Uperoleia mahonyi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Uperoleia mahonyi
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Uperoleia
Gray, 1841
Faj: U. littlejohni
Tudományos név
Uperoleia mahonyi
Clulow, Anstis, Keogh & Catullo, 2016
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Uperoleia mahonyi témájú rendszertani információt.

Az Uperoleia mahonyi a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül az Uperoleia nembe tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Elterjedési területe Új-Dél-Wales keleti partvidéke.[1][2]

Megjelenése[szerkesztés]

Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 3,5 cm-t.[2] Háta barna vagy sötétbarna, szürke, halvány rózsaszín-barna és/vagy narancsbarna foltokkal vagy anélkül. A fején gyakran barna háromszög alakú folt található; az oldala kékes-szürke, fekete foltokkal. A hasa fekete és kékesfehér márványos, a karok felső része a vállnál néha sárga. A pupilla vízszintes elhelyezkedésű, a szivárványhártya bronzszínű. Lábának ujjai között úszóhártya van, ujjai végén nincsenek korongok. A parotoid mirigyek nagy méretűek, néha más színűek, mint a háta.[2]

Életmódja[szerkesztés]

Ősszel és tavasszal szaporodik. A petéket a tavakban és mocsarakban egyenként rakja le, és a többi Uperoleia fajhoz hasonlóan valószínűleg a vízfelszín alatti növényzethez tapadnak. Az ebihalak hossza elérheti a 3,5 cm-t, aranybarna vagy sötétbarna színűek. Gyakran a víztestek alján maradnak, és három-négy hónapig tart, amíg békává fejlődnek.[2]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A vörös lista a veszélyeztetett fajok között tartja nyilván. Populációja csökkenő, fragmentált, több természetvédelmi területen is megtalálható.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]