Vertikális

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A vertikális, vagy függőleges irány a nehézségi erő irányával párhuzamos irányt jelöli. A vertikális irányt (szélcsendes helyen) legegyszerűbben a függőón jelöli ki,[1] a geodéziai gyakorlatban a vízmértékkel pontosabban meghatározható vízszintes irányból származtatják.

A vertikális irány általában csak hozzávetőlegesen egyezik meg a Föld középpontja irányába mutató vektorral. Ezt két hatás módosítja:

  • A Föld felszínén tartózkodó megfigyelőhöz rögzített koordinátarendszerben az erőtér nem konzervatív, ebben centrifugális erő is fellép. Ez az erővektor a gravitációs erő vektorához adódik és a (sarkok kivételével mindenütt) kissé módosítja az eredő erőt irányban és nagyságban.
  • A Föld felszínén maga a gravitációs erő iránya sem a Föld középpontjában összetartó irány, mivel a föld mélyén eltemetett nagy sűrűségű testek (pl. vasérctelepek) gravitációs hatásukkal módosítják a teret. A geofizikában használt Eötvös-inga épp ennek a jelenségnek az érzékelésével képes kimutatni felszín alatti geológiai képződményeket. Az ebből a hatásból eredő eltéréseket nevezzük függővonal-elhajlásnak.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ebből származik a függőleges irány helyi eltérését leíró fogalom, az ún. függővonal-elhajlás elnevezése.

Források[szerkesztés]