Wellesz Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Wellesz Gyula
Született 1872. december 31.
Budapest
Elhunyt 1915. március 29. (42 évesen)
Budapest
Foglalkozása rabbi

Wellesz Gyula (Budapest, 1872. december 31.Budapest, 1915. március 29.) zsidó származású magyar hittudós, rabbi, irodalomtörténész.

Élete[szerkesztés]

Budapesten született. 1898-ban a csurgói, 1900-ban a nagybittsei hitközség választotta meg rabbijává, 1910-ban pedig óbudai főrabbi lett. A középkori francia-zsidó történet jeles művelője volt. Cikkei és tanulmányai a Magyar Zsidó Szemlében, a Hacofében, az Archaeologiai Értesítőben és más magyar és külföldi folyóiratokban jelentek meg. Munkatársa volt A zsidók egyetemes története című műnek.

Alig 43 éves korában hunyt el 1915-ben Budapesten.

Művei[szerkesztés]

  • Ábrahám de Balmes, mint nyelvész (1895);
  • Isaak b. Mose Or Sarua (Pressburg, 1904)
  • Rási élete és működése (1906).
  • Hayyim b. Isaac Ot Zaroua (REJ. LIII., 1907);
  • Meir b. Baruch de Rothenbourg (REJ, LVIII., 1909. LXI., 1911);
  • Die Decisianen R. Isaks aus Corbeil (Frankfurt am Main, 1912).

Forrás[szerkesztés]