Ugrás a tartalomhoz

Tuamotu-szigeteki halción

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tuamotu-szigeteki halción
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Szalakótaalakúak (Coraciiformes)
Család: Jégmadárfélék (Alcedinidae)
Nem: Todiramphus
Faj: T. gambieri
Tudományos név
Todirhamphus gambieri
(Oustalet, 1895)
Szinonimák
  • Halcyon gambieri
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Tuamotu-szigeteki halción témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Tuamotu-szigeteki halción témájú kategóriát.

A Tuamotu-szigeteki halción (Todiramphus gambieri) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.[1][2]

A fajt Emile Oustalet francia ornitológus írta le 1895-ben, a Halcyon nembe Halcyon gambieri néven.[3]

Francia Polinéziában, a Tuamotu-szigetekhez tartozó Niau szigetén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, valamint ültetvények és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Testhossza 20 centiméter.[5]

Rovarokkal táplálkozik, de fogyasztanak kisebb gyíkokat és halakat is.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elterjedési területe egyetlen szigetre korlátozódik, egyedszáma 100–150 példány körüli, viszont stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján súlyosan veszélyeztetett fajként szerepel.[4]

  1. ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2020. május 31.
  2. ↑ "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2025. november 22.
  3. ↑ "Avibase". Hozzáférés: 2025. november 22.
  4. 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2020. május 31.
  5. ↑ "Oiseaux.net". Hozzáférés: 2025. november 22.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]