Wegberg-Wildenrath vasúti tesztközpont
| Wegberg-Wildenrath vasúti tesztközpont | |
 | |
| Alapítás éve | 1997 |
| Ország |  Németország |
| Település | Wegberg |
| Elhelyezkedése | |
 Wegberg-Wildenrath vasúti tesztközpont
Pozíció Németország térképén
| |
 é. sz. 51° 06′ 57″, k. h. 6° 13′ 05″51.115833°N 6.218056°EKoordináták: é. sz. 51° 06′ 57″, k. h. 6° 13′ 05″51.115833°N 6.218056°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wegberg-Wildenrath vasúti tesztközpont témájú médiaállományokat. | |
A Wegberg-Wildenrathi vasúti tesztközpont (németül: Prüfcenter Wegberg-Wildenrath) egy németországi vasúti tesztpálya. A központot az egyik legnagyobb európai vasúti járműgyártó, a Siemens üzemelteti, itt bonyolítják a kontinens piacaira szánt járművek tesztfutásait. A létesítmény Németországon belül akkreditált vizsgaközpontként működik, így típusvizsgákat és a német vonalakra szánt, nem Siemens által gyártott járművek vizsgáinak is helyt ad.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Siemens az egyik legnagyobb európai vasúti járműgyártóként már régóta alkalmas helyet keresett egy olyan helyszínre, amelyen a saját fejlesztésű mozdonyok és vasúti szerelvények próbafutásait bonyolíthatnák. A választás a Brit Rajnai Hadsereg 1992-ben kiürített wildenrathi repülőterére esett. A tesztközpont a repülőtér egykori kifutópályájának keleti részén, illetve a környező erdőkben épült fel. A létesítmény építéséhez a repülőtér hangárjait egyáltalán nem tudták felhasználni, így azokat elbontották. Az első próbamenetekre 1998-ban került sor.
Infrastruktúra
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A tesztközpontból egy 3 kilométer hosszú vágány csatlakozik az egykori Vasrajna vasútvonalhoz, azon keresztül pedig a német vasúti hálózathoz. A normál nyomtávú járműveket a közeli Mönchengladbach-Reyhdt vasútállomásáról a központ saját mozdonya vontatja a teszt helyszínére, mivel az oda vezető szárnyvonal villamosítatlan.
A tesztközpont saját vágányhálózata normál és keskeny nyomtávú hálózatból áll. A létesítmény legfontosabb eleme a nagyvasúti járművek próbafutásait bonyolító két körpálya. A kisebbik körpálya 300 méter sugarú, az itt elérhető legnagyobb sebesség 90 km/h. Ezen a szakaszon végzik az alacsony sebességre képes járművek (s-bahn, városi villamosvasút, teher-pályaudvari tolatómozdonyok) próbameneteit. A nagyobbik tesztkörön 210 km/h-ig gyorsíthatnak a vonatok. Mindkét körpályát ETCS-1 és ETCS-2 vonatbefolyásoló rendszerekkel szerelték fel. A pályán több áramnem is elérhető, így az európai határátmenetek is szimulálhatóak.[1] Itt próbálták ki először az európai Galileo helymeghatározó rendszerek vasúti járművek számára fejlesztett alkalmazásait.[2]
A nagy körpályán belül több kiegészítő jellegű vasúti próbapálya is található. Ezek közül a leghosszabb az 1 kilométeres harmadik sínnel kiegészített szakasz, amelyen a metrókocsik közlekedtetése lehetséges. A nagy kör belsejében kialakított vágányhálózaton tanulmányozható a járművek viselkedése szűk ívekben és különböző lejtésű pályaszakaszokon.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "Prüf- und Validationcenter Wegberg-Wildenrath" (német nyelven). Siemens. 2010. november 30. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. március 15.
- "Prüfcenter Wegberg-Wildenrath" (PDF) (német nyelven). Siemens. Hozzáférés: 2010. március 15.[halott link]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Siemens. "Siemens - Stationary and Dynamic Rail Vehicle Testing" (angol nyelven). Railway Technology. Hozzáférés: 2010. március 15.
- ↑ "Galileo applications for rail transportation to be tested at Siemens' Test and Validation Center in Wegberg-Wildenrath" (angol nyelven). Siemens. 2009. augusztus 10. Hozzáférés: 2010. március 15.
