Ugrás a tartalomhoz

Vörös Csepel

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vörös Csepel
mozgalmi dal

ZeneszerzőHanns Eisler
DalszövegíróHidas Antal
Hidas Antal levele a csepeli elvtársakhoz. 1971.03.07 - 1.oldal
Hidas Antal levele a csepeli elvtársakhoz. 1971.03.07 - 1.oldal
Hidas Antal levele a csepeli elvtársakhoz]. alt=Hidas Antal levele a csepeli elvtársakhoz. 1971.03.07 - 1.oldal1971.03.07 - 2.oldal

A Vörös Csepel egy kommunista induló, amely a munkásságnak (a címben is szereplő csepeliek mellett az angyalföldi és a vidéki munkásságnak is) ad programot. Dallama a német Roter Wedding dallamából való. A zenét Hanns Eisler szerezte, szövegét Hidas Antal írta.

Keletkezése

[szerkesztés]

Hidas Antal így írta le a dal keletkezésének körülményeit a csepeli elvtársakhoz írt 1971−es levelében:

Kedves Csepeli Elvtársak!

Önök az kérdezték tőlem: mikor és hol írtam a Vörös Csepel indulót?

Elmondom.

1931. december 31.

Megvolt, mint máskor a vacsora. Újévet akkor még – Moszkvában – mi nem ünnepeltünk.

Szilveszter estét nem tartottunk.

Vacsora közben az „otthoniakról” beszélgettünk. Arról, hogy Budapest Székesfőváros Tanácsa plakátokon ötszáz munkás felvételét hirdette – havat lapátolni, és tizenötezren jelentkeztek.

Közöttük: munkanélküli orvosok, mérnökök, tanárok, hivatalnokok. Egy pengő napszámért.

A szó, hogy „gazdasági világválság” már úgy hangzott, mint középkorban a fekete himlő vagy kolera−járvány.

Vacsora után Kun Béla leült az íróasztalhoz dolgozni. Búcsúztunk.

Ágnessel elindultunk a Pjatnickaja utcába. Ott laktunk Mihail Romm filmrendezőnél, akinek lakásából egy kis szoba nekünk jutott.

Hogy kezet fogtunk, Kun Béla hirtelen azt mondta:

−         Írjon egy indulót, de sürgősen. Valaki a napokban hazautazik. Illegális pártember. Itt megtanulja az indulót, és a fejében elviszi Magyarországba.

−         Igen, igen – mondtam én – De ki zenésíti meg?

−         Az igaz – szólt ő kedvetlenül, amivel engem még inkább megoldásra ingerelt. Ezt mondtam egy kis gondolkodás után:

−         Tudom már, hogyan .. Tavaly, amikor a harkovi íróvilágkongresszus után  Don−vidékre utaztunk, Hans Marchwitza megtanított a Roter Wedding indulóra. Ismeri …? Annak a zenéjére csinálom majd.  Helyes?

−         Helyes! – mondta Kun Béla. , és a szeme úgy kezdett csillogni, ahogy azt másnál sohasem láttam.

−       De , egyet kérek, hogy minden magyar dolgozóhoz szóljon az induló. Én szeretem a maga régi Harcban nem szabad megállni szövegét, de most … hogy is mondjam: a valósághoz tapadóbbat írjon. Legyen abban a Csepel is, meg a Váci út is, a Dunántúl, az Alföld …

−         Mást nem mondok. A többit azt maga tudja…

Hazamentünk, nyugtalan voltam.  „Nem halasztom, még ma megpróbálom.” – gondoltam.

Ágnest megkértem, feküdjön le, aludjon. Én az íróasztalhoz ültem. Tíz óra lehetett, este. Először hátra−hátra néztem: Ágnes elaludt. Rendben van. Kezdjük

Éjfél előtt pár perccel megvolt az induló. Fölébresztettem Ágnest. Elénekeltem neki.  Először – éreztem – nem tudott valóban odafigyelni. Újra elénekeltem.

−         Telefonáljak apádnak? Gondolom, még nem alszik.

Azt mondta, ma sok a munkája, későn fekszik le.

Kimentem az előszobába. Ott van a közös telefon.

4−57−59

−         Ne haragudjon, Kun elvtárs, de kész az induló.

És énekelni kezdtem. Amikor a refrénhez értem, hogy Vörös Csepel, zúgjon a hangod, Ágnes kijött az előszobába és odavágta:

−         Csendesebben. A Rommék már alszanak….

… És futott a dal a Pjatnyickaja utcából a Vozdvizsenka utcába, telefon vezetéken, a Vörös  Téren át: Magyarországról, Magyarországnak.

1971. március 7−én. Hidas Antal

Mondanivaló

[szerkesztés]

Az induló egyrészt a magyarországi munkásság figyelmét hívja fel nyomorúságos helyzetére: az éhínségre, a jogfosztottságra és a burzsoázia elnyomására. A két világháború közötti szociáldemokrata párti politikusokat árulónak bélyegzi. Ezután harcra lázítja a főváros és az egész ország munkásságát a burzsoázia eltaposására biztatja.

Az induló szövege

[szerkesztés]

Vörös Csepel

Még, még, még és még!
A burzsujnak sosem elég.
Láss, láss, láss, már láss,
Sorsod az elpusztulás!
Mert harmada országnak éhengebed,[1]
Az éhség, a szenny marja fel testedet,
Éhhalálra ítélt ez a rend.
A gégédre hurkol statáriumot,
És tapsolnak hozzá a rongy árulók,
Büchlerek, Propperek, Peyerek.

Vörös Csepel, zúgjon a hangod,[2]
Váci út felelj neki!
Dunántúl, Alföld együtt a harcban,
Jelszavad megrengeti, rengeti.
Nem fogunk pusztulni éhen,
Nem tűrünk csendben tovább!
Vörös Csepel, vezesd a harcot,
Kenyeret, munkát!

Rég, rég, rég volt, rég.
A szovjetek emléke ég!
Most, most, most és most,
A burzsoá rendet taposd!
Ha dolgozol, vagy ha nem, egyforma kín,
Elpusztulsz a burzsujok éhbérein,
Grófi földön a gyűlölet nő.
Egy tányér levest odalöttyent eléd,
És szólni, ha mersz, sortüzet küld beléd,
Véres számolás órája jő.

Vörös Csepel, zúgjon a hangod…

Tudd, tudd, tudd, hát tudd!
Gyújtják az új háborút.
Vedd, vedd, vedd csak vedd
Kézhez a fegyveredet.
A Szovjetek ellen ha áll a menet,
Hát küldd a pokolba a tisztjeidet,
Fordítsd rájuk a puska csövét!
Hogy vesszen, hogy vesszen a burzsoá rend.
Ez a láng, ez a harc új uralmat teremt,
Dolgozók hatalmát, Szovjetet.

Vörös Csepel, zúgjon a hangod…

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Más szövegváltozat: „Az országnak harmada éhengebed”.
  2. Más szövegekben: „vezesd a harcot”.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]