York hercege-sziget
| York hercege-sziget | |
 | |
| A Robertson-öböl régiójának topográfiai térképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Antarktika |
| Területi egység | Viktória-föld |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Robertson-öböl |
| Hosszúság | 4 km |
| Szélesség | 2 km |
| Legmagasabb pont | 470 méter |
| Elhelyezkedése | |
 York hercege-sziget
Pozíció az Antarktisz térképén
| |
 d. sz. 71° 38′ 00″, k. h. 170° 04′ 00″Koordináták: d. sz. 71° 38′ 00″, k. h. 170° 04′ 00″ | |
A York hercege-sziget egy 4 kilométer hosszú, 2 kilométer széles, sziklás, jégmentes sziget az antarktiszi Viktória-föld partvidéke mentén, a Robertson-öbölben. A szigetet 1899-ben fedezték fel, a Carsten Borchgrevink által vezetett Southern Cross-expedíció során. Nevét az expedíció támogatójáról, a yorki hercegről (a későbbi V. György királyról) kapta.[1]
Felfedezése és feltérképezése[szerkesztés]
A szigetet a Carsten Borchgrevink (1864–1934) norvég–angol származású felfedező vezetésével, 1899 és 1900 között megvalósított Southern Cross-expedíció során fedezték fel. Az expedíció során 1899 februárjában téli szállást alakítottak ki a Viktória-föld északi nyúlványán, az Adare-fokon, ahol – a világon elsőként – a teljes telet az antarktiszi szárazföldön töltötték.[2] Az expedíciós csapat kutyák és szánok segítségével felfedezőutakat vezetett a Robertson-öböl befagyott jegén az öböl partvonalának felderítésére, melynek során az öböl dél-nyugati részén felfedezték a szigetet.[3] A sziget egy viszonylag védett részén egy bázist hoztak létre a déli Admiralitás-hegységben található Mount Sabine elérésérére tett kísérletekhez. A Midwinter Camp névre keresztelt bázis egy palakunyhóból, egy élelmiszerraktárból és különböző felszerelésekből állt.[4]
Bár Robert Falcon Scott Terra Nova-expedíciójának északi csapata – amely szintén áttelelt az Adare-fokon – megkérdőjelezte a sziget létezését,[5] a későbbi kutatások azonban megerősítették Borchgrevink expedíciójának megállapításait és méréseit.[1]
Élővilága[szerkesztés]
A BirdLife International nemzetközi természetvédelmi szervezet minősítése szerint a sziget kiemelt madártani területnek minősül. A szervezet 2011-es, műholdfelvételek alapján becsült adatai szerint a szigeten – költési időszakban – nagyságrendileg 16 000 költőpár Adélie-pingvin (Pygoscelis adeliae) fészkel. Borchgrevink expedíciójának állattani feljegyzései arról tanúskodtak, hogy a szigeten hóhojszák (Pagodroma nivea) és Wilson-viharfecskék (Oceanites oceanicus) is költési területtel rendelkeztek, azonban a BirdLife jelenlegi kutatásai a nevezett fajok mostani jelenlétét nem erősítették meg. A sziget partjai mentén előfordulnak a területen honos Weddell-fóka (Leptonychotes weddellii) példányai is.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b GNIS: Duke of York Island (U.S. Geological Survey Geographic Names Information System)
- ↑ Antarctica – Great Stories From The Frozen Continent (angol nyelven). Reader's Digest, 134–137. o. (1985). ISBN 0-949819-64-6. Hozzáférés ideje: 2020. december 27.
- ↑ Borchgrevink 162. oldal
- ↑ Borchgrevink 167–168. oldal
- ↑ Elspeth Huxley. Scott of the Antarctic, First American Edition (angol nyelven), Atheneum (New York), 60. o. (1978). ISBN 0-689-10861-3. Hozzáférés ideje: 2020. december 31.
- ↑ BirdLife Data Zone - Duke of York Island. BirdLife International. (Hozzáférés: 2020. december 31.)
Források[szerkesztés]
- ↑ Borchgrevink: Carsten E. Borchgrevink. First on the Antarctic continent – Being an account of the British Antarctic expedition 1898-1900 (angol nyelven). George Newnes Ltd. (1901). Hozzáférés ideje: 2020. december 31.
