Választottbíráskodás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Választottbíróság szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Egy állandó választottbíróság tárgyalásának színhelye

A választottbíráskodás (francia eredetű szóval arbitrázs) a felek közötti polgári jogi jogvitának nem állami bíróság(ok), hanem a felek által jogvitájuk esetére írásban kikötött döntnök, ún. választottbíróság útján való eldöntése.

Fogalma a magyar jogban[szerkesztés]

Magyarországon jelenleg a választottbíróskodásról szóló 2017. évi LX. törvény hatályos.

„választottbíráskodás: kereskedelmi jogviszonyokban felmerült jogvitáknak állami bírósági peres eljárás helyett a felek által választott eljárásban történő eldöntése, akár eseti, akár állandó választottbírósági intézmény folytatja le az eljárást.[1]

(A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvényt az Országgyűlés 2017. május 30-i ülésnapján elfogadta. Meghirdetésére a 2017. június 8-i Magyar Közlönyben került sor, rendelkezéseinek nagy része 2018. január 1-jével lépett hatályba.)

A választottbíróság ítéletének hatálya[szerkesztés]

A választottbíróság ítélete ellen fellebbezésének nincs helye, kivéve a törvény által pontosan meghatározott eseteket. A választottbíróság által hozott ítélet (a választottbírósági ítélet) hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté, ezért az ilyen ítéletek végrehajtására is a bírósági végrehajtás szabályai vonatkoznak.

Fajtái[szerkesztés]

  • eseti választottbíróság – a feleknek a választottbíróság létrehozására vonatkozó megegyezésével jön létre, és az eljárási szabályokat is a felek maguk állapítják meg.
  • valamely szervezet (főleg kamara) mellett működő állandó választottbíróság - ilyenkor van egy előre összeállított bírói névjegyzék, amely magában foglalja a bíróvá választható személyek névsorát és egyben előre rögzítik az eljárási szabályokat.

Formái[szerkesztés]

  • Kereskedelmi választottbíráskodás
  • Nemzetközi választottbíráskodás
  • Munkaügyi választottbíráskodás
  • Közigazgatási választottbíráskodás
  • Kánonjogi választottbíráskodás.[2]

A kereskedelmi választottbíráskodás[szerkesztés]

A nemzetközi választottbíráskodás[szerkesztés]

A nemzetközi választottbíráskodás az államközi gyakorlatban is ismert. Gyakran egyes államok közötti vitákat is nemzetközi választottbíróságok döntenek el.

Magánfelek között is jelentős a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás , amellyel több nemzetközi szerződés is foglalkozik. Ezek közé tartozik az 1961. április 21-én Genfben aláírt európai egyezmény a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról[3]

1985. június 25-én az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága (UNCITRAL) elfogadta a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásra vonatkozó minta jogszabályt. Szász Iván professzor, aki akkoriban brüsszeli követként képviselte Magyarországot, részt vett az 1985-ös UNCITRAL modelltörvény, valamint mintaszabályzat megszerkesztésében. A szabályokat az államok beépítették saját törvényeikbe és a kamarai választottbíróságok a saját szabályzataikba. Magyarország volt az első, amely nem csupán a külföldi, hanem belföldi ügyekre is alkalmazta e rendelkezéseket..[4] Nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról akkor beszélünk, ha a felek székhelye vagy telephelye különböző államokban található, továbbá, amennyiben a választottbíróság székhelye vagy a jogvita valamely lényeges eleme egy másik államban van. A jogvita érdemi kérdéseit a felek által választott jog alapján kell eldönteni, míg az alkalmazandó eljárásjogot maga a választottbíróság határozza meg.[5]

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság 2009-ben ünnepelte folyamatos működésének 60. évfordulóját.[6]

A munkaügyi választottbíráskodás[szerkesztés]

A közigazgatási választottbíráskodás[szerkesztés]

A kánonjogi választottbíráskodás[szerkesztés]

Történetéből[szerkesztés]

A választottbíróság szüksége és hasznossága iránt nagyon eltérnek a nézetek. A 18. század bölcselői nagy előszeretetet tanúsítottak az intézmény iránt és a francia forradalom törvényhozása sok ügyet kötelezően választottbíróság[7] elé utalt. A tapasztalatok e téren nem voltak kedvezőek, ezért a francia polgári perrendtartás nagyon megszorította ezen intézményt. Számos francia és német író ellene foglalt állást. Mindazonáltal nem lehet tagadni, hogy a választottbíróság, ha nem is felel meg a túlzott várakozásoknak, egyes esetekben jó szolgálatot tesz.[8]

Magyarországon a választottbíróság intézményét a polgári perrendtartás (1868. LIV. tc. 495-511. §§ és 1881. LIX. tc. 74-79. §§) szabályozta. A választottbíróság ítélete ellen csak bizonyos, a törvényben meghatározott alaki sérelmek miatt van fellebbezésnek helye, de felfolyamodásnak és perújításnak nincs. Ha azonban valaki ellenfelének vagy másoknak büntetendő cselekménye (pl. hamis tanúvallomás vagy hamis eskü) miatt lett pervesztessé, akkor a (királyi) törvényszék előtt kérheti a V. ítéletének megsemmisítését. A választottbíróságok külön nemét teszik a budapesti áru- és értéktőzsde, valamint a vidéki termény- és gabonacsarnokok külön bíróságai (Tőzsdebíróság).[8]

Egyes ügyek törvény útján vannak a választottbírósághoz utasítva. Így pl. az osztrák–magyar bank és a kormány közti vitákat egy fele részben a (királyi) Kúria és fele részben a bécsi legfőbb törvényszék bíráiból ezen bíróságok elnöke által kinevezett választottbíróság dönthette el (1887. XXVI. törvénycikkbe iktatott alapszabályok 53. és 108. cikke), betegsegélyezési ügyekben a betegsegélyező pénztár és a biztosított személyek közti vitákat az alapszabályok szerint alakított választottbíróság, az egyes kerületi pénztáraknak egymás közti vagy szövetségükkel felmerülő vitás ügyeit a szövetségi választottbíróság dönthette el (1891. XIV. t.-c. 45. §); az ún. „Überland” földek osztályozása iránti vitákat három tagú választottbíróság dönti el (1882. XXVIII. t.-c. 3. §).[8]

Törvény által kizárt a választottbíráskodás[szerkesztés]

Vannak olyan ügyek, amelyekben a törvény kizárja választottbíróság kikötését:

A választottbírósági szerződés[szerkesztés]

A szerződő felek írásbeli megállapodása (szerződés, kikötés, záradék, kölcsönös nyilatkozat) arra nézve, hogy a közöttük felmerülő jogvita esetében választottbíróság jár el. Más eljárásnak választottbírósági szerződés esetén nincs helye, kivéve azt az esetet, amikor a választottbírósági szerződésben meghatározott választottbíróság – bármely okból – nem alakítható meg.

A választottbírósági eljárás[szerkesztés]

Eseti választottbíráskodás esetén az eljárás szabályait is a felek megállapodása határozza meg, míg állandó választottbíróság esetén az eljárás szabályai előre rögzítve vannak.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 2017. évi LX. törvény 3. (1) bek. 1. pontja
  2. Koi Gyula
  3. Magyarországon kihirdette az 1964. évi 8. tvr.
  4. https://www.vg.hu/kozelet/jog/tobb-ezer-ugy-milliardos-perertekek-296793/
  5. Jogi lexikon 620. old.
  6. http://www.mkik.hu/hu/magyar-kereskedelmi-es-iparkamara/valasztottbirosag-9245
  7. A Pallas nagy lexikona szerint „Választottbíróság az a bíróság, amelyet nem az állam állít fel, hanem amelynek tagjait a felek vitás magánjogi ügyeik eldöntése végett szerződéssel kijelölik.”
  8. a b c http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/104/pc010447.html#7

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]