VHDL

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A VHDL áramkörök leírására szolgáló szakterület-specifikus hardverleíró nyelv, és a Verilog áramkörleíró nyelv mellett igen nagy jelentőségre tett szert. Segítségével az ember CPLD és FPGA elnevezésű integrált áramkörök elemi makrocelláiból illetve kapuiból állít össze igen bonyolult működésű áramköröket.

Azonban a félvezetőgyárak sem kapcsolási rajz alapján készítik a mai, igen bonyolult IC-ket, hanem szintén a fenti nyelveken írják le az áramkör működését, mivel a kapcsolási rajz bonyolult áramkörök esetén áttekinthetetlen méreteket ölt, és a funkciók sem ismerhetők fel első ránézésre.

Különbség a programozási nyelvek és az áramkörleíró nyelvek közt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A processzorok programozása során a programnyelvből fordított kód utasításait a processzor egymás után sorban végrehajtja (lefuttatja). Az áramkörleíró nyelv az áramkör egyes elemi részeinek összeköttetését definiálja, tehát nem elemi utasítások végrehajtását valósítja meg, hanem (statikus) áramköri összeköttetést definiál.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hosszú Gábor, Keresztes Péter (2012): VHDL-alapú rendszertervezés. Bicske: SZAK Kiadó, ISBN: 9789639863248, 248 oldal.
  • Janick Bergeron (2000): Writing Testbenches: Functional Verification of HDL Models. ISBN 0-7923-7766-4. (The HDL Testbench Bible)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]