Zöld gyurgyalag

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Zöld gyurgyalag
Sikeres vadászat
Sikeres vadászat
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Coraciimorphae
Csoport: Eucavitaves
Csoport: Cavitaves
Rend: Szalakótaalakúak (Coraciiformes)
Család: Gyurgyalagfélék (Meropidae)
Nem: Merops
Linnaeus, 1758
Faj: M. superciliosus
Tudományos név
Merops superciliosus
Linnaeus, 1766
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Zöld gyurgyalag témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld gyurgyalag témájú médiaállományokat és Zöld gyurgyalag témájú kategóriát.

A zöld gyurgyalag (Merops superciliosus) a madarak (Aves) osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a gyurgyalagfélék (Meropidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban.[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Afrikában Angola, Botswana, Burundi, a Comore-szigetek, Dzsibuti, Eritrea, Etiópia, Kenya, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Madagaszkár, Malawi, Mayotte, Mozambik, Namíbia, Ruanda, Szomália, Dél-Szudán, Szudán, Tanzánia, Uganda, Zambia, Zimbabwe területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők, száraz erdők, szavannák és cserjések, édesvizű mocsarak és tengerpartok, valamint ültetvények, szántóföldek, vidéki kertek és városi régiók. Állandó, nem vonuló faj.[4]

A Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon egy előfordulása ismert, a Pest megyei Dabas közelében Kókay Bence fotózta le 2020 május 23-án.[5]

Alfajai[szerkesztés]

  • Merops superciliosus alternans - a nyugati alfaj
  • Merops superciliosus superciliosus - a keleti, déli és szigeteki alfaj[6]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 23-26 centiméter, a farktollai további 7 centiméter. A hím és tojó között nincs nemi kétalakúság. A felnőtt tollazata bronzos-zöld színű. Olívazöld fejtetővel és sárgás-fehér homlokkal, szem fölötti részel, pofával és torokkal. A faroktő környéke és farktollak kékek. Az evezőtollai feketék.[7]

Életmódja[szerkesztés]

Kelet-Afrikában és Madagaszkáron a nyílt füves puszták lakója, míg Angolában a partokon is megtalálható.[8]

Csak kis mértékben vonuló madár. A költést főleg a területeinek a délebbi részén végzi, míg a száraz évszakban északabbra vonul.

Szaporodása[szerkesztés]

A költési időszaka az esős évszak elején kezdődik. Fészkét üregekbe készíti. A fészekalj általában 4 tojásból áll. A fiókák december elején kelnek ki.[9] Más gyurgyalagoktól eltérően, e madárfaj fiókáit kizárólag a szüleik etetik. A kis madár, körülbelül 19 naposan válik röpképesé.[10]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. június 3.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. június 3.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. június 3.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. május 31.)
  5. Qubit.hu. (Hozzáférés: 2020. január 18.)
  6. Fry, H.: Olive Bee-eater (Merops superciliosus)'. Handbook of the Birds of the World Alive. Lynx Edicions, Barcelona, 2016. (Hozzáférés: 2016. október 16.)
  7. Kingfishers, Bee-eaters and Rollers. Bloomsbury Publishing, 273. o. (2010). ISBN 978-1-4081-3525-9 
  8. Range map. IUCN. (Hozzáférés: 2016. október 16.)
  9. Madagascar Bee-eater, Olive Bee-eater. Biodiversity Explorer. Iziko. (Hozzáférés: 2016. október 16.)
  10. Langen, Tom A. (2000). „Prolonged offspring dependence and cooperative breeding in birds”. Behavioral Ecology 11 (4), 367–377. o. DOI:10.1093/beheco/11.4.367.  

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Olive bee-eater című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]