Ugrás a tartalomhoz

Zöld-tavi-csúcs

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zöld-tavi-csúcs

Magasság2526 m
Hely Szlovákia
HegységMagas-Tátra, Északnyugati-Kárpátok
Első megmászás1867. november 17.
Elhelyezkedése
Zöld-tavi-csúcs (Tátra)
Zöld-tavi-csúcs
Zöld-tavi-csúcs
Pozíció a Tátra térképén
é. sz. 49° 12′ 07″, k. h. 20° 11′ 49″49.201944°N 20.196944°EKoordináták: é. sz. 49° 12′ 07″, k. h. 20° 11′ 49″49.201944°N 20.196944°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld-tavi-csúcs témájú médiaállományokat.

A Zöld-tavi-csúcs (szlovákul Baranie rohy, lengyelül Baranie Rogi, németül Grünseespitze) a Magas-Tátra egyik csúcsa.

Magyar és német nevét az alatta lévő azonos nevű tótól kapta. Elvétve a szlovák elnevezés (Baranie rohy) tükörfordítása – Kosszarvak – is előfordul. 1902. november 22-én az Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) Iglón tartott közgyűlésén Késmárk városa értesítette az egyesületet, hogy a határában lévő Zöld-tavi-csúcsot Kossuth Lajos-csúcsnak nevezte el, Kossuth Lajos születésének századik évfordulója alkalmából. Az elnevezés azonban nem terjedt el általánosan a turisták és a hegymászók között. Az MKE a csúcson egy Kossuth-emlékművet is akart állítani, ez azonban nem valósult meg.

Széles kiterjedésű hegytömegként helyezkedik el az Öt-tó katlana, a Nagy-Papirusz-völgy és a javorinai Fekete-tó katlana között. Délkelet felé a Téry-horhos választja el a Déry-csúcstól, ÉNy felé a Jég-völgyi-csorba a Jég-völgyi-csúcs tömegétől (a Hó-csúcstól), északkelet felé pedig a Stolarczyk-hágó a Papirusz-csúcstól. Az utóbbi két csorbából jövő gerincek nem magában a csúcsban, hanem annak északi vállában, – a Zöld-tavi-őrtoronyban (az Eljasz Valér-csúcsban) – találkoznak, ahonnan a rövid gerinc visz át dél felé a csúcshoz. A csúcs kezdeti szakaszát képezi annak a hatalmas szárnyvonulatnak, amely itt ágazik el délkelet felé, és a Lomnici-csúcsban éri el legnagyobb magasságát. Annak dacára, hogy mindenfelől magas falak veszik körül, a Tátra legkönnyebben elérhető csúcsai közé tartozik. Falai felett az Öt-tó oldalán törmelékkel borított tágas csúcsplatót visel. A csúcs két közel egymagasságú oromból áll; a délkeleti a főorom, amelyet egy sekély gerincrés – a Zöld-tavi-oromrés – választ el a közeli északnyugati oromtól. Gyönyörű kilátása miatt gyakran keresik fel.

Első megmászói J. Stolarczyk és A. Trausyl (Reformatus) voltak id. A. Wala, id. S. Tatar, W. Gąsienica és W. Ślimak vezetőkkel, 1867. november 17-én.