Valósidejű óra

1988-ban gyártott Dallas Semiconductor DS1287 RTC

Modern, illetve helyettesítő RTC modulok

A valósidejű óra (angolul: real-time clock, röviden: RTC) a számítógép kikapcsolt állapotában is működő időmérő eszköz. Leggyakrabban CMOS integrált áramköri technológián alapulnak, amelyek működését a gép kikapcsolt állapotában az alaplapra szerelt kisméretű akkumulátor (általában lítium alapú gombelem) vagy újabban szuperkondenzátor biztosítja. Személyi számítógépekben, szerverekben, beágyazott rendszerekben és más elektronikus eszközökben alkalmazzák őket.

Történet

Az 1980-as évek elején megjelent első IBM PC-k, majd az IBM XT-k sem rendelkeztek a számítógép kikapcsolt állapotában is működő belső órával, így ahhoz, hogy a gép pontos időt és dátumot mutassa, a felhasználónak a gép minden egyes bekapcsolásakor meg kellett adnia azt. A helyzet általános jellegű volt, hiszen a korabeli mikroszámítógépek, de például az 1985-ben megjelent Amiga vagy az Apple II modellek többsége sem tartalmazott gyárilag beépített RTC-t. Bár már az XT-khez is fejlesztettek ki e problémát áthidaló bővítőkártyákat, a valósidejű óra csak az IBM AT kategóriájú gépekben jelent meg standard kiegészítő áramkörként.

Felépítés és működés

Az idő tárolásához egy kis kapacitású, CMOS technológiával készült - és ennek megfelelően kis teljesítményfelvételű - akkumulátorral vagy gombelemmel megtáplált RAM memóriát alkalmaznak, amely így a gép kikapcsolt állapotában is működőképes marad. Ugyanez az áramforrás táplálja a memóriaegységgel egybeépíttet órajelgenerátort is, amely az idő számlálásáról gondoskodik. Az egység alapértelmezett órajele 32768 Hz, ami azonban a frekvencia-leosztás állításával változtatható.

A CMOS memóriaegységek mérete 64, ill. 128 bájt lehet. Mivel azonban az óraáramkör ebből csak az első 14 bájtot használja, a fennmaradó cellákat a számítógép konfigurációs adatainak tárolására alkalmazzák, ezáltal kiváltva a PC-k és XT-k esetén alkalmazott, kissé nehézkes DIP-kapcsolós megoldást. A CMOS memória tartalma három csoportra bontható: a RTC által használt cellák, a szabványos konfigurációs területek és a BIOS-gyártó-specifikus konfigurációs adatok. A valósidejű óra adatait minden rendszer ugyanúgy használja fel és értelmezi.