Vita:Vágó István (zománcművész)

Az oldal más nyelven nem érhető el.
Új téma nyitása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Legutóbb hozzászólt Regasterios 3 évvel ezelőtt a(z) Első személyű megfogalmazás témában

Engedély szöveges tartalom felhasználására[szerkesztés]

Első személyű megfogalmazás[szerkesztés]

A cikkből eltávolítottam az alábbi, első személyben megfogalmazott szöveget, ebben a formában nyilván nem maradhat (nem mintha ezen kívül nem maradt volna elég javítanivaló a cikken):

A zománc: üveg fémre olvasztása

Persze a dolog nem ilyen egyszerű. Ez az „üveg” porrá van őrölve és különféle fém oxidokat tartalmaz. Ettől kapja a színét. Az alapfém sokféle lehet: vas, réz, ezüst, arany, stb. A zománcot felvisszük a fémre. Ez történhet szitálással, ecsettel, spatulával, amit a helyzet megkíván és magas 800-900 °C közötti hőmérsékleten a fémlapra olvasztjuk.

A zománcozás története évezredekre nyúlik vissza

Használták már az egyiptomiak és a kelták is. A római birodalomban bizánc volt a zománcozás híres központja. Az általam használt zománctechnika a XVI-XVII. Században a franciaországi Limoges-ban kifejlesztett festőzománc eljáráshoz áll a legközelebb, de nem azonos vele. Minden zománcozó használja az évezredek alatt összegyűlt tapasztalatot, és a saját kísérletei alapján létrejött új eljárásokkal gazdagítja azt. A zománcozásban rejlő lehetőségek végtelenek. Egy élet munkája során is csak néhány zománcozási eljárás ismerhető meg igazán.

A képeim festő zománcozással készülnek, rétegenként épülnek fel

Ez azt jelenti, hogy egy-egy kép 10-20 leheletfinom réteg egymásra olvasztásával készül. Minden réteget külön kell az alapra olvasztani. Ezért a kész képnek relief hatása van. Ez a munka hosszú időt igényel, így évente csak kisszámú kép készül.

– Regasterios vita 2020. október 20., 14:36 (CEST)Válasz