Vita:Homoszexualitás okai

Ez a Homoszexualitás cikkbe való... NCurse _üzenet 2006. június 7., 17:36 (CEST)

Szerintem akár törölni is lehetne, ugyanis nem tűnik korrektnek, amit mond, az ebben a formában nem igaz; ld. [1]. ♥♥♥: Gubb  ✍    2006. június 7., 17:40 (CEST)

Valóban nem egészen helytálló. A külső környezeti hatásoknak (legyen az a méhen belüli élet vagy az első három-hat életév) kb. 50%-os hatása van a homoszexualitás kialakulására, a genetikai hatások mellett. Forrás: Czeizel Endre. Adam78 ✉ 2006. június 8., 00:17 (CEST)

Tudom, h senki vagyok hozzá képpest, de kijelentem, h minimális genetikai prediszponáltsága van. ne vicceljünk már, az evolúció nem a saját ellensége. A homoszexualitűás nem vezet szaporodáshoz... Legalábbis embereknél. :) NCurse _üzenet 2006. június 8., 00:19 (CEST)

Nana, ne felejtsd el a civilizációt. Ne tagadd, hogy evolúciós szempontok alapján az emberiség nagy része nem élne ma már. Gondolok itt mindjárt a tejallergiásokra, de még sorolhatnám.Mathae _{Page de débat} 2006. június 8., 00:23 (CEST)

A laktóz intolerancia nem vezet fajkihaláshoz, míg ha nem képesek szaporodóképes utódot létrehozni, az már igen. Ezek az "apró" betegségek nem izgatják az evolúciót. A homoszexualitás, ha tömeges méretű igenis okozhat fajkihalást. NCurse _üzenet 2006. június 8., 00:30 (CEST)

Miért? Nem mindegy, hogy azért nincs gyereke, mert meghal csecsemőként, vagy mert homokos? Nem mondtam, hogy bármelyik kihaláshoz vezetne - szerintem mindkettő (a tejallergia mai körülmények között nem), ha minden emberre jellemző lenne. De ez eléggé valószínűtlen.--Mathae _{Page de débat} 2006. június 8., 00:34 (CEST)

Nem, mert itt nem egyedelhalásról, hanem fajkihalásról van szó. De még mielőtt egy idetévedő anon elégetne engem máglyán, nem azt mondom, h a homoszexualitás kihaláshoz fog vezetni, hanem nagyon meglepne, h kiderülne (nem fog), h genetikai prediszponáltsága van. NCurse _üzenet 2006. június 8., 00:38 (CEST)

Márpedig ez (állítólag) lehetséges. Állítólag azok a gének, amik h.p.-ot okoznak, női egyedekben növelik a termékenységet. Ezt még szervi szinten is el tudom képzelni. Mondjuk egy férfi attól jobb eséllyel homoszexuális lesz, hogy több XYZ méhzsongító hormonja termelődik, egy nő meg termékenyebb ... a példa primitív és légbőlkapott, de elképzelhető valami ilyesmi. ♥♥♥: Gubb  ✍    2006. június 8., 07:52 (CEST)

Ehhez sem értek, tehát beleszólok: nem lehetséges az, hogy a melegeknek bizonyos "ideológiai" érdekük fűződik ahhoz, hogy a másságuk valami fizikailag meghatározott jelleget öltsön, tehát ne csak valami viselkedési szeszély legyen? Feltehetőleg a genetikus tudósok között is vannak melegek, másfelől a tudományos ellen-érvelést nehezítheti az, hogy senki nem szeretné, ha homofóbia gyanújába keveredne. (Az amerikai filmekben a homofóbok a végén mindig savval teli kádba, de minimum szakadékba zuhannak)--Villanueva 2006. június 8., 08:57 (CEST)

Szerintem kulturált formában, nyitottan és jóindulattal, őszinte nyitottsággal és megérteni akarással mindkét oldal érvei iránt, az eddigi ismereteket és eredményeket tekintetbe véve minden véleményt ki lehet fejteni. (Más kérdés, ha valakinek az írásaiból sugárzik az elfogultság, pl. Tárkányi Ákos.) A tudósoknál se pró, se kontra nem kéne nézni, mit hogy csinálnak az ágyban; az írásaikat kéne megítélni. Az, hogy ki mit akar kihozni istenigazából, befolyásolhatja, hogy mit kutat és milyen szempontok szerint, meg hogy amit talál, azt nyilvánosságra hozza-e vagy elhallgatja. De ha egyszer valamit nyilvánosságra hoz, ott meg lehet kérdezni, releváns szempont-e, amivel foglalkozik, reprezentatív-e a felmérés, jól van-e dokumentálva, megismételhető-e, rendesen érvel-e stb., de azért kétségbe vonni, mert a szerzője ilyen vagy olyan, szerintem nem jó. Van egy mondás: non quis, sed quid – nem az a döntő, ki teszi, hanem hogy mit tesz. Ui. lehetne egy szócikk majd a tudománymetodológiáról.

Abban egyetértek az általad látott amerikai filmekkel, hogy a homofóbia nem jó vezérelv. Ha valaki torzítva látja a világot, az még nem végzetes hiba, hiszen mindenkinek van vakfoltja, de lehetőleg ne pont arról akarjon publikálni vagy prédikálni, amiben nem tud elfogulatlan lenni. Annyi sok érdekes dolog van még a világon, és annyi más ember van, akik érdemben is tudnak foglalkozni ezzel. Adam78 ✉ 2006. június 8., 17:39 (CEST)

Ha az előbbi hangosan-gondolkodásomból esetleg az derült ki, hogy én a melegeket vagy a genetikusokat vagy ezek kombinációit nem tartom rendes embereknek, akkor elnézést kérek, biztosan ügyetlenül fogalmaztam. Én nem vagyok tudós, vagy egyetemi ember, a gondolkodásom ennek megfelelően hétköznapi élethelyzetekből, tapasztalatokból, TV-műsorokból, vulgár-tudományos újságcikkekből táplálkozik, mint az emberek többségénél. Azt a feltételezést, hogy a tudományos embereket tudományos nézeteikben saját konkrét mindennapi élethelyzetük befolyásolhatja, onnan szűrtem le, hogy például a román tudósok túlnyomó többségének alapvetően más nézetei vannak a dáko-román kontinuitásról, mint magyar kollégáiknak, pedig mindnyájan biztosan értelmes, lelkiismeretes tudósok. És lehet, hogy ez így van rendjén. Vagy egy kicsit gonoszabb példa: néhány éve olvastam valahol egy bizonyos "melanin-elméletről", amely szerint a khmmm... melanoderm rasszhoz tartozó emberek (hogy kell ezt manapság politikailag korrigálni?), akiket sokáig alacsonyabbrendűnek tekintettek, valójában potenciálisan inteligensebb, magasabbrendű lények, mint a többiek. Valószínűleg nehéz feladat megsemmisítő bírálatnak alávetni (amennyiben nem igaz) ezt az elméletet, egy olyan világban, ahol a kisebbségek pozitív diszkriminációja alapvető követelmény. --Villanueva 2006. június 8., 20:14 (CEST)

Az IQ-mérésekkel az a baj, hogy a 100-at definíció szerint mindig az átlagnépesség intelligenciahányadosa határozza meg, úgyhogy ha egy (kellően reprezentatív) népességcsoportnál az jön ki, hogy az IQ-juk 100 alatt (vagy éppen 100 fölött) van, ott magával a méréssel van a hiba. A tesztkérdések összeállításán is sok múlik, no meg azon, hogy egyáltalán melyik intelligenciáról beszélünk (azt hiszem, összesen öt- vagy hétfajtát különböztetnek meg). Valószínűleg minden további nélkül lehetne olyan IQ-tesztet gyártani, amelyen a fehérek bizonyulnának gyengébbnek. (A PC név egyébként tudtommal a „feketék”.)

Nekem a dáko-román elméletről (amelyet egyébként tudtommal a román tudósok közül sem mind vallanak!) a finnugor/uráli őshaza kérdése jut eszembe: több kiváló, nemzetközileg elismert tudós van, akik erről különbözőképpen vélekednek. Az egyikük inkább a régészeti érveket veszi figyelembe, a másikuk inkább a nyelvészetieket, a harmadik inkább a földrajziakat és a biológiaiakat, stb. A finneknek saját elméletük van, amelyet rajtuk kívül mások tudtommal nem vallanak, van is rá megfelelő bizonyítékuk, csak az a gond, hogy másra is van bizonyíték, ami azzal nem fér össze. E téren valahogy nem passzolnak össze egyelőre a tudományterületek, illetve csak részben.

A lényeg, hogy szerintem is befolyásolja a tudósokat a saját hátterük, de ez azért nem jelenti, hogy (leegyszerűsítve a dolgot) tiszta hazugság, amit írnak. Ki kell szűrni belőlük az önkényes vagy nem eléggé megalapozott tényezőket, és alá kell vetni őket a nemzetközi tudósközösség vizsgálatának. Az állításoknak cáfolhatónak kell lennie, vö. en:Falsifiability. De erről tényleg jobb lenne a tudománymetodológiai cikkben írni, azt hiszem. Adam78 ✉ 2006. június 8., 20:45 (CEST)

Állítás helyett pusztán kérdeznék: az rendben van, hogy valaki, nevezzük A₀-nak, ne publikáljon olyan témában, amiben nem tud elfogulatlan lenni. Na de ki az elfogulatlan? Van-e értelme ennek a felvetésnek? Egy homofób tudós például tisztában van-e azzal, hogy elfogulatlan? És ha nincs, ki mondja meg ezt neki (nekünk)? És aki megmondja, nevezzük A₁-nek, az elfogulatlan-e ad 1. a témában; ad 2; az elfogulatlanság témájában? Ha már publikál és kinyilatkoztat az utóbbi témában, meg kell követelni ezt tőle is - ellenkező esetben jó lesz, ha ő is tartózkodik tőle. Na de ha nem elfogulatlan, akkor ki mondja meg ezt neki, ismét kérdezem? Ki dönti el, hogy A₁ ítélkezhet arról, A₀ elfogulatlan-e? Nyilván kell egy A₂ e,ber, aki az elfogulatlanság elfogulatlanságának témájában, elfogulatlan. És így tovább, ad infinitum. ♥♥♥: Gubb  ✍    2006. június 8., 20:47 (CEST)

hűha, erre aludnom kell egyet :) --Villanueva 2006. június 8., 22:17 (CEST)

Elfogult az, aki csak vagy túlnyomórészt olyan tényeket említ, amelyek egy bizonyos nézetet támasztanak alá, és rendszeresen megfeledkezik arról, hogy az ellenkező oldal szempontjait is számításba vegye. (Ezt szokták tendenciózusnak is nevezni, azt hiszem.) Ha tehát egy írásból releváns részek kimaradnak, és ezek a kihagyások valamilyen jól megfigyelhető „mintázatot” alkotnak, akkor az az írás elfogult. Az elfogultságot támaszthatja alá továbbá az is, ha a szerző olyan részleteket említ, amelyek relevanciája vitatható, de amelyek szintén összhangban vannak a megfigyelt mintázattal. Adam78 ✉ 2006. június 8., 21:46 (CEST)