Tolna

	Tolna
	Tolna, katolikus templom a magasból
; Tolna címere	; Tolna zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Tolna
Járás	Tolnai
Jogállás	város
Polgármester	Appelshoffer Ágnes (Fidesz-KDNP)
Irányítószám	7130
Körzethívószám	74
Testvértelepülései	Lista Stutensee; Uzon; Palics;
	Népesség
Teljes népesség	10 987 fő (2018. jan. 1.) +/-
Népsűrűség	155,9 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	71,07 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Tolna Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 25′ 25″, k. h. 18° 47′ 25″Koordináták: é. sz. 46° 25′ 25″, k. h. 18° 47′ 25″
	Tolna Pozíció Tolna megye térképén
	Tolna weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tolna témájú médiaállományokat.

Tolna (németül: Tolnau) város Tolna megyében, a Tolnai járás székhelye.

Fekvése[szerkesztés]

Szekszárdtól 10 kilométerre, északkeletre található.

Tolna, Kulturális központ és könyvtár - légi felvétel

Megközelítése[szerkesztés]

Közúton az M6-os autópályán, a 6-os és a 63-as főúton (közigazgatásilag itt ágazik el); vonattal a Sárbogárd–Bátaszék-vasútvonalon érhető el.

Története[szerkesztés]

Területe már a római korban is lakott volt, majd a honfoglalás után a fejedelmek fiainak és unokáinak szálláshelye, I. Istváné is; később is a trónörökösök birtoka, egészen a 12. századig. A települést 1055-ben, a tihanyi apátság alapítólevelében említik először. Neve valószínűleg a telona, azaz „vámok” szóból ered.

A vár – valószínűleg földvár – Szent István uralkodása alatt épült. A települést a 15. század végéig Tolnavár néven említik. A tatárjárás után a Kőszegiek birtoka volt, tőlük foglalta vissza Károly Róbert. 1279-ben jelenik meg először egy oklevélben külön a vár és a falu.

A 15. század második felében Tolnavár település már mezőváros, megyegyűléseket is tartottak itt. Valószínűleg a pálos szerzetesrend is megtelepedett benne, színvonalas iskolája is lehetett, de erről kevés az adat. A század közepén a város címerhasználati jogot kapott V. Lászlótól.

Mátyás király országjáró útjai idején gyakran megszállt Tolnaváron, 1463-ban országgyűlést is tartott itt, a török elleni hadjáratra készülve. 1466-ban újra országgyűlés volt a városban.

A 16. századtól Tolnavár helyett már Tolna néven említik a települést, ami ebben az időben gyorsan fejlődő, virágzó helység volt, színvonalas iskolával, és mezővárosként is szabad királyi városi kiváltságokkal^[forrás?]. A török időkben fejlődése megtorpant. II. Lajos király innen indult a mohácsi csatába. A győztes törökök hamar megszállták a várost. A következő évtizedekből kevés adat maradt fenn, de több utazó is nagy városként említi, 8000 lakossal, ami kiemelkedően nagynak számított. A 16. század végi és 17. század eleji török elleni harcok során azonban Tolnát többször is feldúlták, lakosai elmenekültek, a város elnéptelenedett. 1696-ban már csak mintegy harminc család élt a városban.

A 18. század első felében III. Károly király a Wallis grófoknak adományozta a területet. Az új urak német telepeseket hívtak a mezővárosba, aminek újra volt vásártartási joga is. Tolna hamarosan újra gazdát cserélt, az Apponyiaké, majd a Festeticseké lett. 1745-ben tűzvész pusztított a városban, de ez csak rövid időre akasztotta meg a fejlődést.

A 19. században szabályozták a Duna déli szakaszát, a tolnai ág eliszaposodott, így a város megmenekült az állandó árvízveszélytől, de kikötőjét elveszítette, a halászatot jelentősen sújtotta az intézkedés, és a vízimalmokat is át kellett telepíteni.

A selyemfonó 1900 és 1971 között működött, ma kis múzeum állít neki emléket. A ma legnagyobbnak számító foglalkoztató, a Fastron 1993-ban települt le a városban.^[3]

1989-ben Tolnához csatolták Mözs községet, ezzel egy időben városi rangot kapott.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84%-a magyarnak, 2,8% cigánynak, 4,3% németnek, 0,2% románnak mondta magát (16% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 45,2%, református 6,7%, evangélikus 0,7%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 17,5% (28,6% nem nyilatkozott).^[4]