Szerkesztő:Hekila

Kiss László

Szakma: agrármérnök

Oktatói tevékenység: címzetes főiskolai docens (Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Nyíregyháza)

Kiss László (Nyírtura, 1933. november 13 - 2013. december 4.)

Középparaszt családban született, anyja Jeddi Jolán, apja Kiss Antal. Testvére Kiss Éva. Felesége: Kiss Lászlóné született Uzonyi Zsuzsanna Erzsébet (Nyíregyháza, 1946. május 2. -) adminisztrátor, korábbi megyei tanácsi alkalmazott. Fiai: Kiss László Attila és Kiss Zsolt Károly sportszervező, Nordic walking edző, középiskolai tanár.

Későbbi szakmai pályafutását alapjaiban határozta meg a származása. Kisgyermekkorától aktívan részt vett a földműveléssel és állattartással összefüggő napi feladatokban. Szüleinek nagy területen elhelyezkedő erdője és termőföldjei, kis- és nagy háziállatai voltak. A második világháború éveiben szüleivel úgy döntött, hogy a faluhoz 10 km-re lévő megyeszékhelyre fog járni iskolába. A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium tanulója lett, ami elég sok lelki vívódást okozott neki. A szüleinek és testvérének nagy "érvágást" jelentett a fiúgyermek kiesése a munkából, ők mégis támogatták a továbbtanulását. Ezt soha nem felejtette el nekik. A faluból csupán ketten jártak be, a református pap lánya és ő. Az iskolás gyerekek néha felkéredzkedtek egy szekérre, máskor gyalog tették meg a 10 km-es távot. Később kapott egy kerékpárt, de a korabeli föld- és makadámutak így is próbára tették a napi 20 km-es távon.

A padláslesepések idején jelentkezett egyetemre, ami a származása miatt nem ment zökkenőmentesen. Jó tanulmányi eredménye ellenére sorra kapta az elutasításokat, majd kitartása meghozta az eredményt és felvételt nyert a Gödöllői Agrártudományi Egyetem debreceni kihelyezett tagozatára. Úgy érezte, hogy egy egész világ nyílt meg számára. Belevetette magát az egyetemi életbe, néptáncolt, bírkózott, színházba és moziba járt. Szabadidejében nem feledkezett meg szüleiről és hazajárt segíteni. Szántott, vetett, gyümölcsfákat metszett, szőlőt kötözött, szüretelt és gondozta az állatokat. Végre elemében volt, ötvözni tudta a paraszti földművelési ismereteket az egyetemen tanultakkal.

Az egyetem elvégzése után néhány évig a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei településeket járta egy P10-el Pannónia (motorkerékpár) és agronómusként szaktanácsadással látta el a termelőszövetkezetek dolgozóit.

Az élet új kihívást állított elé, amikor 33 évesen kinevezték a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Nyírségi Területi Központjának élére igazgatói minőségben. A vállalatot sikeresen és nyereségesen vezette egészen 1993-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig. Ezt követően szimbolikusan és ténylegesen is visszatért a gyökereihez és folytatta a gazdálkodást szülőhelyén, Nyírturán. 1990 után lehetőség nyílt a korábbi erdőbirtokok és szőlőterületek visszaigénylésére (kárpótlás (jog)), amellyel élt is.

2013-ban hunyt el, nyugvóhelye a nyírturai temető.