Z magazin
A Z magazin a rendszerváltozás utáni egyik első tisztán zenei profilú havilap volt.
A magazin jellege[szerkesztés]
1995 és 1998 között működött. Első száma 1995 decemberében jelent meg 30 ezer példányban. Az első számokhoz maxi CD-melléklet tartozott, később ezt külön lehetett megvenni, ezzel tudták leszorítani a magazin árát 198 forintra. A tinédzser korból kikerült korosztályoknak közölt pletykaszintű érdekességeket a sztárok és zenekarok életéből, de emellett elemzésekkel, interjúkkal tudósított a világ és Magyarország aktuális zenei életéről, az új stílusokról.[1] A kor egyik legismertebb zenei szaklapja volt,[2] amely nem kötelezte el magát egyetlen zenei irányzat mellett sem, gerincét az igényes rockzene adta, de önálló oldalak jutottak a jazznek és a komoly zenének is.[3] A magazin kizárólag csak a zenéről szólt, eredeti interjúkat közölt, és közérthetően, nem bennfentesként, ugyanakkor átfogóan tájékoztatott. Az etalon az angol Q magazin volt.[4]
Kiadója és szerkesztői[szerkesztés]
Kiadója az angol tulajdonosú Budapest Magazines[5] volt. Alapító főszerkesztője Herskovits Iván volt, aki nem sokkal amszterdami tanulmányai után vágott bele a magazin létrehozásába. Főszerkesztő-helyettesként és társszerkesztőként vett részt készítésében Márton András, a KFT együttes tagja.[6][7] Két év után Wagner Gábor vette át a magazin szerkesztését. A szerkesztőség 1077 Budapest, Wesselényi utca 4. szám alatt volt található.[8]
Szemelvények a tartalmából[szerkesztés]
Hiánypótlónak volt tekinthető a technotörténetről szóló sorozat a lap 1998. I-VIII. számaiban Kömlődi Ferenc tollából.[9] A Merlin Színház 1996-ban Z Magazin-esteket tartott, amelyen többek között olyanok léptek fel, mint Fellegi Balázs és a Golden Age, Márta István, Szörényi Örs, Mandel Kvartett, Tramps, Kovács Kati és Somló Tamás.[10]
Ebben a lapban nyilatkozott a magyar sajtóban első ízben Lionel Richie, Gloria Estefan, Jon Bon Jovi, valamint a Fleetwood Mac, a Red Hot Chili Peppers, az R.E.M., a The Doors, a The Police, a KISS és a Blur együttes. Ugyanakkor a komolyzene olyan képviselői, mint Yehudi Menuhin, Edita Gruberová és Fischer Iván.[7] Rendszeresen publikált a magazinban többek között Jávorszky Béla Szilárd is.[11]
CD-mellékletei[szerkesztés]
A magazin 1996-ban ingyenes CD-mellékletet tartalmazott, ilyen formában négy maxi CD, egy válogatás CD és egy single jelent meg.[12]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ (rácz) (1996. október 21.). „Z Magazin”. Magyar Nemzet 59 (246), IV. o.
- ↑ Victor Máté (1998. március 1.). „NYOLC ÉVVEL A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN – A magyar zeneélet és zenekultúra állapotáról (1)”. Muzsika 41 (3), 15. o.
- ↑ (1996. január 6.) „Z Magazin és Wanted”. Délmagyarország 86 (5), 9. o.
- ↑ KRZ (1996. augusztus 3.). „Popkultúra”. Tolnai Népújság 7 (181), 11. o.
- ↑ Hivatalos neve: Budapest Magazines Kiadó Kft.
- ↑ Csikor Ottó (1995. december 21.). „Rocklapkörkép”. Új Magyarország 5 (299), 11. o.
- ↑ a b szemtanu: Életrajz (hu-HU nyelven). Márton András zenész hivatalos honlapja. (Hozzáférés: 2019. március 17.)
- ↑ szerk.: dr. Simányi József: A Magyar Újságírók országos Szövetségének Évkönyve (1997) – Szerkesztőségek – írott és elektronikus sajtó, 248. o.. ISSN 1416-0668 (1997)
- ↑ Bátorfy Attila (2007. január). „A drog, a zaj és a nem normális – A magyar zenetörténet-írás és kultúrakutatás helyzetképe”. Beszélő 11 (1), 106–107. o.
- ↑ (1996. május 2.) „A Kurír ajánlja”. Kurír 7 (119), 10. o.
- ↑ szerk.: Simon Géza Gábor: Magyar jazzkutatási konferencia (Budapest, 2016) – Jávorszky Béla Szilárd (Budaörs):A cigány muzsikusok tüze, 62. o.. ISBN 978-963-12-4708-4 (2016)
- ↑ Z Magazin. discogs.com. (Hozzáférés: 2019. július 15.)