Zarándoklat San Isidróba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zarándoklat San Isidróba (La romería de San Isidro)
MűvészFrancisco José de Goya y Lucientes (1819–1823)
Műfajzsánerkép
Mozgalomromantika
Magasság138,5 cm
Szélesség436 cm
MúzeumPrado
GyűjteményPrado
Katalógusszám
  • 530 (Inv. Nuevas Adquisiciones (iniciado en 1856))
  • 2166g (Catalog Museo del Prado, 1872-1907)
  • 1626 (Catalog Goya by Pierre Gassier and Juliet Wilson)
A Wikimédia Commons tartalmaz Zarándoklat San Isidróba témájú médiaállományokat.

A Zarándoklat San Isidróba (La romería de San Isidro) Goya spanyol festő alkotása, mely jelenleg a madridi Prado gyűjteményében látható. A festő fekete festmények néven ismertté vált sorozatának darabja, melyet 1819 és 1823 között festett a Madridhoz közeli Quinta del Sordó-ban.

A festmény[szerkesztés]

Goya: San Isidro rétje (1788, olaj, vászon), Prado, Madrid

Valószínűleg a Quinta del Sordo első emeletén foglalt helyet a El Gran Cabrón/Aquelarre-ral szemben. A többi fekete festményhez hasonlóan ezt is 1873-74-ben helyezték át vászonra Salvator Martinez Cubells a madridi Prado kurátora felügyelete mellett. A vásznakat báró Emile d'Erlanger adományozta 1881-ben a spanyol államnak.

A festmény a madridi San Isidro szentély felé tartó zarándokok vonulását mutatja be. Goya ábrázolása teljesen ellentétes azzal, ahogy ezt a témát 30 évvel korábban a San Isidro rétje (1788) című festményén feldolgozta. A korábbi mű egy hagyományos madridi ünnep szokásainak ábrázolásáról és a város kellően pontos bemutatásáról szólt, míg a jelen festmény prominens alakok egy csoportját ábrázolja az éjszakában, láthatóan ittasan, eltorzult arccal énekelve. Az előtérben a zarándokok láthatóak, a háttérben cilinderes férfiak és apácák követik őket.

Goya festményeinek visszatérő témája, hogy olyan tömeget mutasson be, amely apránként elhalványul a távolba. A zarándoklók tömege a kép szélén látható dombokhoz hasonló formát vesznek fel, Goya így dehumanizálja formátlan csoporttá az embereket. Az egyetlen kivétel a kép jobb szélén látható éneklő figura. A témaválasztással – identitás elvesztése – Goya alkotása az expresszionista festészet előfutárának is tekinthető.

A többi fekete festményhez hasonlóan Goya itt is csak néhány szín használt: a fekete, szürke, okker és földes színeket energikus ecsetvonásokkal vitte fel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]