Vargyas-szoros
| Vargyas-szoros | |
 | |
| Országok |  Románia |
| Hely | Rika-hegység, Kovászna megye |
| Hosszúság | 3 km |
| Települések | Homoródalmás, Vargyas |
| Elhelyezkedése | |
 Vargyas-szoros
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 46° 13′ 15″, k. h. 25° 32′ 33″Koordináták: é. sz. 46° 13′ 15″, k. h. 25° 32′ 33″ | |
A Vargyas-szoros (románul Cheile Vârghişului) a Rika-hegység északi részében, Vargyastól északnyugatra, Homoródalmástól keletre található. A Hargita-hegységből eredő Vargyas-patak által kivágott 3 km hosszú mészkőszurdok a Vargyas-szoros Természetvédelmi Területet képezi. Ez a Székelyföld egyik legnagyobb karsztvidéke.
Leírása[szerkesztés]
A szoros allochton karsztját négy fosszilis barlangszint (a patak szintje felett 5, 20, 40, 70–120 m-rel) és a jelenleg is alakuló aktív, patakos szint képviseli. A pleisztocén közepétől kialakult barlangrendszerekből mára már csak kisebb (2–20 m) vagy nagyobb (20–1500 m) barlangszakaszok maradtak meg a szoros mindkét oldalán.[1]
A Vargyas-szorosban a 70–80 m magas sziklafalak oldalában négy jól elhatárolható szinten 124 barlangot tartanak számon, melyeknek teljes hossza eléri a 7410 métert. A legnagyobb az Almási-barlang (Orbán Balázs-barlang, Nagy-barlang, Homoródalmási-barlang, Kőlik), amely az első tudományosan felkutatott barlang Erdélyben. A járatok hossza 1527 méter, négy természetes bejárata a patak vize felett 20 méterre nyílik. A patak szintjén jelenleg alakulóban van az ötödik szint, egy újabb, aktív barlangrendszer.
A szoros Erdély egyik legszebb és leglátogatottabb természeti kincse. 2000 óta 1000 hektáron természetvédelmi terület, ebből 800 ha közigazgatásilag a Hargita megyei Homoródalmáshoz, 200 ha a Kovászna megyei Vargyashoz tartozik. A szorost több irányból lehet elérni, Vargyasról és Homoródalmásról személygépkocsival és autóbusszal is, Kirulyfürdőről és Szelterszről viszont csak gyalogosan közelíthető meg.
Története[szerkesztés]
A szorosban található barlangokból jégkorszaki állatok (barlangi medve, gyapjas orrszarvú, rénszarvas, mormota) maradványai és az ősember által használt eszközök is előkerültek. A feltárt régészeti leletek tanúsága szerint már az ősember is használta menedékként az itteni barlangokat. De menedékül szolgált a szoros az itt élőknek a török és tatárdúlások alkalmával, és egyéb veszedelmek idején is. A helyiek az itt található barlangokba húzódtak vissza, ha veszély fenyegetett. A Kőmező nevű helyen napjainkban is megvan a Tatársánc, mely egykor a Szent László korabeli Magyar Királyság keleti határait őrző védelmi vonal részét képezte. A tatároktól való szerencsés megmenekülés emlékére ezen a helyen a XI–XIII. században épült egy kápolna, a román kori épület romjai még ma is láthatók. Több neves tudós végzett kutatásokat a szoros barlangjaiban, illetve tanulmányozta az itteni növény- és állatvilágot. A barlangokban 19 különböző fajta denevérfajt azonosítottak, a szurdok számos ritka, értékes növény élőhelye. Ilyen növény a tűlevelű szegfű, a hasogatott levelű imola, a pozsgás Heuffel kövirózsa, a magyar nőszirom, a vitézkosbor, a madársisak, a gömböskosbor vagy a Boldogasszony papucsa. Sok állat is él a vidéken, köztük a medve, farkas, szarvas, őz, vaddisznó, vadmacska, hiúz, borz, nyest, menyét, vidra, keresztes vipera, vízisikló, szalamandra.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Dénes István–Ambrus László: Erdővidék védett és védelemre érdemes földtani természeti értékei Archiválva 2012. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben – Erdővidék.ro
Források[szerkesztés]
- Ajtay Ferenc: Erdély természeti csodái. Kolozsvár, 2009.
- Pál Zoltán – Takács Ágnes – Barabás Erika: Természetvédelmi területek Erdélyben. Kolozsvár, 2010.
- [1]
- [2]
- [3]
.svg){kind=small}
