Uperoleia saxatilis
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Uperoleia saxatilis Catullo, Doughty, Roberts & Keogh, 2011 | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Uperoleia saxatilis témájú rendszertani információt. |
Az Uperoleia saxatilis a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül az Uperoleia nembe tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
Ausztrália endemikus faja. Csak Nyugat-Ausztrália államban, a Pilbara-kraton sziklás élőhelyein ismert.[1][2]
Felfedezése[szerkesztés]
Az Uperoleia saxatilis fajt nemrégiben új fajként azonosították a canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU), valamint a perthi Nyugat-Ausztráliai Múzeum és a Nyugat-Ausztráliai Egyetem kutatói DNS-elemzéssel, a kutatást abból a célból végezték, hogy különbséget tegyenek a nagyon hasonlónak tűnő békafajok között. Az ANU egyik doktorandusza, Renee Catullo elmondta: „a jó hír az, hogy a faj természetvédelem szempontjából biztonságosnak tűnik… Ezek a békák Ausztráliában őshonosak, és ezzel az új fajjal 27-re emelkedik a számuk, ami a második legnagyobb csoportot jelenti az országban élő békafajok között”. A felfedezés egy olyan kutatási projekt része volt, amely genetikai elemzéssel próbálta meghatározni a békák valós fajszámát, mivel a DNS segítségével meg lehet különböztetni a nagyon hasonló fajokat. „Ők a hangjuk alapján különböztetik meg egymást, de mi ebben nem vagyunk olyan jók” – mondta Catullo.[1]
Megjelenése[szerkesztés]
Közepes termetű békafaj, testhossza elérheti a 4 cm-t.[2] Háta szürke vagy barna, sötétebb foltokkal és a hát közepén egy alig kivehető, narancssárga hosszanti csíkkal. Néha narancssárga foltok is vannak rajta. A szájszéltől a karig néha egy apró, halvány narancsfehér csík húzódik. A hasa fehér, apró barna foltokkal. A hímek torka sötétbarna. Pupillája vízszintes elhelyezkedésű, a szivárványhártya aranyszínű. A combok hátsó részén néha egy-egy apró narancssárga folt található. Mellső lábának ujjai között nincs úszóhártya, a hátsókén háromnegyed részig van úszóhártya, ujjai végén nincsenek korongok. A parotoid mirigyek, az ágyékon lévő mirigyek és a hát alsó részén lévő mirigyek nagy méretűek, barnák vagy halvány narancsbarnák.[2]
Életmódja[szerkesztés]
Nyártól őszig a nedves évszakban szaporodik. A peték, az ebihalak és a fejlődési idő nem ismert, de valószínűleg hasonló más Uperoleia fajokéhoz. A petéket valószínűleg a víz felszíne alá, ideiglenes tavakba és patakmedencékbe rakják.[2]
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil, fragmentált, több természetvédelmi területen is megtalálható.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Atlas of Living Australia
- ↑ a b c d FrogID, Australian Museum
- ↑ A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. november 1.)
Források[szerkesztés]
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2023. november 1.) (angolul)
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. november 1.)
- Catullo, Doughty, Roberts & Keogh, 2011 : Multi-locus phylogeny and taxonomic revision of Uperoleia toadlets (Anura: Myobatrachidae) from the western arid zone of Australia, with a description of a new species. Zootaxa, n° 2902, p. 1-43.
- Amphibian Species of the World 6.0
- Az Uperoleia saxatilis az AmphibiaWeb oldalon
