Velma Middleton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Velma Middleton
1955. október 8., Oslo
1955. október 8., Oslo
Életrajzi adatok
Született1917. szeptember 1.[1][2][3]
Saint Louis[4]
Származásafroamerikai
Elhunyt1961. február 10. (43 évesen)[1][2][3]
Freetown[5]
Pályafutás
Műfajokdzsessz
Hangszerénekhang
Tevékenység

Velma Middleton weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Velma Middleton témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Jack Teagarden, Sandy DeSantis, Velma Middleton, Fraser MacPherson, Cozy Cole, Arvell Shaw, Earl Hines, Barney Bigard, 1951.

Velma Middleton (Saint Louis, 1917. szeptember 1.Freetown, 1961. február 10.) amerikai dzsesszénekesnő, előadóművész. 1942-től haláláig Louis Armstrong együtteseivel énekelt.

Pályafutása[szerkesztés]

Middleton tulajdonképpen az oklahomai Holdenville-ben született, de szüleivel a Missouri állambeli St. Louisba költözött. Karrierjét kóristaként és táncosnőként kezdte. Akrobatikus fellépéseket adott elő a színpadon. Miután szóló előadóként dolgozott, és énekelt egy dél-amerikai turné során Connie McLeannel és zenekarával. 1942-ben csatlakozott Louis Armstrong big bandjéhez.

Amikor Armstrongnak ez a zenekara 1947-ben feloszlott, Middleton csatlakozott a Louis Armstrong And His All Starshoz.

Gyakran használták komikus szerepekre, például Armstronggal duettekre a „That's My Desire” és a „Baby, It's Cold Outside” című filmekben. Bár nem dicsérték nagyon a hangját, Scott Yanow kritikus szerint „észszerűen tetszetős” és jó humorú volt. Armstrong úgy vélte, hogy műsorának fontos és szerves része.

Nyolc számot rögzített szólóénekesként a Dootone Recordsnál 1948-ban és 1951-ben.

Middleton 1953. június 7-én fellépett Louis Armstrong és All Stars társaságában a híres kilencedik Cavalcade of Jazz elnevezésű koncerten (amelyet a Los Angeles-i Wrigley Fieldben tartottak). Middleton azon Roy Brown és zenekara, Shorty Rogers, Earl Bostic és Nat King Cole társaságában szerepelt.

Miközben 1961 januárjában Armstronggal turnézott Sierra Leonéban, Middleton agyvérzést kapott, és a következő hónapban meghalt egy freetowni kórházban.

Barney Bigard bírálta Armstrongot − valamint Joe Glaser menedzsert is – amiért Middleton megbetegedésekor megtagadták az áthelyezését egy jobb egészségügyi létesítményekkel rendelkező másik országba.

Filmek[szerkesztés]

  • 1949: That's My Desire
  • 1952: Baby, It's Cold Outside

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 2.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  5. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)

Források[szerkesztés]