Brankovics István szerb despota
| IV. István | |
.jpg) | |
| Szerbia despotája | |
| Uralkodási ideje | |
| 1458. január 19. – 1459. március 21. | |
| Elődje | II. Lázár |
| Utódja | V. István |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Brankovics-dinasztia |
| Született | 1417 Belgrád |
| Elhunyt | 1476. október 9. Belgrád kastély, Udine közelében |
| Nyughelye | Kölpény |
| Édesapja | Brankovics György |
| Édesanyja | Irene Kantakouzene |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Saint Angelina of Serbia |
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz IV. István témájú médiaállományokat. | |
VII. Brankovics István vagy Vak Szent István (szerbül: Стефан Бранковић), (1417 – 1476. október 9.[1][2]) szerb despota 1458-tól 1459-ig.
Élete
[szerkesztés]Fivére, Lázár özvegyével, Jelenával, és Angyelovics Mihály vajdával együtt foglalta el a trónt.[3] Vak volt,[3] és Jelenával a magyarokhoz húzott,[3] Angyelovics a törökökhöz.[3] A magyar párt győzött, I. Mátyás magyar király ezek után pedig Szerbiát magyar tartománynak tekintette és a szegedi országgyűlésen Tomasevics István boszniai herceget – aki II. Lázár leányát, Jelenát feleségül vette – ismerte el Szerbia és Bosznia uralkodójának.[3] A Brankovicsoknak semmi sem maradt Szerbiából: István trónfosztása után családjával Siklósra menekült,[3] és csak a szerb despota címét viselte,[3] de országa nem volt.[3] Járt segítségért Albániában és Velencében is, de hiába.[3] A Szerémségben halt meg,[3] a Krušedol kolostorban nyugszik.[3] Felesége, Angyelia és gyermekei: György, Mára és Iván a Szerémségben maradtak.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Rulers of Serbia. Stefan the Blind (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
- ↑ A Pallas szerint 1486 februárjában.
- ↑ a b c d e f g h i j k l Bokor József (szerk.). Szerbia, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft. (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2007. január 11.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
| Előző uralkodó: II. Lázár |
 |
Következő uralkodó: V. István |
