Ugrás a tartalomhoz

Tokta kán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Porribot (vitalap | szerkesztései) 2020. január 11., 21:57-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Lásd még fejezetcím cseréje az ajánlás szerint AWB)
Tokta kán

Arany Horda
Uralkodási ideje
1291 1312
ElődjeTalabuga kán
UtódjaÜzbég kán
Életrajzi adatok
Született?
Elhunyt1312
ÉdesapjaMöngke Temür kán
ÉdesanyjaElcsi-katun
Testvére(i)Tudan
HázastársaMaria Palaiologina
Gyermekei(Marija)
A Wikimédia Commons tartalmaz Tokta kán témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A Mongol Birodalom 1300 körül.

Tokta vagy Toktoga (mongolul Тохта, 1270 körül – 1312) az Arany Horda kánja, Batu kán dédunokája.

Trónra jutása és központosítási törekvései

1291-ben az Arany Horda előző kánját, Talabugát, a hatalom tényleges birtokosa, Nogáj elfogta és Möngke Temür kán második fiát, Toktát emelte a trónra. Talabugát megfojtották. A támogatásért cserébe Tokta Nogájnak adományozta a Krím-félszigetet. Ugyanebben az évben a tatárok betörtek Lengyelországba.

1293-ban folytatódott a mongol vazallus Alekszandr Nyevszkij fiainak, Dmitrijnek és Andrejnak vetélkedése a vlagyimiri nagyfejedelmi címért. Dmitrijnek Nogáj volt a pártfogója, így gyakorlatilag ő volt a nagyfejedelem, Andrej azonban az új kánhoz fordult támogatásért. Tokta egy nagyobb sereget küldött a segítségére, amely feldúlta Vlagyimirt, Moszkvát, Szuzdalt és Muromot valamint több kisebb várost, elpusztította a környékbeli falvakat. Dmitrij Pszkovba menekült és a következő évben megbetegedett és meghalt, így Andrej lett a nagyfejedelem.

Az orosz nagyfejedelem kiválasztása már előrevetítette Tokta és Nogáj konfliktusát és harcát a hatalomért. Nogáj ekkor már rég kiskirályként uralkodott, Tokta viszont eltökélt volt, hogy megerősíti a központi káni hatalmat. Több alkalommal is az udvarába rendelte Nogájt, aki azonban megtagadta az utazást. A kettejük közötti feszült helyzet 1299-ben jutott el a fegyveres konfliktusig. Nogáj az első csatában diadalmaskodott, de a következő évben egy újabb összecsapásban életét vesztette. Tokta a riválisa birodalmát a saját testvérei és fiai között osztotta fel. Nogáj fia, Csaka Bulgáriába menekült, amely korábban szintén Nogáj befolyása alatt volt. Teodor Szvetoszláv, a későbbi bolgár cár elfogatta Csakát, megfojtatta és lojalitása jeléül a fejét elküldte Tokta kánnak.

Nogáj másik fia, Turáj 1301-ben összeesküvést szőtt Tokta kán öccsével, Szerájbugával öröksége visszaszerzésére, de lelepleződtek, és Tokta mindkettejüket kivégeztette.

Külpolitikája

Tokta uralkodása idején is feszült maradt a viszony az Arany Horda déli szomszédjával, az Ilhán Birodalommal. A Dzsocsi-ulusz kánjai már régóta maguknak követelték Azerbajdzsánt és a kaukázusi Albániát és több sikertelen hadjárattal próbálták követelésüket alátámasztani. Tokta is fenntartotta jogát ezekre a területekre, de fegyveres összecsapásra nem került sor.

1304-ben Tokta elfogadta a mongol nagykán, Temür Öldzsejtü formális fennhatóságát; ezzel véget ért a korábbi feszült viszony a Yüan dinasztiával és a Csagatáj Kánsággal és újjászervezték a kereskedelmi útvonalakat és a futárrendszert a Mongol Birodalom részei között.

1307-ben a kán, amiatti felháborodásában, hogy a krími genovai kereskedők tatár gyerekeket is eladtak rabszolgának, csapatokat küldött a megbüntetésükre. A genovaiak egy darabig ellenálltak, majd felgyújtották Kaffát és elhajóztak. Az európai kereskedelem majd csak 1312-ben, Tokta kán halála után állt helyre.

Halála

Tokta kán 1312-ben halt meg, állítólag elsüllyedt a csónakja a Volgán. Ő volt az Arany Horda utolsó nem muzulmán vallású uralkodója, sikeresen megállította a kánság szétesését és újból megerősítette a központi hatalmat. Bár három fia is volt, utóda a trónon a nomád öröklési rend alapján bátyja, Togrul legidősebb fia, Üzbég lett.

Források

  • Howorth, Henry Hoyle. History of the Mongols, from the 9th to the 19th Century. Part II, division I. The so-called tartars of Russia and Central Asia. Londres: Longmans, Green and Co, 1880.
  • David Morgan, The Mongols. Blackwell Publishing, 2007, ISBN 1-4051-3539-5
  • Ж.Бор - Монгол хийгээд Евразийн дипломат шастир боть II
  • J.J.Saunders- The history of Mongol conquests

Kapcsolódó szócikkek

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Toqta című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.