Ulmi nagytemplom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ulmi székesegyház szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
Ulmi nagytemplom
kulturális emlék
Ulm Minster.jpg
Vallás evangélikus kereszténység
Építése 1377
Stílus gótika
Tervezője Ulrich Ensinger
Alapadatok
Magasság 161,53 m
Település Ulm
Elhelyezkedése
Ulmi nagytemplom (Németország)
Ulmi nagytemplom
Ulmi nagytemplom
Pozíció Németország térképén
é. sz. 48° 23′ 55″, k. h. 9° 59′ 33″Koordináták: é. sz. 48° 23′ 55″, k. h. 9° 59′ 33″
Az Ulmi nagytemplom weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ulmi nagytemplom témájú médiaállományokat.
Hans Multsacher szobra a főhomlokzat közepén

Az ulmi nagytemplom (németül: Ulmer Münster) a világ legmagasabb keresztény temploma a maga 161,53 méteres magasságával. Az Ulmban, Németországban felépült, mára evangélikussá vált templom a gótikus építészet egyik remekműve. A templom nem valódi székesegyház, mivel soha nem székelt itt püspök – ezt jelzi a templom egyetlen harangtornya is –, ugyanis a székesegyházaknak rendszerint két tornyuk van. A templom jelenleg a Stuttgartban székelő püspök alá tartozik.

Története[szerkesztés]

A 14. században Ulm temploma az akkori városfalon kívül helyezkedett el. Az ebből fakadó nehézségek miatt Ulm polgárai egy új, a város határain belül felépülő templom megvalósításáról döntöttek, vállalva az építkezés költségeit. A templom alapkövét 1377-ben helyezték el. A Parler család (valószínűleg Michael Parler, Heinrich II. Parler, Heinrich III. Parler tervezte templom három, egyenlő magasságú hajóból állt volna, a torony a templom nyugati oldalán helyezkedett volna el, kiegészülve két kisebb toronnyal. 1392-ben a templom építésének vezetője az az Ulrich von Ensingen lett, aki már a strasbourgi székesegyház építésénél is szerzett korábban tapasztalatokat. Az ő fejében fogalmazódott meg a terv, hogy a nyugati torony a világ legmagasabb templomtornya legyen. A hosszhajók és a kórus elkészülte után a templom ideiglenes tetőt kapott, majd 1405-ben felszentelték. Az oldalfolyosókat később át kellett építeni, mert a végleges boltozat kiépítése károsította szerkezetüket. A további károk elkerülése érdekében az oldalfolyosók közepére újabb sor tartóoszlopot építettek.

153031-ben a város polgárai referendummal eldöntötték, hogy elhagyják a római katolikus egyházat, és a protestáns vallást veszik fel. 13 év múlva, 1543-ban az építkezés leállt — a torony ekkor mintegy 100 méter magas volt. Az építést 1817-ben folytatták, és a templom csak 1890. május 31-én lett kész, hogy azután közel 11 évig tarthassa a világ legmagasabb épülete címet.

A második világháborúban Ulm történelmi központjának mintegy 80%-a elpusztult, de a templom csak kisebb sérüléseket szenvedett. A bombázás következményeként ma a templom környezetében számos modern épület áll.

A toronyban 143 méter magasan lévő kilátópontról szép időben Ulm és Neu-Ulm városán túl az Alpokig látni.

A templom méretei[szerkesztés]

A templom méreteit a következő számokkal lehet összefoglalni:

A templom hossza 123,56 m
A templom szélessége 48,8 m
A templom magassága 161,53 m
Belső magasság 41,6 m
Befogadóképesség 2000 fő (ülőhely)
A torony lépcsőinek száma 768
Az építkezés elkezdése 1377
Az építkezés időtartama 513 év

Belső tér[szerkesztés]

  • A nyugati (fő) homlokzat timpanonja a Teremtés könyvéből származó jeleneteket ábrázol. A központi oszlopon levő szobrot egy helyi mester, Hans Multsacher készítette, eredete a késő középkorig nyúlik vissza.
  • A 15. századi, Jörg Syrlin által tölgyfából készített kóruspadjai a több száz faragott mellszoborral a gótikus padok leghíresebbjei közé tartoznak.
  • A templom eredeti oltára a reformáció során elkövetett képrombolásoknak esett áldozatul. A jelenlegi oltár a kora 16. századból származik, a predellán a Szent Családot és az Utolsó vacsorát ábrázolva.
  • Az apszis öt üvegablaka a 14. és 15. századból származik, bibliai jeleneteket ábrázolva.
  • Az oltárhoz hasonlóan az orgona is elpusztult a reformáció korai éveiben történt rombolások alatt, s csupán a késő 16. század végén pótolták. Ismert, hogy 1763-ban Mozart is játszott ezen az orgonán, amely néhány évtizedig a legnagyobb orgonának számítottt. Az 1960-as évek végén a hangszert rekonstruálták akusztikai problémái miatt.
  • 1877-ben a városi zsinagóga zsidó kongregációja (köztük Hermann Einstein, Albert Einstein apja) pénzt adományozott a templomnak Jeremiás próféta szobrának elkészítésére. A szobrot a fő orgona alatt helyezték el.
  • A modernkori renoválások több vízköpőt és szobrot adtak a templom díszítéséhez, többek között a Koldust, az expresszionista Ernst Barlach kivitelezésében.

További információk[szerkesztés]