Vajda Sándor (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vajda Sándor
Született 1903. január 8.
Máramarossziget
Elhunyt 1979. július 14. (76 évesen)
Bécs
Foglalkozása költő,
műfordító,
kritikus,
grafikus

Vajda Sándor (Máramarossziget, 1903. január 8.Bécs, 1979. július 14.) költő, műfordító, kritikus, grafikus.

Életútja[szerkesztés]

Bécsben a kereskedelmi főiskolán diplomázott, utána kitanulta a szövőmesterséget. 1931-ben emigrált a Szovjetunióba, a II. világháborúban a Vörös Hadseregben harcolt mint önkéntes. Irodalmi, kritikai munkásságát baloldali orgánumokban fejtette ki, a Ma, a Forrás, Új Szó, 100%, Korunk, Sarló és Kalapács hasábjain. Német expresszionistáktól és kortárs szovjet íróktól fordított műveket. A II. világháború után Bécsben a kommunista párt könyvkereskedését vezette.

Írásai a Korunkban[1][szerkesztés]

  • Az emberi nyelv keletkezésének új elmélete, Korunk, 1930, IX. 647-649.p. (Nyelvészet)
  • Zola mai értelme, Korunk, 1930, IX. 669-671.p. (Émile Zola)
  • A világháború erkölcstörténete, Korunk, 1930, XII. 909.p. (Történelem)
  • Az ötéves terv, a nagy jelen és a kint rekedt író, Korunk, 1931, I. 66-68.p., (Orosz irodalom)
  • Gyapjúáru Rt. /E./, Korunk, 1931, VII- VIII. 505-508.p. (Széppróza)
  • Az első leány /Bogdanov/, Korunk, 1932, I. 67-69.p. (Bogdanov)

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek és források[szerkesztés]

  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 2190. o. ISBN 9630568071  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]