Tudor Vladimirescu-negyed
| Tudor-negyed | |
| Közigazgatás | |
| Település | Marosvásárhely |
| Alapítás ideje | 1961 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Távolság a központtól | 3 km |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tudor-negyed témájú médiaállományokat. | |
A Tudor-negyed Marosvásárhely legnagyobb városnegyede. Főleg tömbházakból álló városrész, mely a város lakossága egyharmadának ad otthont.[1] A város keleti részén helyezkedik el; nyugatról a Kövesdomb és a Budai-negyed, északról a belváros határolja.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A 16. században a Csere-erdőtől délre, a Poklos-patak és a jelenlegi Segesvári út (Calea Sighișoarei) által közrezárt területen két falu volt: Alsó- vagy Kis-Sásvári és Felső- vagy Nagy-Sásvári. 1609-ben ezek egyesültek a várossal.[2]
A 20. század közepéig a környék mezőgazdasági földterület volt. Egy romos téglagyár is volt a koronkai út mellett; 1944-ben itt rendezték be a marosvásárhelyi gettót, ahova több, mint 7500 zsidót zsúfoltak, akiket később Auschwitzba vittek.[3]
A kommunista hatalomátvétel után a vidék termelőszövetkezetté alakult. 1950 körül földszintes munkásházak épültek a Str. Vulturilor (Sasok útja) és a Poklos-patak által közrefogott területen, és a Săliște, Păltiniș utcák környékén; ezek ma helyi jelentőségű műemléknek számítanak.[4] A tulajdonképpeni, tömbházakból álló városrész építése 1961-ben kezdődött.[1] A román kommunista karhatalom nem titkolt szándéka volt, hogy megváltoztatja az erdélyi, jelentős magyar lakossággal rendelkező nagyvárosok etnikai összetételét,[5] így a negyedbe főleg vráncsai románokat telepítettek.
A Tudort négy ütemben építették:[1]
- Tudor I (1960-as évek), az 1 Decembrie 1918 sugárúttól délre, a Moldovei / Hațeg utcák magasságáig (ún. „régi-Tudor” vagy „Sásvári-negyed”)
- Tudor II (1970-es évek), az 1 Decembrie 1918 sugárúttól keletre, az Elektromaros gyárig (ún. „új-Tudor”)
- Tudor III (1980-as évek), a Pandurilor út mentén (ún. „Cserealja”)
- Tudor IV (1980-as évek), a Budai Nagy Antal-negyed felé
A tömbházak között számos iskola, üzletház, piac, park is helyet kapott. Az 1989-es rendszerváltás után felépültek a városnegyed templomai. A 21. század elején a negyed kijáratánál hipermarketeket létesítettek.
Leírása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szellős, nyitott, zöldövezettel és parkolókkal bőven ellátott városnegyed. Már a tervezésnél a nyugati országokra akkor jellemző 1:3-as motorizációs szinttel számoltak (1000 főre átlagosan 333 személygépkocsi jut), a romániai 1:10-es szinttel szemben. A tömbházak legtöbbjét előregyártott panelek helyett téglából építették.[1]
Főbb utcái
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Hosszú utca (bulevardul 1 Decembrie 1918), a Főtértől induló, a városból Koronka felé kivezető 4 kilométer hosszú sugárút.
- Pandúrok sugárút (bulevardul Pandurilor). Eredetileg azt tervezték, hogy a kövesdombi 1848-as sugárútba kötik be, egy „kiskörutat” hozva létre a város déli részén, azonban ez nem valósult meg.[6]
- Wesselényi utca (strada Predeal), 19. századi, egykoron a város perifériáján húzódó utca.
Főbb létesítmények
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Templomok: cserealji katolikus és református templomok, Mennybemenetel, Szent Anna, Szent György ortodox és Nagyboldogasszony görögkatolikus templomok, adventista és pünkösdi imaházak
- Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi kara (a koronkai út mellett)
- Dimitrie Cantemir egyetem
- Coșbuc, Mihai Viteazul, Dacia, Guga, Tudor iskolák (régi neveiken 3-as, 5-ös, 14-es, 18-as, 20-as számú iskolák)
- Electromureș szakközépiskola
- Sumel ipari park (a régi Electromureș számológépgyár helyén)
Képek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A régi Tudor az 1970-es években
- Látkép a Somostető felől
- Látkép a Kövesdomb felől
- Látkép a Csere-erdő felől
- Alkonyat
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 4 "Gigantul din Târgu Mureș". Evenimentul Zilei. 2006. október 13. 2017. november 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. január 19.
- ↑ Keresztes Gyula (1996). Vásárhelyen vásár tartatik. Bukarest: Kriterion. 17. o. ISBN 9732604565.
- ↑ "Ghetouri: Târgu Mureș". Muzeul Memorial al Holocaustului din Transilvania. 2014. december 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. november 15.
- ↑ "Lista monumentelor istorice: Județul Mureș" (PDF). Ministerul Culturii. 2015. Hozzáférés: 2017. január 28.
- ↑ R. Süle Andrea (1990). "Település- és területrendezési tervek Romániában" (PDF). Kisebbségtudományi Szemle. 1 (1). Hozzáférés: 2017. november 15.
- ↑ Pál-Antal Sándor. "A marosvásárhelyi utcák, közök és terek történeti névtára". Transindex. Hozzáférés: 2020. január 12.
