Vita:Tisza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Ez a szócikk a következő műhely(ek) cikkértékelési spektrumába tartozik:
Folyókkal kapcsolatos szócikkek (besorolatlan)
River Erme at Ivybridge in summer.jpg Ez a szócikk témája miatt az Édesvízi műhely érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe!
Besorolatlan Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán.
Nem értékelt Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján.
Értékelő szerkesztő: ismeretlen
Folyókkal kapcsolatos szócikkek Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index
Földrajzi témájú szócikkek (vázlatos besorolás)
Terrestrial globe.svg Ez a szócikk témája miatt a Földrajzműhely érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe!
Vázlatos Ez a szócikk vázlatos besorolást kapott a kidolgozottsági skálán.
Nélkülözhetetlen Ez a szócikk nélkülözhetetlen besorolást kapott a műhely fontossági skáláján.
Értékelő szerkesztő: Torini (vita), értékelés dátuma: 2011. június 13.

A Tisza szabályozásának új elvi koncepciója[szerkesztés]

Ez az írásom csak a téma lényegét érinti. Sok éven keresztül kerestem ennek a problémának a megoldását. Számításokat végeztem. Ennek eredményeként rájöttem arra, hogy a Tisza problémáját csak az árvíz és aszály kérdéseinek együttes kezelésével lehet megoldani. Megpróbáltam lemodellezni egy kialakulható kivételesen szélsőséges esetet, amikor a Tisza vízgyűjtő területére 40 nap alatt az évi csapadékátlag 90%-a kerül (69 milliárd m ³). Hogy hogyan?.. Erre feleletet ad a további írásom, amelyet figyelmükbe ajánlok...

A Tisza mindig is az Alföld legfőbb vízforrása volt. Kb. 17 folyó 157.186 km²-nyi területről, gyűjti össze medrébe vizeit. Mielőtt szabályozni kezdték, a Tisza évezredeken át természetes módon alakítgatta nyomvonalát. Mint általában mindegyik hegyi folyó, a Tisza is, szélsőséges időjárás esetén, óriási veszélyt hordozott magában. Az általa befogadott vízmennyiség vészhelyzetben akár a 3,5-szeresére is meg szokott nőni. Amíg medrének peremét nem szegélyezték védő gátak, vize szabadon elterült az Alföldi síkságon, elárasztva több tízezer négyzetkilométernyi területet. Az ember beavatkozása folytán a Tisza bizonyos mértékben szabályozva lett és ennek eredményeként a korábban állandó árveszélynek kiszolgált Alföld gazdag mezőgazdasági területté vált. Az emberek számára a megélhetést biztosító termékeny föld vonzereje nagyobb volt, mint a szeszélyes folyótól való félelem. Az ott élők megtanultak alkalmazkodni. De sajnos a Tisza áradása, a belvizek és a nem kevésbé pusztító erejű aszályok, továbbra is évről-évre sújtják ezt a térséget. Eddig a Tisza szabályozását inkább ösztönösen, mint tudatosan végezték. Ez talán érthető is, mert egy átfogó beavatkozáshoz szükséges anyagi forrás soha sem ált rendelkezésre. Már nem beszélve arról, hogy majdnem egy évszázada a Tisza vízgyűjtő területe öt ország fennhatósága alá került. Ezért egy ilyen program kidolgozásához és megvalósításához komoly és összehangolt nemzetközi összefogásra lenne szükség. Mai napig a Tisza szabályozásánál csak két célt tartottak szem előtt –vízének mederbe terelését és a belvizek csatornázását. Senki sem próbálta átfogóan kezelni ezt a problémát. Egyik esetben a folyó magával hozta a nem kívánt vízbőség pusztító erejét, más esetben, aszály idején, pedig az élethez szükséges víz teljes hiányát. Éppen eme két kérdés párhuzamos kezelésében rejlik ennek a problémának a végleges megoldása. Mindebben a legérdekesebb az, hogy az árvíz okozta vízfelesleg már magában véve, többszörösen elegendő lenne az Alföld mezőgazdasági területeinek öntözésére ( 700 mm/év szinten). Ezek szerint ahhoz, hogy megszüntessük az árvíz és aszály által okozott természeti csapásokat, csak ki kell használnunk a Tisza által adott lehetőségeket. Elég, ha árvíz idején annyi vízfelesleget sikerül elvezetnünk és tárolnunk, amennyire szükség van eme területek öntözésére, illetve a tároló meg vízgyűjtő tavak állandó vízszintjének fenntartására. Mielőtt felvázolnám a Tisza szabályozásának irányelvét, szeretnék pár adatot közölni e folyóval kapcsolatosan. A Tisza teljes hossza – kb. 962 km. A folyó szintesése, teljes hosszában – 858 m (931 – 73m a tengerszint fölött). Magyarország határáig (Vilokig) csak 203 km-t tesz meg, de szintesése már eléri a 817 m-t (931 – 114m tengerszint fölött). A maradék 759 km. hosszán szintesése csak 41 m (114 – 73m tengerszint fölött). Ebből láthatjuk, hogy hat folyó befogadása után [Fehér Tisza, Tarac, Talabor, Nagy Ár (Ukr.), Visó, Iza (Rom.)],Viskove és Vilok között hirtelen lelassulva, óriási víztömegként tör be az alföldre. Vásárosnamény előtt még két folyó vizét fogadja be [Szamos, Kraszna (Rom.)]. Ekkor eszeveszett tekergés után még egyszer érintve az ukrán és szlovák határt, befogadva medrébe a Bodrog folyó vizeit, áttör a tokai szoroson, hogy tovább folytassa hosszú útját az alföldön. Magyarország területén még 5 folyó (Sajó, Rima-Eger, Zagyva, Körös, Maros), Szerbia területén, pedig további két folyó adja vizeit a Tiszának (Aranka, Öreg Béga), mielőtt Titel közelében a Dunába folyna. Normális időjárási viszonyok között, amikor az évi csapadékmennyiség 700 mm/év, a Tisza vízgyűjtő területére 77 milliárd m³ víz kerül. Ebből közvetlenül a folyóba 63 milliárd m³ (82%), belvízi területekre 14 milliárd m³ (18%). A Tisza medre normális állapotban 6-naponta teljesen kiürül és megtelik. Vegyünk egy példát a sok közül, amikor 40 nap alatt a folyó vízgyűjtő területére kerülő csapadékmennyiség eléri az évi átlag 90%-át is (11 milliárd m³). Ekkor ebből a vízmennyiségből közvetlenül a folyóba 57 milliárd m³, a belvízi területekre, pedig 12 milliárd m³ kerül. Ilyenkor a folyóvíz sebessége elérheti a 15 km/órát is. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben a Tisza, medrének maximális telitettségénél, 2,8 nap alatt 3,4 milliárd m³ (ennyi idő alatt medre teljesen kiürül és megtelik), 40 nap alatt, pedig 49 milliárd m³ vizet képes levezetni a Dunába. Ezen felül, minden plusz vízmennyiség az árvízveszélyes területekre kerül. Mivel számításunk szerint, kritikus helyzetben a Tisza medrébe 40 nap alatt 57 milliárd m³ csapadékmennyiség kerül, láthatjuk, hogy ez (57 milliárd m³ - 49 milliárd m³=) 8 milliárd m³ -rel meghaladja a folyó medrének max. befogadó képességét. Ha ezt összeadjuk a belvízi területekre került csapadékmennyiséggel (12 milliárd m³-rel) akkor megkapjuk annak a víztömegnek a számát, amely közvetlenül az árvízveszélyes területekre kerül (8 milliárd m³+12 milliárd m³=20 milliárd m³). Ahhoz, hogy számításunk megfeleljen egy maximálisan kritikus helyzetnek is, ezt a vízmennyiséget még 20 %-ós biztonsági tényezővel meg kell növelnünk. Ezáltal az árvízveszélyes területekre kerülő vízmennyiség kb. 24 milliárd m³-re becsülendő lesz. Alá kell húznom azt, hogy a 24 milliárd m³, csak a közvetlen árveszélyt jelentő vízmennyiség. Árvíz esetén a Tisza medrében levonuló vízmennyiség (amely medrének a maximális befogadó képességét képezi) 42 milliárd m³-rel haladja meg a folyó normál állapotát. Ezek szerint ebből a 24 milliárd m³ + 42 milliárd m³, azaz 66 milliárd m³ vízfeleslegből el kellene tudnunk tárolni annyit, hogy az elegendő legyen az Alföld mezőgazdasági területeinek öntözésére meg a víztároló és vízgyűjtő tavak állandó vízszintjének fenntartására. Bátran állíthatom, hogy a mai napig működő tiszaszabályozási koncepció elavult és ezért gyökeres változtatásokra szorul. Megengedhetetlen az, hogy évről-évre elkönyveljük ezeknek a természeti csapásoknak a következményeit, és kemény százmilliárdokat költsünk azok orvoslására. Azokból a pénzekből, amelyeket folyamatosan az árvíz és aszály által okozott károk elhárítására dobunk ki, a Tisza partját már egész hosszában gránittömbökkel be lehetett volna burkolni. Lehet, hogy ennek a helyzetnek a fenntartása valakinek érdekében áll? Az viszont biztos, hogy a katasztrófák elhárítására fordított pénzeket „egyszerűbb” kidobni, mint egy átlátható megelőző program megvalósítását véghez vinni. Évről-évre százmilliárdokat mos el a Tisza vize, illetve felemészt az aszály, de mindmáig senki sem hajlandó tudomásul venni azt, hogy ezzel a problémával komolyan foglalkozni kéne.

٭٭٭

A Tiszában rejlő lehetőségek elemzése után megpróbálom röviden összefoglalni az általam ajánlott tiszaszabályozási koncepciót. Aláhúzom, hogy csak koncepcióról van szó, amelynek megvalósításához egy komoly országos, illetve nemzetközi összefogásra lenne szükség. De a befektetett tőke és emberi energia gyökeresen megváltoztathatja országunk anyagi biztonságát, gazdaságilag új távlatokat nyithat a néhai szegény vidékek számára és gazdagon termő, vízben bővelkedő, mezőgazdasági, erdészeti, vízgazdálkodási, rekreációs és turisztikai területekké változtathatja azokat. Már nem beszélve arról, hogy az élővilág életkörülményeinek gyökeres javítását idézné elő. Az egyre nehezebb helyzetbe kerülő gabonatermelés, sertés és marhatenyésztés mellett jelentősen megerősödne a vízgazdálkodás, haltenyészet. A víztárolók és vízgyűjtők környékén megjelennének az erdősített területek, amelyek alapvetően megváltoztatnák e térség ökológiai helyzetét is. Már a fentiekben említettem, azt hogy a Tisza medrében évente óriási vízfelesleg folyik el, áthaladva Magyarország területén, ebből 8 milliárd m³ víz ki is kerül a medréből (20%-os biztonsági tényezővel megtoldva – 9,6 milliárd m³), elárasztva településeket és mezőgazdasági területeket. Nem kisebb az a kár, amit alföldön a 12 milliárd m³ (20%-os biztonsági tényezővel megtoldva - 14,5 milliárd m³) belvíz okoz (40 nap alatt majdnem az évi átlagnak megfelelő csapadék kerül eme területre, azaz 700mm/40 nap). A Tisza vízének megfogását olyan szakaszán kell megvalósítani, ahol ki lehetne alakítani egy magasabb terepszinten elhelyezhető víztárolót. Ez a hely Vásárosnaménytól 8,5 km-re, dél keletre adódik a 110 m-es tengerszint fölötti magasságon. Itt egy kb. 56 km hosszban keletről nyugatra húzódó 254 km²-nyi felületű víztárolót, lehet kialakítani. AVásárosnaményi Nagy Víztároló állandó vízszintje – 116m-en (tengerszint fölött) lenne, átlagmélysége, pedig elérné a 12 m-t és 3,0 milliárd m³ víz állandó tárolását biztosítaná. Ettől a víztárolótól a Tisza mindkét partja mentén két vízszintes medrű csatorna indulna, amelyek szintén a 110 m-es tengerszint fölötti magasságon lennének kialakítva. Víztükrük szintje megegyezne a Vásárosnamányi víztároló szintjével (116 m tengerszint fölött). A Tisza bal partja felőli csatorna (amelyet a továbbiakban Keleti Tiszai Nagycsatornának fogok nevezni) a Vásárosnaményi víztárolótól venné kezdetét és a Nyírség, Hajduság (Magyarország), Érmellék, Körös –vidék, Csanádi-hát (Románia), Bánság (Szerbia) területén haladna át és Bela Crkva-nál, vízlépcsőn keresztül, torkollana a Dunába. A Tisza jobb partja felöli csatorna (amelyet a továbbiakban Beregi és Nyugati Tiszai Nagycsatornának fogok nevezni) szintén a Vásárosnaményi víztárolónál kezdődne és a 110 m-es tengerszint fölötti magasságon vízszintesen vonulna végig a Beregi-síkság (Magyarország,Ukrajna), Zemplén Hegyalja (Szlovákia, Magyarország), Harangod, Bükkalja, Mátraalja, Tápió Vidék, Duna-Tisza Köz (Magyarország), Bácska (Szerbia) területén, utána vízlépcsőn keresztül leereszkedne a Bánsági Alföldre, amelyen áthaladva a Dunába vezetné le vizeit. A Tiszán és vízgyűjtő területén, lévő folyókon, a 110m-es tengerszint fölötti magasságon kialakítandó 6 m magas duzzasztó gátak (felső szintje 116 m-re lenne a tengerszint fölött) és az őket összekötő Nagycsatornák óriási mennyiségű víz tárolását biztosítanák 16 m-el magasabban, mint az Alföld legmagasabb terepszintje. Az ily módon tárolt víz szivattyúk nélkül, kihasználva a gravitációs erő által biztosított potenciális energiát, zsiliprendszereken keresztül, eljuttathatóvá válna a tiszavidék bármelyik pontjába. Ezáltal mind a magaslati víztárolók mind a belvízgyűjtő csatornák, és tavak vízszintje állandóan szabályozható lenne. Az Alföld belvizeinek szabályozását (elvezetését és tárolását) a Tisza jobb és bal partján létesített hat-hat vízszintes nagy gyűjtő csatorna biztosítaná. Ezek az alföldön, 5 m-es szinteltolódással lennének kialakítva és (a Dunától kezdve) a következő tengerszint fölötti magasságokon helyezkednének el: 75 m-en; 80 m-en; 85 m-en; 90 m-en; 95 m-en; 100 m-en. Ezekbe (zsiliprendszereken keresztül) áramlanának a kisebb vízelvezető csatornák vizei. A Vásárosnaményi víztároló által összekötendő Keleti-, Beregi-, illetve Nyugati Nagycsatorna segítségével a Kárpátok felöl, azaz keletről érkező folyami vizek átterelhetőek lesznek a Tisza nyugati partján lévő területekre és ugyan úgy fordítva – a jobb part felőli oldalról beáramló folyok vizei átirányíthatóak, lesznek a keleti partján lévő területekre. A nagycsatornák 128m-es átlagszélességnél és 15 m-es átlag mélységnél 2,5 milliárd m³ víz befogadására lennének képesek. Ezen kívül a duzzasztó gátaknál kialakítandó víztárolók még 7,5 milliárd m³ víz tárolását biztosítanák. Így a három nagycsatornában (Keleti-, Beregi- és Nyugati Tiszai Nagycsatornákban) és a folyók beáramlási helyén képződő víztárolókban akár 10 milliárd m³ víz is tárolható lenne. De a víztároló tavak mennyiségének növelésével befogadó képességük elérheti akár a 15 milliárd m³ is. A folyókat szabályozó duzzasztó gátakon kiépített vízerőművek látnák el szükséges villamos energiával az egész vízszabályozási rendszert meg a mellettük lévő infrastruktúrát. Ez nagyon rentábilissá tenné az egész együttes működését. Az Alföldi nagy belvízi csatornák 100 m-es szélességnél és 9 m-es maximális mélységnél - 4,0 milliárd m³ víz tárolását biztosítanák. A maradék 10,0 milliárd m³ víz tárolását a belvízgyűjtő tavak és a vízelvezető csatornarendszerek látnák el (ehhez kb. 30 db., egyenként 36 km² felületű, maximum 9 m mélységű tavat kellene kialakítani). Mindebbe bele kell számítani azt is, hogy a belvizek egy bizonyos része felszívódik a talajba, illetve elpárolog. Ez, pedig ilyen nagy területen nem csekély vízmennyiséget tesz ki. Ennek a programnak a megvalósításához mindegyik érintett országnak egy egységes, számítógépes vezérlésű, vízszabályozó rendszert kéne kiépítenie. Zökkenőmentes működését pedig, csak tökéletesen összehangolt munkával lehetne biztosítani.

٭٭٭

Magyarország és szomszédjai számára a Vásárosnaményi Nagy Víztároló, a Keleti-, Beregi- és Nyugati Tiszai Nagycsatornák, a hat-hat Alföldi belvízelvezető és tároló nagycsatorna, a magaslati és alföldi víztároló tavak meg a körülöttük lévő infrastruktúra megvalósítása már önmagában véve is egy európai léptékű beruházásnak számítana, nem beszélve arról, hogy ezek a fejlődésben lemaradt vidékek komoly gazdasági növekedésnek indulnának. Utak, hidak, szállodák, kempingek, sportkomplekszumok stb. épülnének a vízszabályozási rendszer mentén. Ezáltal a mellettük lévő települések fejlődése is új dimenzióba lépne. Mind a vízszabályozási rendszerek, mind a körülöttük lévő infrastruktúra kialakítása folytán több százezer ember állandó munkához jutna. Jelentősen megnövekedne az életszínvonal. Sokszorosára emelkedne az ország ivóvíz készletének mennyisége. Komoly hazai és külföldi befektetésekre lehetne számitani. Megszűnne a Tisza által okozott állandó veszély és kár. És ami a legfontosabb, hogy a Tisza, amely eddig évente több százmilliárd forintot vitt el a költségvetésből, most annak a gyarapítását szolgálná. Meg vagyok győződve arról, hogy ennek a programnak a finanszírozásához az Európai Unió bankintézményei is aktívan hozzájárulnának.


Tomcsányi Mihály okl. építészmérnök, városépítész, É1 01-2216/04

Budapest, 2003.07.05

„a Tisza szabályozásának új elvi koncepciója” című munkámban leírt egyedi műszaki megoldásokra a szerzői jogomat fenntartom! Publikálásának joga, minden egyes alkalomkór, csak az írásos engedélyemmel kapható meg!


1042 Budapest, Petőfi u. 20, VI/31 mobil: 0630 9702 741 e-mail tomcsanyi.mihaly@t-online.hu

Tisza[szerkesztés]

a Duna leghosszabb mellékfolyója, Közép-Európa legfontosabb folyóinak egyike, amely áthalad Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna, valamint Szerbia területén. E folyó képez határvonalat Bácska és Bánát között, mielőtt a Vajdaság közepén, Titelnél a Dunába ömlik. A Tisza vízgyűjtő területe mintegy 157 000 km2, vízállása erősen ingadozó. Átlagos vízhozama Szegednél 820 m3/s, de mértek már 3820 m3/s-t is. Tartalomjegyzék [elrejtés] 1 Nevének eredete 2 A Tisza szabályozása 3 Forrásai 4 Részletesen 5 Vízrajza 5.1 Mellékfolyói 6 A Tiszán átívelő hidak 7 A torkolat 8 A Tisza-tó 9 Külső hivatkozások 10 Kapcsolódó honlapok Nevének eredete [szerkesztés]

A folyó neve vaskorban (Kr. e. VII-VI.) a mai Szeged területén megtelepedett agathürszosz és szignünna népcsoportoktól származhat: a „tijah” (ejtsd: tidzah) szó folyót jelenthetett. A Tisza szabályozása [szerkesztés]



A Tisza Óbecsénél


A szabályozás után kialakult ártéri erdő, a 184-es folyamkilométernél, Szeged-Algyő magasságában A Tisza hossza valamikor 1419 km volt. Az Alföldön folyik keresztül, amely Közép-Európa legnagyobb síksága, s mint minden síkság, lelassítja a folyók futását. A Tisza is rengeteg kanyart és mellékágat alakított ki, így gyakoriak voltak az áradások. Több kisebb, sikertelen próbálkozás után gróf Széchenyi István szervezte meg a Tisza szabályozását, ami 1846. augusztus 27-én vette kezdetét.A szabályozás eredményeként a folyó új hossza 962 km lett, született 136 km új, épített meder, valamint kialakítottak 589 km holtágat. A folyó esése a kilométerenként 3,7 cm-ről 6 cm-re növekedett. A szabályozás előtt mintegy két hónap alatt ért le az ár a Szamostól Szegedig, ma mindehhez 1-2 hét elegendő. A hajózható hossz ma 780 km. A magyar országgyűlés 1884-ben elfogadta a Tiszáról szóló törvényt, amely összefoglalta a folyó szabályozásával összefüggő teendőket 1879-1884 közötti periódusban. A törvény kimondta, hogy a Tisza és vízgyűjtő területe a szabályozás és az ármentesítés tekintetében egységet képez. 1894-ben a parlament elfogadta Kvassay Jenő tiszai korrekciós programját, mely alapján tíz évig folynak a munkák. 1908-ban az országgyűlés elfogadta a Tisza újabb, immár húsz évre szóló fejlesztési programját. Az 1937-es XX. törvénycikk célja: a folyamszabályozás, ármentesítés és lecsapolás negatív következményeinek korrekciója. A folyó szabályozását megtervező Vásárhelyi Pált (1795-1846) megörökítő szobor az ország első mérnökszobra (1905, if. Mátrai Lajos) Szegeden látható. A talapzaton emléktábla mutatja az addigi legnagyobb vízállást, amely 961 cm volt 1970. június 2-án. Ez 154 cm-rel több, mint a várost romba döntő 1879-es árvíznél volt. (Ezt 2006. április 21-én sikerült "felülmúlnia" a folyónak: 1009 cm-es vízállást mértek a Belvárosi-híd lábánál lévő vízmércén.) 2006. május 23-án a Felső-Tisza hajózhatósági tervének elkészítését jelentették be, a tanulmány meghatározza majd a folyó 90 kilométeres részén a hajóút kialakításához szükséges beruházásokat.[1] A Tisza magyarországi szakasza 597 km hosszú. Forrásai [szerkesztés]


A Fekete- és a Fehér-Tisza összefolyása Rahó fölött A Tisza két forrásból ered. A Fekete-Tisza és a Fehér-Tisza egymástól légvonalban 53 km-re található. A Tisza forrásának a Fekete-Tisza forrását tekintik, s innen mérik folyónk hosszát is.[2] A Fehér-Tisza forrását a szegedi székhelyű GEO-ENVIRON Környezetvédő Egyesület [3] tagjai több évig kutatták, s 2000-ben felfedezték annak pontos helyét. A forrás környékét megtisztították és táblával látták el.[4] Ez a folyószakasz Rahótól kb. 1,5 km-re egyesül a Fekete-Tiszával. Részletesen [szerkesztés]


A kiskörei duzzasztómű A hegyvidéki jellegű Felső-Tisza a Szamos torkolatáig tart. A Közép-Tisza szakasz határait a Szamos, ill. a Maros torkolata adja, s a Maros beömlésétől a Dunáig terjed az Alsó-Tisza. A Tisza magyarországi szakaszát is három – az előbbivel azonos névvel illetett – részre tagolják. A Felső-Tisza az országhatár és Tokaj, a Közép-Tisza Tokaj és Tiszaug, az Alsó-Tisza megnevezés pedig, a Tiszaug és a déli országhatár közötti szakaszra vonatkozik. Tisza a Bereg-Szatmári-síkságon lépi át az országhatárt, s medrét heves árvizeivel töltögeti, bár közben kanyarog is. Azt mondhatjuk, kanyarogva feltöltő jellegű. A folyó a hasonlóan kanyarogva feltöltő Szamos betorkollásától a Tokajig terjedő szakaszon – mesterségesen megrövidített medrében – jelentős esésnövekedést nyert: itt már kanyarogva bevágódó jelleggel, élénkebben erodálja partjait. A kanyarulatképződés üteme e szakaszon eléri a Dunáét. A kis esésű Bodrog felvétele után a Tisza ismét módosítja szakaszjellegét, újra a feltöltő jellegű lesz egészen Kisköréig. Bár a szabályozásokkal hossza e szakaszon is jelentősen csökkent, esése pedig növekedett, a Sajó-Hernád által szállított durvább hordalékot csak fokozatosan tudja feldolgozni. A kiskörei duzzasztómű eséstörő hatása tovább fokozza feltöltő tevékenységét. Kiskörétől lefelé Szegedig a Tisza újra kanyarogva bevágódó jellegű. Ez azért van, mert noha e szakaszon esése a jelentős rövidítések ellenére sem növekedett számottevően, egészen a Maros torkolatáig nem kap érdemi hordalékutánpótlást. (A saját energiájával a mederből kitermelt anyag többnyire finomszemcsés, amelyet még a lassú folyású víz is könnyen magával visz.) Így medre itt fokozatosan kimélyül, és kisvízszintje is csökken (például Csongrádnál több mint 330 cm-rel). Középvízi mederszélessége 191–236 m között változik. Árvízi víztükre Szegednél mindössze 350 m széles, Tiszadorogmánál viszont eléri a 6,7 km-t. Vízrajza [szerkesztés]

Mellékfolyói [szerkesztés]


A Tisza és a Bodrog Tokajnál A Tisza 2850 km-es hosszán számos mellékfolyó vizével gazdagodik. Ezek közül a legnagyobb mellékfolyói, azok torkolatának országa szerint: Ukrajna Tarac, Talabor, Nagy-ág, Borzsa, Latorca, Ung Románia Visó, Iza Szlovákia - Magyarország Túr, Szamos, Kraszna, Lónyai-főcsatorna, Keleti-főcsatorna, Bodrog, Sajó, Zagyva, Körösök, Maros Szerbia Béga A Tiszán átívelő hidak [szerkesztés]

    Ez a szakasz egyelőre erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Belvárosi híd (Szeged) Bertalan híd (Szeged) ▲ becsuk m • v • sz Tisza-hidak Ukrajna Huszt · Tiszakriva · Nagyszőlős (vasúti) · Nagyszőlős (közúti) ·Tiszaújlak Magyarország Kisar–Tivadar · Vásárosnamény · Eperjeske · Záhony (vasúti) · Záhony (közúti) · II. Rákóczi Ferenc Tisza-híd (Cigánd – Tiszakanyár) · Balsa · Tokaj–Rakamaz (közúti) · Tokaj–Rakamaz (vasúti) · Tiszadob (pontonhíd) · Tiszaújváros · Polgár (M3) · Tiszafüred (vasúti) · Tiszafüred (közúti) · Kisköre (erőmű) · Kisköre (közúti-vasúti) · Szolnok (vasúti) · Szolnoki török kori híd · Szolnok (közúti, belváros) · Szolnok (Tiszavirág, tervezett gyalog/kerékpár) · Szolnok (Szent István híd) · Cibakháza · Tiszaug (közúti) · Tiszaug (vasúti) · Csongrád (pontonhíd) · Szentes–Csongrád (vasúti) · Szentes–Csongrád (közúti) · Algyő (vasúti) · Algyő (közúti) · Szeged (M43) · Szeged (Bertalan híd) · Szeged (Belvárosi híd) · Szeged (vasúti) Szerbia Törökkanizsa · Zenta · Tegnap, Ma, Holnap híd (Ada) · Törökbecse (erőmű) · Nagybecskerek · Titel A torkolat [szerkesztés]

A Tisza torkolata Szerbiában van Titel közelében, itt vízhozama már megközelíti a Dunáét. Ennek alapján akár a Dráva nélküli Duna lehetne a Tisza mellékfolyója. Keletkezésekor, a miocén elején a Tisza torkolata 117 km-rel lejjebb volt, mai helyére a természetes mederváltozások miatt került, s emiatt a folyó öt nagy mellékfolyót veszített. A Tisza-tó [szerkesztés]

Bővebben: Tisza-tó


A „szőke” Tisza Tiszapüspökinél Az 1975-ben átadott Kiskörei Víztároló (Kisköre honlapja) nemcsak a vízszint szabályozására szolgál, hanem az aszályos időben igényelt vízpótlást is szolgáltatja. Ezen túl a keletkezett Tisza-tó egyike lett hazánk legnépszerűbb turista-célpontjainak, mivel a hasonló jellegű Balatonnál lényegesen olcsóbb és a zsúfoltság is kisebb. Hossza 27 km, területe 127 km2, átlagos vízmélysége 1,3 m, legmélyebb pontja 17 m. Mintegy 43 km2-nyi sziget is található a tóban.

Tisza[szerkesztés]

a Duna leghosszabb mellékfolyója, Közép-Európa legfontosabb folyóinak egyike, amely áthalad Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna, valamint Szerbia területén. E folyó képez határvonalat Bácska és Bánát között, mielőtt a Vajdaság közepén, Titelnél a Dunába ömlik. A Tisza vízgyűjtő területe mintegy 157 000 km2, vízállása erősen ingadozó. Átlagos vízhozama Szegednél 820 m3/s, de mértek már 3820 m3/s-t is. Tartalomjegyzék [elrejtés] 1 Nevének eredete 2 A Tisza szabályozása 3 Forrásai 4 Részletesen 5 Vízrajza 5.1 Mellékfolyói 6 A Tiszán átívelő hidak 7 A torkolat 8 A Tisza-tó 9 Külső hivatkozások 10 Kapcsolódó honlapok Nevének eredete [szerkesztés]

A folyó neve vaskorban (Kr. e. VII-VI.) a mai Szeged területén megtelepedett agathürszosz és szignünna népcsoportoktól származhat: a „tijah” (ejtsd: tidzah) szó folyót jelenthetett. A Tisza szabályozása [szerkesztés]



A Tisza Óbecsénél


A szabályozás után kialakult ártéri erdő, a 184-es folyamkilométernél, Szeged-Algyő magasságában A Tisza hossza valamikor 1419 km volt. Az Alföldön folyik keresztül, amely Közép-Európa legnagyobb síksága, s mint minden síkság, lelassítja a folyók futását. A Tisza is rengeteg kanyart és mellékágat alakított ki, így gyakoriak voltak az áradások. Több kisebb, sikertelen próbálkozás után gróf Széchenyi István szervezte meg a Tisza szabályozását, ami 1846. augusztus 27-én vette kezdetét.A szabályozás eredményeként a folyó új hossza 962 km lett, született 136 km új, épített meder, valamint kialakítottak 589 km holtágat. A folyó esése a kilométerenként 3,7 cm-ről 6 cm-re növekedett. A szabályozás előtt mintegy két hónap alatt ért le az ár a Szamostól Szegedig, ma mindehhez 1-2 hét elegendő. A hajózható hossz ma 780 km. A magyar országgyűlés 1884-ben elfogadta a Tiszáról szóló törvényt, amely összefoglalta a folyó szabályozásával összefüggő teendőket 1879-1884 közötti periódusban. A törvény kimondta, hogy a Tisza és vízgyűjtő területe a szabályozás és az ármentesítés tekintetében egységet képez. 1894-ben a parlament elfogadta Kvassay Jenő tiszai korrekciós programját, mely alapján tíz évig folynak a munkák. 1908-ban az országgyűlés elfogadta a Tisza újabb, immár húsz évre szóló fejlesztési programját. Az 1937-es XX. törvénycikk célja: a folyamszabályozás, ármentesítés és lecsapolás negatív következményeinek korrekciója. A folyó szabályozását megtervező Vásárhelyi Pált (1795-1846) megörökítő szobor az ország első mérnökszobra (1905, if. Mátrai Lajos) Szegeden látható. A talapzaton emléktábla mutatja az addigi legnagyobb vízállást, amely 961 cm volt 1970. június 2-án. Ez 154 cm-rel több, mint a várost romba döntő 1879-es árvíznél volt. (Ezt 2006. április 21-én sikerült "felülmúlnia" a folyónak: 1009 cm-es vízállást mértek a Belvárosi-híd lábánál lévő vízmércén.) 2006. május 23-án a Felső-Tisza hajózhatósági tervének elkészítését jelentették be, a tanulmány meghatározza majd a folyó 90 kilométeres részén a hajóút kialakításához szükséges beruházásokat.[1] A Tisza magyarországi szakasza 597 km hosszú. Forrásai [szerkesztés]


A Fekete- és a Fehér-Tisza összefolyása Rahó fölött A Tisza két forrásból ered. A Fekete-Tisza és a Fehér-Tisza egymástól légvonalban 53 km-re található. A Tisza forrásának a Fekete-Tisza forrását tekintik, s innen mérik folyónk hosszát is.[2] A Fehér-Tisza forrását a szegedi székhelyű GEO-ENVIRON Környezetvédő Egyesület [3] tagjai több évig kutatták, s 2000-ben felfedezték annak pontos helyét. A forrás környékét megtisztították és táblával látták el.[4] Ez a folyószakasz Rahótól kb. 1,5 km-re egyesül a Fekete-Tiszával. Részletesen [szerkesztés]


A kiskörei duzzasztómű A hegyvidéki jellegű Felső-Tisza a Szamos torkolatáig tart. A Közép-Tisza szakasz határait a Szamos, ill. a Maros torkolata adja, s a Maros beömlésétől a Dunáig terjed az Alsó-Tisza. A Tisza magyarországi szakaszát is három – az előbbivel azonos névvel illetett – részre tagolják. A Felső-Tisza az országhatár és Tokaj, a Közép-Tisza Tokaj és Tiszaug, az Alsó-Tisza megnevezés pedig, a Tiszaug és a déli országhatár közötti szakaszra vonatkozik. Tisza a Bereg-Szatmári-síkságon lépi át az országhatárt, s medrét heves árvizeivel töltögeti, bár közben kanyarog is. Azt mondhatjuk, kanyarogva feltöltő jellegű. A folyó a hasonlóan kanyarogva feltöltő Szamos betorkollásától a Tokajig terjedő szakaszon – mesterségesen megrövidített medrében – jelentős esésnövekedést nyert: itt már kanyarogva bevágódó jelleggel, élénkebben erodálja partjait. A kanyarulatképződés üteme e szakaszon eléri a Dunáét. A kis esésű Bodrog felvétele után a Tisza ismét módosítja szakaszjellegét, újra a feltöltő jellegű lesz egészen Kisköréig. Bár a szabályozásokkal hossza e szakaszon is jelentősen csökkent, esése pedig növekedett, a Sajó-Hernád által szállított durvább hordalékot csak fokozatosan tudja feldolgozni. A kiskörei duzzasztómű eséstörő hatása tovább fokozza feltöltő tevékenységét. Kiskörétől lefelé Szegedig a Tisza újra kanyarogva bevágódó jellegű. Ez azért van, mert noha e szakaszon esése a jelentős rövidítések ellenére sem növekedett számottevően, egészen a Maros torkolatáig nem kap érdemi hordalékutánpótlást. (A saját energiájával a mederből kitermelt anyag többnyire finomszemcsés, amelyet még a lassú folyású víz is könnyen magával visz.) Így medre itt fokozatosan kimélyül, és kisvízszintje is csökken (például Csongrádnál több mint 330 cm-rel). Középvízi mederszélessége 191–236 m között változik. Árvízi víztükre Szegednél mindössze 350 m széles, Tiszadorogmánál viszont eléri a 6,7 km-t. Vízrajza [szerkesztés]

Mellékfolyói [szerkesztés]


A Tisza és a Bodrog Tokajnál A Tisza 2850 km-es hosszán számos mellékfolyó vizével gazdagodik. Ezek közül a legnagyobb mellékfolyói, azok torkolatának országa szerint: Ukrajna Tarac, Talabor, Nagy-ág, Borzsa, Latorca, Ung Románia Visó, Iza Szlovákia - Magyarország Túr, Szamos, Kraszna, Lónyai-főcsatorna, Keleti-főcsatorna, Bodrog, Sajó, Zagyva, Körösök, Maros Szerbia Béga A Tiszán átívelő hidak [szerkesztés]

    Ez a szakasz egyelőre erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Belvárosi híd (Szeged) Bertalan híd (Szeged) ▲ becsuk m • v • sz Tisza-hidak Ukrajna Huszt · Tiszakriva · Nagyszőlős (vasúti) · Nagyszőlős (közúti) ·Tiszaújlak Magyarország Kisar–Tivadar · Vásárosnamény · Eperjeske · Záhony (vasúti) · Záhony (közúti) · II. Rákóczi Ferenc Tisza-híd (Cigánd – Tiszakanyár) · Balsa · Tokaj–Rakamaz (közúti) · Tokaj–Rakamaz (vasúti) · Tiszadob (pontonhíd) · Tiszaújváros · Polgár (M3) · Tiszafüred (vasúti) · Tiszafüred (közúti) · Kisköre (erőmű) · Kisköre (közúti-vasúti) · Szolnok (vasúti) · Szolnoki török kori híd · Szolnok (közúti, belváros) · Szolnok (Tiszavirág, tervezett gyalog/kerékpár) · Szolnok (Szent István híd) · Cibakháza · Tiszaug (közúti) · Tiszaug (vasúti) · Csongrád (pontonhíd) · Szentes–Csongrád (vasúti) · Szentes–Csongrád (közúti) · Algyő (vasúti) · Algyő (közúti) · Szeged (M43) · Szeged (Bertalan híd) · Szeged (Belvárosi híd) · Szeged (vasúti) Szerbia Törökkanizsa · Zenta · Tegnap, Ma, Holnap híd (Ada) · Törökbecse (erőmű) · Nagybecskerek · Titel A torkolat [szerkesztés]

A Tisza torkolata Szerbiában van Titel közelében, itt vízhozama már megközelíti a Dunáét. Ennek alapján akár a Dráva nélküli Duna lehetne a Tisza mellékfolyója. Keletkezésekor, a miocén elején a Tisza torkolata 117 km-rel lejjebb volt, mai helyére a természetes mederváltozások miatt került, s emiatt a folyó öt nagy mellékfolyót veszített. A Tisza-tó [szerkesztés]

Bővebben: Tisza-tó


A „szőke” Tisza Tiszapüspökinél Az 1975-ben átadott Kiskörei Víztároló (Kisköre honlapja) nemcsak a vízszint szabályozására szolgál, hanem az aszályos időben igényelt vízpótlást is szolgáltatja. Ezen túl a keletkezett Tisza-tó egyike lett hazánk legnépszerűbb turista-célpontjainak, mivel a hasonló jellegű Balatonnál lényegesen olcsóbb és a zsúfoltság is kisebb. Hossza 27 km, területe 127 km2, átlagos vízmélysége 1,3 m, legmélyebb pontja 17 m. Mintegy 43 km2-nyi sziget is található a tóban.