Wankel-motor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Wankel-motor szerkezeti felépítése
A Wankel-motor mechanizmusa

A Wankel-motor a belső égésű motorok egyik fajtája, amelyben a dugattyú a hagyományos belső égésű motoroktól eltérően nem alternáló mozgást végez, hanem vízszintes tengely körül forog egy speciális alakú hengerben.

Története[szerkesztés]

A forgótárcsás motorok története korántsem olyan fiatal, mint azt gondolhatnánk. A meghajtás elvét Felix Wankel német mérnök dolgozta ki a 20. század első negyedében. A tömítés és a megbízhatóság problémáit ugyan sikerült megoldania, de a mai napig nem használják széles körben. Bár nem az egyetlen forgódugattyús motortípus, de a Wankel-motort sorozatban gyártották autókhoz, és így vált a legismertebbé. Az új technika hosszas fejlesztés és hányattatás után az 1950-es években, az NSU-nál vették elő ismét. Elsőként az NSU ro80-asban került a piacra (995köbcentis, 113lóerős), átütő sikere nem volt, de később az NSU prinz sport alapjaira épitett NSU spiderbe került bele, ahol ki tudták használni a motor kis méretét és súlyát, el tudták érni a 498köbcentis (50lóerős) motorral a 700kg os súlyt.

Macuda Cunedzsi, a Mazda akkori vezetője 1959-ben hallott először egy furcsa, új meghajtásról, mely azonnal felkeltette az érdeklődését, és megpróbált licencjogot szerezni a Wankel-motorra az NSU-tól. Az NSU elsőre bizalmatlanul tekintett a japánokra, de Macudát teljesen rabul ejtette az új technológia. Végül 1961-ben sikerül hozzájutnia egy licenchez, amely lehetővé teszi a Mazda számára, hogy Wankel-motorral szerelt gépkocsikat áruljon Japánban. Mások is érdeklődtek a licensz iránt, de nem személyautóba a DKW kerékpárt gyártott wankel erőforrással (DKW hercules 2000w) a francia cég a citroen RE-2-es helikopter hajtására szánták a wankel motort, ahogy a Staverton és a MidWest is légiközlekedésre szánta a licenszvásárlást, ők motoros sárkányrepülőgépek hajtásására tervezték, és nagy számban repültek wankel motorral egyéb kis repülőgépek is!

A technológia korántsem tökéletes: keverékolajozás, füstölés, gyakori szerviz, a Mazda mégis bízott a sikerben. Külön kutatóközpont épült a forgótárcsás motor fejlesztésére, aminek vezetését Jamamoto Kenicsire bízzák. Mindezt akkor, amikor minden más gyár, aki licencet vásárolt az NSU-tól, feladta a motorral kapcsolatos terveit. A magyarázat egyszerű: a japán kormány akkoriban össze akarta vonni az autógyártásban érdekelt vállalatokat. A Mazda (illetve akkori nevén Toyo Kogyo) arra a következtetésre jutott, hogy ha sikerül valami különlegeset felmutatniuk, talán elkerülhetik a más cégekkel történő egybeolvasztást.

1963-ban be is mutatták az első saját wankel motorjukat, mégpedig a mazda cosmó egyik korai prototípusában, amit végleges formában 1965-től sorozatban gyártottak 982köbcentis 110 lóerős L10A motorral.

1968-ban a nünburgringen a sport verziója is bemutatkozott a cosmónak, ezért folytatódott a mazda wankel gyártása

1968 tól már két modellt gyártottak, a mazda r100 -as kupét, és a mazda familia rotary-t ami tulajdonképp az előző 4 ajtós változata volt. Nagy sikereket nem értek el, de ez volt az alapja későbbi nagy sikerű sorozatnak, 1970 ben megjelent az RX-2, az RX-3, 1972-től az RX-4 és a széria sikerein más tipusokban is ki lett próbálva, amerikaisabb formavilágú mazda rotary pickup, mazda roadpacer, mazda luce. Nagy sikert ezek nem értek el, viszont az RX-5 váratlan sikert hozott a mazdának, sokan ezt az RX-5 öt ismerik mazda cosmónak. Ebben talált igazi helyre a wankel motor kis súlya, köbcentijéhez képest nagy teljesitménye, és eddigre a korai problémák egy részét is át tudták hidalni!

1985ig gyártották az RX-5 öt, több motorgenerációval, de az 1984-től gyártott RX7 váratlan sikereket hozott, főleg az 1985-től belekerült 13B-DEI motorral 1308 köbcenti 185 lóerő

Az RX7 2002-ig volt gyártásban, és szériában a szintén 1308 köbcentis turbós 13BREW 280 lóerős wankel motorral szerelve volt az egyik legerősebb darab, de ma már alig látni széria darabot, a fentmaradt RX-7-ek 99%-a tuning mégpedig általában komoly tuning szettekkel, nem ritkán látni a 20B és 26B motorok használatát, és az 1000LE feletti teljesitményt!

Szériában a mazda 2003-tól kezde el gyártani az RX-8 at, amibe a 13Brenesis került ami jobb környezetvédelmi paramétereket tudod hozni, így nem erősödött tovább, 1308 köbcentis turbó nélküli motorból 192, és 242 lóerő került az motorháztető alá, de az RX7-el ellentétben nem vesenyautó, hanem egy négyszemélyes négyajtós élményautó lett, ebben a kategóriában szokatlanul jó úttartással és stabilitással! 2012 ig volt gyártásban! Voltak kisérletek-tanulmányok a további zölditésre (hidrogén hajtás..), és a versenysportban is egy kedvelt tipus volt de CO kibocsájtás fontosabb lett a gyáraknak mint az élmény, ezért a mazda más irányba ment a sport modelljeivel is! Amikor a mazda cég utód nélkül leállt a gyártásával, kijelentve azt hogy a wankelt nem veti el, környezetvédelmi paraméterei és a fogyasztásának a csökkentésén tovább dolgozik és reméli hamarosan elő tud állni egy megújult wankel motoros autóval! Több mazda RX-vision tanulmányautó meg lett szellőztetve, de nyilvánosan nem ismert még lesz-e szériagyártás belőle! A reményt növeli, hogy valóban nincs utódja, nincs a mazdának az RX-8 óta sport autója (a 3-as és a 6-osból kialakitott sportosabb modellek nem kifejezetten sport modellek úttartásban, súlyeloszlásban...)

Működése[szerkesztés]

A motor előnyei a dugattyús motorokhoz képest:

  • Fajlagos teljesítménye akár háromszor akkora, mint egy dugattyús belső égésű motoré.
  • A vibráció lényegesen kisebb.
  • Szélesebb üzemi fordulatszám-tartomány.
  • A dugattyús motoroknál lényegesen kevesebb alkatrész.
  • Egyszerűbb és olcsóbb tömeggyártás a kevesebb alkatrész miatt.
  • A benzin oktánszáma szélesebb tartományban változtatható.

A technológia hátrányai: motorolajjal kell kenni az égéstér bizonyos részeit is, ami tervezett motorolaj fogyasztást eredményez, ezért nagyon kényes a motorolaj minőségére, a főtengely siklócsapágyaknál a motorolaj kopást eredményezhet (sajnos a jó kenés és a korommentes égés kompromisszumot igényel), apexi élek kopása,

Források[szerkesztés]