Welthauptstadt Germania

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Welthauptstadt Germania modellje, a Volkshalle felől nézve

Welthaupstadt Germania (magyarul: Germánia világfőváros) a Harmadik Birodalom tervezett fővárosa volt. Germania, ahogy megálmodói, Albert Speer birodalmi főépítész és Adolf Hitler nevezték, akik ezt a várost valóban a világ fővárosának szánták. Közösen tervezték meg, hogyan fogják majd a győztes háború után Berlint átépíteni, hogy méltó fővárosa legyen a birodalomnak.

Alaprajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város alaprajzát egy hosszú tengely határozta meg. Ez a sugárút lett volna a nagy katonai parádék helyszíne. Maga a sugárút 120 méter széles lett volna, így elegendő lett volna a hely. A tervek szerint a sugárút mindkét oldalát végig az ellenségtől zsákmányolt fegyverekkel díszítették volna. A tengely északi végén épült volna fel a kormányzati negyed, benne a Reichstag, a Führer palotája (Führerpalast), a Kancellária és a Große Halle (Nagy Csarnok), másik nevén Ruhmeshalle (A Dicsőség Csarnoka). A tervekből a háború és később a nácizmus bukása miatt csak nagyon kevés valósulhatott meg: elkészült az Új Birodalmi Kancellária, az Olimpiai Stadion és részben a tengely. A sugárút déli végénél állt volna a Diadalív, mely a maga 100 méteres magasságával elnyelhette volna magában a párizsi eredetit, hiszen kétszer lett volna magasabb. Ez lett volna az 5 km hosszú sugárút elején.

Große Halle[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világ legnagyobb épületének szánták, hogy reprezentálja a birodalom hatalmát. Az épület a római Szent Péter-bazilika mintájára épült volna, de nagyságrendekkel nagyobb méretben: több mint 290 méter magasan tört volna az égbe, a 250 méter átmérőjű kupola alatt 200 000 ember is elfért volna. Az épület homlokzata 1,5 km hosszan nyúlt volna el. A kupola tetején a Harmadik Birodalom jelképe, a sas terjeszti ki szárnyait, de nem a hagyományos horogkereszten áll, hanem egy földgömbön – ezzel is utalva a nácik világuralmi törekvéseire. Hitler kívánsága szerint évente egyszer a leigázott népek vezetőinek kellene a kupola előtti téren állni és csodálkozni. Tervei szerint a csarnok az elkövetkezendő évszázadokban a nácik zarándokhelyévé vált volna, és halála után őt is ott temetik el. Bár soha nem épült fel, számos építész, köztük a börtönbüntetését töltő Albert Speer is kritikákat fogalmaztak meg a terv kivitelezhetőségéről. Egy ekkora csarnokban például teltház esetén könnyen beltéri eső is kialakulhatna, nem is beszélve az akusztikus problémákról.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Matthias Donath: Architektur in Berlin 1933–1945. Ein Stadtführer. Hrsg. vom Landesdenkmalamt Berlin. Lukas, Berlin 2004, ISBN 3-936872-26-0.
  • Alexander Kropp: Die politische Bedeutung der NS-Repräsentationsarchitektur. Die Neugestaltungspläne Albert Speers für den Umbau Berlins zur „Welthauptstadt Germania“ 1936–1942/43. Ars Una, Neuried 2005, ISBN 3-89391-135-9.
  • Bernd Kuhlmann: Eisenbahn-Größenwahn in Berlin. Die Planungen von 1933 bis 1945 und deren Realisierung. 2. erg. und erw. Aufl. GVE-Verlag, Berlin 2005, ISBN 3-89218-093-8.
  • Hans J. Reichhardt, Wolfgang Schäche: Von Berlin nach Germania. Über die Zerstörungen der „Reichshauptstadt“ durch Albert Speers Neugestaltungsplanungen. Überarb. und erw. Neuauflage. Transit Verlag, Berlin 1998, ISBN 3-88747-127-X.
  • Christian Saehrendt: Belastungskörper „Germania“. Was blieb von Albert Speers Berlin?. In: Die Neue Gesellschaft, Frankfurter Hefte. Bonn 2002, ISSN 0177-6738
  • Wolfgang Schäche: Architektur und Städtebau in Berlin zwischen 1933 und 1945. Planen und Bauen unter der Ägide der Stadtverwaltung. Die Bauwerke und Kunstdenkmäler von Berlin. Beih. Nr. 17, 2. Aufl., Gebr. Mann, Berlin 1992. ISBN 3-7861-1178-2.
  • Albert Speer: Erinnerungen. Propyläen, Berlin 1969.
  • Susanne Willems: Der entsiedelte Jude. Albert Speers Wohnungsmarktpolitik für den Berliner Hauptstadtbau. Publikationen der Gedenk- und Bildungsstätte Haus der Wannsee-Konferenz. Bd 10. Ed. Hentrich, Berlin 2000. ISBN 3-89468-259-0.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]