Valenciennes-i bajvívás
| Valenciennes-i bajvívás | |||
| Konfliktus | Valenciennes-i bajvívás | ||
| Helyszín | Valenciennes | ||
| Eredmény | Jacotin Plouvier győzelme | ||
| Szemben álló felek | |||
| Veszteségek | |||
| Térkép | |||
 Valenciennes-i bajvívás
Pozíció Franciaország térképén
| |||
 é. sz. 50° 21′ 29″, k. h. 3° 31′ 24″Koordináták: é. sz. 50° 21′ 29″, k. h. 3° 31′ 24″ | |||
A valenciennes-i bajvívást 1455. májusban rendezték két polgár között.
Lefolyása[szerkesztés]
A Valenciennes-ben lakó polgár, Jacotin Plouvier azzal vádolt meg egy tournai-i szabót, Mahiot (Mahiénot) Coquelt, hogy meggyilkolta szülei egyikét. A vitás ügyet bajvívással, az istenítélet egyik formájával döntötték el. Az előkészületek több mint egy éven át tartottak. A város területet nyújtott a harchoz és lépéseket tett a tisztességes küzdelem biztosítására. A küzdelem előtt mindkét férfit őrizetben tartották, a fegyvereket − a fapajzsokat és a keményfából, egy beszámoló szerint naspolyafából készült buzogányokat − szintén közpénzből finanszírozták. Mindkét fél engedélyt kapott arra, hogy pajzsát, saját költségén, szent szimbólumokkal díszíttesse, valamint felfogadtak két mestert harci felkészítésükre. Coquel kiképzőjét Hans mesterként jegyezték fel a krónikák, a másikat Jean de Bourges-nak hívták. Egyes feltételezések szerint Hans mester Hans Talhoffer dél-németországi vívómester lehetett, aki ilyen összecsapásokra specializálódott, valamint szakkönyvek szerzője is volt.[1]
A párbaj területét, a piacteret elkerítették. A korabeli feljegyzések szerint a küzdők haját és körmét levágták, testükre feszülő, bőrből varrt ruhát öltöttek. A férfiakat zsírral kenték be, hogy ne tudják megragadni egymást, csak a kezüket borította hamu, hogy képesek legyenek tartani a pajzsot és a buzogányt. A párbaj néhány véres ütéssel kezdődött, majd homokot szórtak egymás szemébe, és a földön, birkózva folytatták a harcot. Plouvier kinyomta ellenfele mindkét szemét, és a megnyomorított férfi kegyelemért kezdett könyörögni. III. Fülöp burgundi herceg nem adott kegyelmet, hanem a városra bízta a döntést. Coquel bevallotta bűnét a papnak, és a hóhér véget vetett szenvedéseinek.[1]
Georges Chastellain krónikaszerző feljegyezte, hogy a küzdelem alatt folyamatosan zúgtak a város harangjai.[2] A küzdelmet sokan tekinteték meg. Olivier de la Marche krónikaíró szerint a herceget szégyennel töltötték el a látottak. Ígéretet tett arra, hogy megmutatja Valenciennes polgárainak, milyen a lovagias küzdelem, ezért a következő évben bajvívó tornát rendezett a városban.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Hypotheses: James Blake Wiener. ‘Une piteuse bataille’: A trial by combat between commoners in Valenciennes, 1455. Hypotheses.org. Hozzáférés ideje: 2022. november 5.
- ↑ Huizinga: Johan Huizinga. A középkor alkonya. Európa Könyvkiadó (1979)