Tone (folyó, Japán)
| Tone | |
 | |
| A Tone folyó látképe Narita és Kavacsi közelében | |
| Közigazgatás | |
| Országok | Japán |
| Régió | Kantó |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 322 km |
| Vízhozam | 256 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 16 840 km² |
| Forrás | Ominakami-hegy |
 é. sz. 37° 03′ 16″, k. h. 139° 06′ 05″37.054417°N 139.101500°E | |
| Torkolat | Csendes-óceán |
| é. sz. 35° 44′ 46″, k. h. 140° 51′ 07″35.745972°N 140.852056°E | |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tone témájú médiaállományokat. | |
A Tone folyó (利根川; Tonegava; Hepburn: Tonegawa) Japán második leghosszabb folyója. Kantó régióban található. Hossza 322 km, vízgyűjtő területének nagysága 16 840 km². A helybeliek Bandó Taró (坂東太郎) néven emlegetik: a „Bandó” a Kantó régió régies elnevezése, míg a „Taró” az elsőszülött fiúk gyakori utóneve.[1]
A Tone forrása az Óminakami-hegyen (大水上山) található, amely Gunma és Niigata prefektúrák határán fekszik.[1] A folyó a Csiba prefektúra területén fekvő Csósi város (銚子市) közelében ömlik a Csendes-óceánba.[2] Az Edo folyó a Tone folyóból ágazik el, és a Tokiói-öbölben éri el a Csendes-óceánt.
A Tone legjelentősebb mellékfolyói az Agacuma, a Vatarasze, a Kinu, az Omoi és a Kokai folyók.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A folyó régebben megzabolázhatatlan természetéről volt nevezetes, a nagyobb áradások rendszeresen megváltoztatták a folyását, éppen ezért a folyómeder történetének feltárása elég nehézkes.
A folyó eredetileg a Tokiói-öbölbe torkollott és egyes mellékfolyói, mint pl. a Vatarasze és a Kinu, saját vízgyűjtő-rendszerrel rendelkeztek. A 17. században kiterjedt munkálatok kezdődtek a rendszeres áradások megfékezésére és a folyami hajózás lehetővé tételére.[3] A folyó jelenlegi folyását a Meidzsi-kor során határozták meg, a holland Anthonie Rouwenhorst Mulder mérnök segítségével.[4][5]
Szerepe
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Tone folyó egészen a 19. századig, a vasutak elterjedéséig igen fontos közlekedési útvonal volt. Ezt követően vesztett ugyan jelentőségéből, de a folyamszabályozás során számos gátat és víztározót építettek a folyón, amely ma többmillió embernek szolgáltat ivóvizet és vízenergia segítségével elektromos áramot Tokió körzetében.[2]
Képek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Kurihasi Vízszintmérő Állomás
A Jagiszava gát
A Tone egyik csatornája Utagava Hirosige fametszetén
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "利根川の紹介" (japán nyelven). Ministry of Land, Infrastructure, Transport and Tourism, Japan. Hozzáférés: 2019. október 16.
- 1 2 "Tone River". Encyclopædia Britannica. Chicago, Ill.: Encyclopædia Britannica. 2012. Hozzáférés: 2012. december 19.
- ↑ "Edo-jidai no Tonegawa" (PDF) (japán nyelven). Ministry of Land, Infrastructure, Transport and Tourism, Japan. 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (pdf) címről archiválva. Hozzáférés: 2019. október 16.
- ↑ "Tonegawa kindai kaishū no hajimari" (PDF) (japán nyelven). Ministry of Land, Infrastructure, Transport and Tourism, Japan. 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2019. október 16.
- ↑ "Crown Prince Naruhito, Dutch prince visit canal in Chiba Pref". AP. 2010. szeptember 14. 2014. március 21. dátummal az eredeti címről archiválva.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Tone River című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
