Vita:Abioi
Új téma nyitása
|
Ez a szócikk témája miatt az Ókorműhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
| Bővítendő | Ez a szócikk bővítendő besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. | ||
| Kevéssé fontos | Ez a szócikk kevéssé fontos besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: Pasztilla (vita), értékelés dátuma: 2018. február 5. | |||
| |||
Abioi[szerkesztés]
Az abioi (αβιοι) kifejezés – jelentése: élettelenek, állandó megélhetés és lakóhely híján tengődők, vagy ellenkezőleg, jómódúak – valószínűleg szkíta nép megszólítása Homérosz költeményében.
A leginkább igazságos embereknek mondott abioi nép neve az Iliászban bukkan fel, tejivó kancafejők (hippemolgoi glaktophagoi) stb. társaságában:
- Zeusz miután Hektórt s népét a hajók fele vitte,
- ott is hagyta a fáradalom s örökös hadivész közt;
- ő maga meg ragyogó szemeit másmerre vetette,
- messze lovas thrákok tájékát vette szemügyre,
- harcos műsz népét s tejivó jó kancafejőkét
- és az igazszívű abiosz népnek mezejét is;
- Trója felé már nem fordult ragyogó szeme többé:
- mert nem hitte szivében, hogy valamely örök isten
- menne segítségére a trósznak vagy danaosznak.
Homérosz alighanem hallott a kelet-európai pusztán élő népekről, egyebek között a szkítákról, életmódjukról, szokásaikról. Kijelentései tehát nem egészen alaptalanok. A tejivó kancafejő és az abioi név azonban vélhetően költői képzeletének szülötte.
Homérosz megállapításait az ókor történetírói közül többen, úgy tűnik, valóságosnak tekintették, és a felsorolt neveket, illetve jelzőket (abioi, glaktophagoi, hippemolgoi) a kelet-európai pusztán élő különböző népekre, jobbára szkítákra, tulajdonnévként aggatták. Ekképpen öltött testet pl. a Scythae Agavi, Hippemolgi, Galactophagi (és Galactopotae), valamint az Abii nevű népcsoport. Agavi és Abii valószínűleg ugyanazon tőről származik. Utóbbit önálló népként (Gabii) említi Aiszkhülosz, A megszabadított Prométheusz című művében. Legigazságosabb, vendégszerető embereknek nevezi őket, kik a megműveletlen föld vadon termő gyümölcseivel élnek. Szállásterületükről azonban nem ad hírt.
Stephanos Byzantios értesülése szerint e nép az Abianos folyóról kapta nevét. Említett vízfolyás, szerinte, a Fekete-tenger északi partvidékén keresendő, talán Hylaia, más néven Abike tartományban, a Dnyeper torkolata táján.
A földrajzi stb. ismeretek gyarapodásával sokasodtak a kétségek. Sztrabon például vitatja a felsorolt nevekkel illetett népek létezését. A szóban forgó nevek a térképeken mind távolabbra kerültek, az ismert világ ködbe burkolózó pereméhez, illetve Közép-Ázsia területére.
Az ókor történetírói bizonyára csak iii. Alexandros ázsiai hadjáratai nyomán szereztek tudomást az avarokról. Az abioi nevet, hasonlóság alapján, hozzájuk próbálták kapcsolni. Kezdetben lakóhelyüket pontosabban nem ismerték. Ptolemaiosz könyvében például az Abioi Skythai név az Imaos hegységen túli Szkítaország északi mezsgyéjén – az Altaj vidékén – szerepel, a lóevők (Hippophagoi) szomszédságában.
Arrianos, illetve Curtius Rufus munkájában az abioi cím valóságos népet jelöl. A daha névvel is illetett avarokat és az abioi szkítákat azonban különböző nemzeteknek tekintik. Előbbiek szálláshelyét hozzávetőlegesen ismerik, utóbbiak birtokairól ellenben mit sem tudnak. Tudósításuk szerint, midőn Alexandros Marakanda (Samarkand) városában tartózkodott, küldöttség érkezett hozzá az abioi szkítáktól. E nép ii. Kurus, perzsa király halála óta független, és – Homérosz szófordulatával élve – igazságos és békés természetű.
Ammianus Marcellinus szerint az abioi szkíták szállását Hyrkania tartomány északi szomszédságában kell keresnünk. Mondott helyen, a mai Dihistan tartományban, valamint a Kopet-dag északi előterében és a Tejen folyó mellékén laktak egykor az aparnoi, apasiakai, aspasiakai, aspisioi, attasioi, augasioi, daai, daoi, parnoi, pasianoi, pausikoi stb. névvel is illetett avarok.
Homérosz: Iliász. Fordította Devecseri Gábor. Magyar Elektronikus Könyvtár (http://mek.niif.hu/00400/00406/html/).