Titu-lemma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Titu-lemma (avagy Titu Andreescu-féle egyenlőtlenség) a következő algebrai egyenlőtlenség:

,

ahol pozitív egész, az pozitív valós, míg az tetszőleges valós szám, bármely pozitív egész szám esetén.

Nevét az 1956-ban Temesváron született Titu Andreescu után kapta.

Bizonyítása[szerkesztés]

1. bizonyítás[szerkesztés]

Végezzük el az , helyettesítést! Ekkor a következőt kapjuk:

, átrendezve

,

ami pont a Cauchy–Bunyakovszkij–Schwarz-egyenlőtlenség. Ennek egyenlőség-esete:

minden i-re egyenlő.

2. bizonyítás[szerkesztés]

Teljes indukciót alkalmazunk, felhasználva az n=2 esetet, amit felszorzással és ekvivalens egyenlőtlenségekkel látunk be:

,

,

,

.

Ez nyilván igaz, és egyenlőség-esete is leolvasható: .

Az indukciós feltevésünk az eredeti egyenlőtlenség valamely n-re, ehhez még hozzávesszük az (n+1)-edik tagot:

,

itt az első becslés az indukciós feltevés, a második pedig a kétváltozós egyenlőtlenség alkalmazása , , , esetre. Az egyenlőség-esetre is látható az indukciós bizonyítás.

Alkalmazások[szerkesztés]

A Titu-lemma igen gyakran alkalmazható "törtes" egyenlőtlenségeknél. A következő példa a Nesbitt-egyenlőtlenség egyik általánosítása:

,

ahol (i=1,2,...,n) és .

Első ránézésre nem látszik a bal oldali törtek számlálójában a teljes négyzet. Bővítsük tehát a törteket, majd alkalmazzuk a Titu-lemmát:

.

Elég volna belátni, hogy

, ami átrendezve

,

ami pedig triviális, mert ez a Titu-lemma -re. Egyenlőség akkor és csak akkor, ha minden változó egyenlő.