festő fekete festmények néven ismertté vált sorozatának darabja, melyet 1819 és 1823 között festett a Madridhoz közeli Quinta del Sordó-ban.
A festmény[szerkesztés]
Valószínűleg a Quinta del Sordo első emeletén foglalt helyet a El Gran Cabrón/Aquelarre-ral szemben. A többi fekete festményhez hasonlóan ezt is 1873-74-ben helyezték át vászonra Salvator Martinez Cubells a madridi Prado kurátora felügyelete mellett. A vásznakat báró Emile d'Erlanger adományozta 1881-ben a spanyol államnak.
A festmény a madridi San Isidro szentély felé tartó zarándokok vonulását mutatja be. Goya ábrázolása teljesen ellentétes azzal, ahogy ezt a témát 30 évvel korábban a San Isidro rétje (1788) című festményén feldolgozta. A korábbi mű egy hagyományos madridi ünnep szokásainak ábrázolásáról és a város kellően pontos bemutatásáról szólt, míg a jelen festmény prominens alakok egy csoportját ábrázolja az éjszakában, láthatóan ittasan, eltorzult arccal énekelve. Az előtérben a zarándokok láthatóak, a háttérben cilinderes férfiak és apácák követik őket.
Goya festményeinek visszatérő témája, hogy olyan tömeget mutasson be, amely apránként elhalványul a távolba. A zarándoklók tömege a kép szélén látható dombokhoz hasonló formát vesznek fel, Goya így dehumanizálja formátlan csoporttá az embereket. Az egyetlen kivétel a kép jobb szélén látható éneklő figura. A témaválasztással – identitás elvesztése – Goya alkotása az expresszionista festészet előfutárának is tekinthető.
A többi fekete festményhez hasonlóan Goya itt is csak néhány szín használt: a fekete, szürke, okker és földes színeket energikus ecsetvonásokkal vitte fel.
Források[szerkesztés]
- Benito Oterino, Agustín. La luz en la quinta del sordo: estudio de las formas y cotidianidad (spanyol nyelven). Madrid: Universidad Complutense, 33. o. (2002). ISBN 84-669-1890-6
- Bozal, Valeriano. Francisco Goya, vida y obra (2 vols.) (angol nyelven). Madrid: Tf. Editores (2005). ISBN 84-96209-39-3
- Bozal, Valeriano. Pinturas Negras de Goya. Madrid: Tf. Editores (1997)
- Glendinning, Nigel. Francisco de Goya (spanyol nyelven). Madrid: Cuadernos de Historia 16 (col. «El arte y sus creadores», nº 30) (1993)
- Francisco Goya, 1746–1828, Basic Art Series (angol nyelven). Köln: Taschen (2020). ISBN 978-3-8365-3268-6
- Hughes, Robert. Goya. New York: Alfred A. Knopf (2004). ISBN 0-394-58028-1
További információk[szerkesztés]
- A festmény a Prado oldalán
