Vita:Bölöni Domokos

Erre a szócikkre érvényes a Wikipédia:Élő személyek életrajza irányelv. Ebben a legfontosabb, hogy a kortársakra vonatkozó megállapításokat a szerkesztők várakozási idő nélkül távolítják el a cikkből, a vitalapról és a felhasználói lapokról is, amennyiben azokhoz nincsenek megadva a cikk témakörében elfogadható, megbízható források.

(Ezt a sablont valamennyi életrajzi cikk vitalapján elhelyezzük, ha a cikk élő személyről szól. A szerkesztők tájékoztatására szolgál, és önmagában nem jelez hiányt.)

Lásd még a Wikipédia:Ellenőrizhetőség és a Wikipédia:Tüntesd fel forrásaidat! irányelveket.

Az egyes források alkalmazhatóságának szerkesztőségi fóruma: Wikipédia:Kocsmafal (források).

Információk a cikkhez[szerkesztés]

Ezt írtam át:

Pályarajz

1946. augusztus 11-én születtem Kis-Küküllő megyében (Dányán a falu neve, Bonyha községhez tartozik). Dicsőszentmártonban jártam középiskolába. 1973-ban román-magyar szakos oklevelet szereztem a marosvásárhelyi Tanárképző Főiskolán, majd 17 éven át a sóvidéki fazekasfaluban, Korondon tanítottam. Voltam községi könyvtáros, iskolaigazgató, irodalmi kör szervezője, stb. Első írásom 1974-ben jelent meg a kolozsvári Utunk című irodalmi hetilapban. Közölgettem a bukaresti Ifjúmunkás és Előre, a marosvásárhelyi Új Élet és Igaz Szó, a csíkszeredai Hargita, a Brassói Lapok című kiadványokban. Első kötetem a bukaresti Kriterion Kiadó Forrás-sorozatában jelent meg, Hullámok boldogsága címmel 1980-ban, Bajor Andor és Szilágyi István ajánlásával. 1986-ban látott napvilágot újabb novelláskönyvem, A szárnyas ember (1986, Bukarest). 1985-ben Hét vége című novellám elnyerte az Igaz Szó szépirodalmi folyóirat novellapályázatának első díját (Később Parasztnovella címmel jelent meg kötetben). 1990 tavaszán jöttem Marosvásárhelyre, a Népújság című napilaphoz, ma is ott dolgozom, a művelődési rovat egyik szerkesztőjeként. 1993-ban két írásom elnyerte a Magyarok a Magyarokért alapítvány pályázatának első díját próza kategóriában. 1998-ban szülőfalumról írott munkámat nagydíjjal jutalmazta a budapesti Magyar Napló (A magyar társadalom önképe az ezredfordulón címmel meghirdetett pályázatán). A Népújság mellett létesült Impress Kiadó első köteteként adtuk ki 1992-ben a Harangoznak Rossz Pistának című kötetecskét, ennek „jövedelmével” indult a kiadó. További köteteim: Egek, harmatozzatok! (Válogatott novellák, 1995), Dégi Gyurka pontozója (Kisregény, 1998), Bot és fapénz (1999), A próféták elhallgattak (2002), A nevető gödör (2004), Jézus megcibálja Pricskili Dungónak a fülét (2006), Széles utcán jár a bánat (2007). Hetente írok tévéjegyzetet, glosszát, tárcát, recenziót, karcolatot, novellát. Több száz oldalra rúgó riportom, művelődési cikkem, jegyzetem jelent meg. 1990 óta tagja vagyok a Romániai Írók Szövetségének, 1999 óta pedig a Magyar Írószövetségnek. Nős vagyok, három gyermek apja, három unoka nagyapja. Munkahelyem: Marosvásárhely, Népújság szerkesztősége, Dózsa u. 9., lakhelyem: 540560 Marosvásárhely, Testvériség u. 10/31. E-mail címem: bolonidomokos@gmail.com, illetve bdomokos@freemail.hu Bölöni Domokos