Trausch-ház
| Trausch-ház | |
 | |
| Település | Brassó  |
| Cím | str. George Barițiu 7 |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 16.–19. század |
| Építési stílus | reneszánsz |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | ház |
| LMI-kód | BV-II-m-B-11306 |
| Elhelyezkedése | |
 Trausch-ház
Pozíció Brassó belváros térképén
| |
 é. sz. 45° 38′ 27″, k. h. 25° 35′ 14″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 27″, k. h. 25° 35′ 14″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Trausch-ház témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A brassói Trausch-ház a Lópiac utca (románul strada George Barițiu) déli oldalán áll, alig ötven méterre a Fekete templomtól. Több évszázadon keresztül a Trausch család birtokolta, 1910-től a brassói evangélikus egyházközség tulajdona. A romániai műemlékek listájában BV-II-m-B-11306 azonosító alatt tartják nyilván.[1]
Története[szerkesztés]
A ház a 16. századból származik,[1] és a város egykori Katalin-fertályában volt. Az évszázadok során többször átépítették, jelenlegi formáját a 19. században nyerte el. A vizet 1893-ban, a villanyt az első világháború után, a gázt 1943-ban vezették be.[2]
A Trausch család az elzászi Straßburgból származik, ahol Heinrich Trausch 1560-ban kapuőrként szolgált, egyik fia városi tanácsos, egy másik pedig történész volt. A 17. század közepén az elzászi Trauschok eltűnnek, viszont megjelenik a család egy erdélyi ága: 1606-ban Georg Trauscht Prépostfalván, 1641-ben pedig Bürkösön jegyzik evangélikus lelkészként. Georg unokája, Paul (†1691) Brassóban telepedett le; mind ő, mind fia, idősebb Nathanael (1679–1768) lelkészként szolgáltak. Idősebb Nathanaeltől származik a Trausch család két nagy ága: a polgári ág (ifjabb Nathanael leszármazottai), és a nemesi von Trauschenfels ág (Georg leszármazottai).[3][4]
A brassói Trausch-ház első feljegyzett tulajdonosa ifjabb Nathanael Trausch (1713–1772) ötvösmester volt, őt követte Johann Joseph Trausch (1768–1831) városi tanácsos és kerületi felügyelő, majd Franz Joseph Trausch (1795–1871) irodalom- és helytörténész, kinek legfontosabb műve az erdélyi német szerzők életrajzi lexikonja (Schriftsteller-lexikon oder biographisch-literarische denk-blatter der Siebenbürger Deutschen). Franz Joseph Trausch halála után a ház házasság révén a von Theuerkauf, majd a Fabritius család birtokába került. 1910-ben megvásárolta az evangélikus egyházközség, azóta egyesületeknek, cégeknek, üzleteknek ad otthont.[2]
Leírása[szerkesztés]
Homlokzata négy tengelyes, a boltozatos, kerékvetőkkel ellátott kapuív a negyedik tengelyben van. Az emeleti ablakkeretek valószínűleg a 19. század első felében, a ház átépítésekor készültek. Az egyik földszinti teremben egy 16. századi reneszánsz kő ajtókeret látható, mely felirat és címer nyomait is viseli, ám ezek azonosítása ma már lehetetlen. Ez az ajtó a templomudvarba nyílt, mikor a szomszédos, 5. szám alatti 17. századi ház még nem létezett.[2]
A épület ismertetőjele a fehér lovat és holdsarlót ábrázoló cégér. Ezt eredetileg Günter Schuller városi építész készítette a Főtér és a Lópiac sarkán álló Benkner-ház számára, hogy szélkakasként elhelyezzék annak tetején az 1988-as felújítás alkalmával. A hatalom azonban nem engedélyezte a szélkakas felállítását, így a műalkotás cégérként a Trausch-házra került. A lovon (mely az utca nevére utal) és a holdon kívül a cégér a házszámot és a földszinti üzlet cégtábláját is hordozza.[2]
Képek[szerkesztés]
-
A lovas cégér -
Belső udvara
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ a b c d Nussbächer 199–203. o.
- ↑ Trausch, Franz Joseph, Allgemeine Deutsche Biographie, 38 (német nyelven). München: Duncker & Humblot, 513–515. o. (1894)
- ↑ von Wurzbach, Constantin. Trausch von Trauschenfels, die Familie, Biographische Lexikon des Kaiserthums Österreich, 47 (német nyelven). Bécs: Hof- und Staatsdruckerei, 38. o. (1883)
Források[szerkesztés]
- ↑ Nussbächer: Nussbächer, Gernot. Aus Urkunden und Chronicken, 14 (német nyelven). Brassó: Aldus (2014). ISBN 9789737822802
.svg){kind=small}