Vita:Demokratikus iskola

A „gondok” sablon elhelyezésének és egy szövegrész eltávolításának indoklása

A cikk jelenlegi állapotában a bevezető nem a címbeli fogalom meghatározásával kezdődik. A cikkben ugyan szerepel egy {{fordítás}} sablon, de a szövege alaposan eltávolodott az angol eredetitől. A forrásmegadások teljes hiányában nem rekonstruálható, hogy melyik állításnak mi a forrása. Mindezek indokolják a {{gondok}} sablont.

A cikkből ugyan az alább idézett forrásmegadás nélküli, és sem tartalmában sem megfogalmazásában enciklopédiába illő egyéni véleményt eltávolítottam, de megnyugtató lenne, ha a cikk többi részét egy hozzáértő további lektorálásra is méltatná, és az eltávolított szövegrészből az enciklopédikus tartalomnak tekinthetőt megfelelő forrásokkal együtt visszahelyezné.

--Karmela posta 2014. március 25., 20:04 (CET)

A demokratikus iskolák demokráciafelfogásához

Karl Popper hívja fel a figyelmet a definíciókról és az azokról való vita felesleges voltára. Ezért amikor a demokráciáról beszélek, akkor sokkal inkább arra szeretnék válaszolni, hogy milyen lenne egy olyan társadalom berendezkedése, ami számomra szimpatikus lenne, és amely szerintem a polgárok nagy részének az elégedettségét kivívná.

Azért mondom mindezt, mert ma számosan ellenzik a demokráciát, éppen annak tökéletlensége miatt. Amikor tehát a magam demokrácia felfogását igyekszem kifejteni, ki kell térnem arra, hogy miben különbözik az én demokrácia-felfogásom a jelenlegi létező demokratikus rendszerekhez képest.

Kezdjük talán a legevidensebb kritikával: a demokrácia nem pusztán azt jelenti, hogy egy ország polgárai néhány évenként képviselőket választanak a parlamentbe, és időközönként képviselőket választanak közbülső testületekbe. Ez a felfogás figyelmen kívül hagyja azt, hogy az emberek számos egyéb közösségbe is tartoznak, ahol életük jó részét leélik. Ilyen a család, az iskola, a munkahely. A demokrácia véleményem szerint kiterjed ezekre a közösségekre is, azon a módon, amiről később szólni fogok.

Mind a családban, mind az iskolában, mind a munkahelyen, a helyi közösségben, mind a parlamentben döntéseket kell hozni. A demokrácia azt jelenti, hogy mindezeken a helyeken azoknak az embereknek, akik ezen közösségek tagjai befolyásuk kell legyen az itt hozott döntésekre.

Azokban a közösségekben, a családban, az iskolában, a munkahelyen, ahol könnyen megoldható, hogy minden érintett személyesen találkozzon, ott nincs szükség képviseletre, illetve mindenki maga képviselheti önmagát. Ezeken a helyeken nincs szükség képviselő-választásokra. Ezeken a helyeken, ahol az emberek közvetlenül találkozhatnak is már fontos, hogy a gyűléseknek meghatározott szabályok szerint kell lefolynia, ahhoz, hogy valóban mindenkinek lehetősége legyen a közös döntés befolyásolása. A gyűlések, a gyűlések napirendjének időben ismertté kell válni mindenki számára. Mindenkinek joga kell legyen javaslatokat tenni a gyűlések napirendjére. Mindenkinek lehetősége kell legyen arra, hogy az adott napirendről alkotott különféle véleményeket időben megismerje.

Ugyancsak fontos már ezen a szinten az is, hogy hogyan folynak le a gyűlések: ki vezeti a gyűlést, milyen szabályok szerint kerül kiválasztásra a gyűlésvezető, milyen hatalma van a gyűlésvezetőnek, milyen gyakran vezeti ugyanaz a személy a gyűlést? Mindezeket a kérdéseket a közösségnek tisztáznia kell. Ezek azok az alapszabályok, amivel egy demokratikus közösség jó ha foglalkozik. Ugyancsak fontos az, hogy lerögzítsék, ki mennyi ideig beszélhet a gyűléseken, és mi határozza meg a megszólalások rendjét. Gondolni kell arra, hogy vajon a gyűlésvezető beleszóljon-e a gyűlés témájába, és hogy a meghozott döntéseket milyen formában rögzíti a közösség. Ugyancsak megfontolásra érdemes az, hogy milyen gyakran kerülhetnek felülvizsgálásra a meghozott döntések.

Amennyiben ilyen gyűlések működnek a személyes közösségekben, az nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a közösség tagjai megéljék, hogy a demokrácia egy rendszer, ahol szavuknak súlya van. Ez egy fontos visszajelzés, azért, mert ennek érzése hozzájárul ahhoz, hogy az emberek a nagyobb egységek demokráciájában is részt kívánjanak venni. E mellett a kisebb közösségek demokráciájában való részvétel erősíti az egyes emberek kifejezési képességét, ezekben a gyűlésekben mérlegelniük, dönteniük kell számos fontos kérdésben, ami szintén előnyösen hathat karakterük fejlődésében. Demokratikus karakterűnek nevezem azt az embert, aki éppen a kisközösségi demokráciában megélt élmények alapján képes érvelni, képes elfogadni egy számára kedvezőtlen többségi döntést, képes magát ehhez a döntéshez tartani, de képes különvéleményét fenntartani is, és képes arra, hogy energiáit latba vesse azért, hogy megpróbálja meggyőzni a többséget, saját véleménye igazáról. Demokratikus karakterű az az ember, akinek véleménye a tapasztalatok alapján változik, aki megváltozott véleményét meg tudja indokolni, aki nem tart ki valami mellett, csak azért, mert egyszer véleményét kimondta.

Már a kis személyes közösségekben kell arra gondolni, hogy mi történjen azokkal, akik valamilyen közös döntést nem tartanak be. Már a kis közösségekben is mindenki meg kell illessen az a jog, hogy ne vádolják meg igazságtalanul, hogy minden ilyen ügyet pártatlanul kivizsgáljanak.

Már az ilyen közvetlen közösségekben is fontos, hogy a közösség nem hozhat döntéseket minden kérdésben. Minden embernek vannak elidegeníthetetlen jogai, ahol az elidegeníthetetlen szó azt jelenti, hogy ezek olyan jogok, amikkel szemben nem állnak kötelességek, és ezeket a jogokat senki nem is veszítheti el. Ilyen jog például a véleménynyilvánítási jog, a jog a tisztességes és pártalan igazságszolgáltatáshoz való jog, ilyen jog a gondolatszabadság elve.

Természetesen lehetnek a személyes közösségekben olyan döntések, amelyeket a közösség nem demokratikusan dönt el. Ilyen kérdések például végrehajtási kérdések, vagy egyéb ügyek, amikben jogtalan lenne demokratikusan dönteni, mert az korlátozná az egyes tagok jogosult külön érdekeit.

Elvileg szólva azonban minden olyan kérdésben jogosult a közösség dönteni, ami csupán a közösséget érinti, és ahol a közösség minden tagja egyenlőnek tekinthető.

Azokban a nagyobb közösségekben, ahol irreális lenne a közösség minden tagjának részvételével népgyűléseket tartani ott mindenkinek, akit a döntések érintenek joga van képviselőt választani. Mindenkori kérdés az, hogy milyen ügyek tartozzanak ennek a nagyobb közösségnek a hatáskörébe. Általános elv kell legyen, hogy minden kérdés ott dőljön el, ahol a kérdésről a legtöbb információ rendelkezésre áll, valamint az is, hogy ne kerüljenek olyan döntések nagyobb közösségek döntési jogkörébe, amelyek csak kisebb közösségeket érintenek. Természetesen nem létezik általános szabály arról, hogy egy-egy kérdés hova is tartozzon. Ezek a kérdések mindig vita tárgyai, és jó ha egy társadalomban ezeket a kérdéseket átgondolják, és a jogköröket gondosan szabályozzák.

Egy modern társadalomnak számos alrendszere van. Vannak olyan alrendszerek, amelyek természetüktől fogva centralizáltak, ahol csak magas szintű döntéseknek van értelmük. Ilyen például a közlekedés. Világos, hogy egy-egy város nem rendelkezhet önálló közlekedési táblákkal, vagy más vágányszélességű vasutakkal.

Vannak azonban társadalmi alrendszerek, ahol a decentralizációnak nagy szerepe és nagy értelme van. Ide tartozik az oktatási rendszer. Sajnos a modern társadalmakban ezt az alrendszert a korábbi időkben túlzottan központosították. Ennek az eredménye az, hogy az oktatási rendszerben az egyes iskoláknak, az egyes osztályoknak nagyon kevés demokratikus döntési jogköre van.

Az oktatási rendszerben a legfelsőbb szinteken dőlnek el olyan kérdések, amelyeknek az egyes iskola, vagy az egyes osztály szintjén is el lehetne dönteni. Ezek a döntési jogkörök jogtalanul csúsznak ki a tanulók, a tanárok kezéből. Az egyik legfontosabb ilyen kérdés a tanterv kérdése. A tanterv legnagyobb részét az egyes osztályokban a tanárok és tanulók közösen dönthetnék el, minden külső ellenőrzés nélkül. A felsőbb iskolák felvételi követelményeit a tanárok és a tanulók ismerik, és így minden tanulónak lehetősége van azokra felkészülni.

Mindez oda vezetne, hogy a mainál jóval kisebb oktatási bürokráciára lenne szükség. A megspórolt pénzt jobb célokra lehetne felhasználni.

Az oktatási rendszer decentralizációja azért is kívánatos, mert az oktatási rendszerben megélt demokrácia egyben felkészíti a tanulókat a társadalom demokratikus életében való részvételre.