Wlassics Gyula (író)
| Wlassics Gyula | |
 | |
| Született | 1884. november 19.[1] Budapest[1] |
| Elhunyt | 1962. szeptember 16. (77 évesen)[1] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Wlassics Gyula |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (6/7-1-11/12)[2][3] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wlassics Gyula témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Báró zalánkeméni Wlassics Gyula Lóránt (Budapest, 1884. november 19. – Budapest, 1962. szeptember 16.) magyar jogász, kultúrpolitikus, író, költő, 1922 és 1925 között az állami színházak főigazgatója, majd 1925-től 1945-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium helyettes államtitkára.
Élete
[szerkesztés]A Wlassics család leszármazottjaként született, apja id. Wlassics Gyula jogtudós, politikus, vallás- és közoktatásügyi miniszter, főrendiházi, majd felsőházi elnök, anyja Csengery Etelka volt. Anyai nagyszülei Csengery Antal politikus, író és König Róza voltak.[4] Középiskolai tanulmányait a budapesti Középiskolai Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziumában végezte, majd a Budapesti Tudományegyetem jogi karán államtudományi doktorátust szerzett, ezután pedig Németországban, Olaszországban, Franciaországban és Angliában tett tanulmányutat.[5]
Hazatérése után 1908-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium irodalmi és művészeti osztályának munkatársa lett. Előbb a tudományos és irodalmi ügyek előadója volt, majd 1913-tól 1919-ig országos színházi felügyelőként dolgozott. Családja 1916-ban zalánkeméni nemesi előnevet, majd 1917-ben bárói címet kapott. 1919-ben a Tanácsköztársaság bukása után a szocializált színházak biztosságának felszámolását vezette, majd 1920-ban az állami színházak kormánybiztosává nevezték ki. 1922 és 1925 között az állami színházak főigazgatója volt, majd a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium helyettes államtitkára lett, a népoktatással, a népművelődéssel és testedzéssel foglalkozott, illetve a művészeti, irodalmi és filmügyeket irányította. Tisztségét 1945-ös nyugdíjazásáig viselte.[5]
1926-ban a Tankönyvügyi Bizottság elnöke lett, ahol az új tantervekhez alkalmazott tankönyvek előkészítésével foglalkozott. 1938-ban a Színház- és Filmművészeti Kamara miniszteri biztosa, 1940-ben a Nemzeti Filmbizottság, 1942-ben pedig az Oktatófilmek Országos Bíráló Bizottságának elnöke lett.[6] Elnöke volt az Oktató Filmvizsgáló Bizottságnak és az Országos Nemzeti Filmbizottságnak, tiszteletbeli elnöke a Turáni Társaságnak, alelnöke az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottságnak, illetve tagja a Nemzeti Kaszinónak, a Park Clubnak és a Szerzői Jogi Szakértő Bizottságnak, valamint külső tagja a Kisfaludy Társaságnak. Íróként és költőként is ismerték, színműveket és verseket írt, illetve publikált az Új Idők, a Pesti Hírlap, Az Újság, a Budapesti Szemle, a Magyar Szemle és a Budapesti Hírlap című lapokban is.[5]
Felesége Nyegre Róza (1887-1981), Nyegre László máramarosi főispán lánya volt. 1945-ös nyugdíjazása után Budapesten élt, ahol 1962-ben hunyt el.[7]
Főbb művei
[szerkesztés]- Füst (színmű, Budapest, 1907)
- Az én gályám (versek, Budapest, 1911)
- Meduza (színmű, Budapest, 1913)
- Háború és színház (tanulmány, Budapest, 1915)
- A hatósági művészetápolás feladatai (Budapest, 1916)
- A vörös szalón (Budapest, 1919)
- Régi fiók (versek, Budapest, 1927)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Wlassics Gyula (ifj.), | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. október 7.)
- ↑ a b c Wlassics – Magyar Katolikus Lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2022. október 7.)
- ↑ Wlassics Gyula, báró ifj. - Magyar Színházművészeti Lexikon. (Hozzáférés: 2022. október 7.)
- ↑ Wlassics Gyula, báró | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. október 7.)
Források
[szerkesztés]- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
