Tibeti spániel
Tibeti spániel (Tibetan Spaniel) | |
Fajtagazda ország | Tibet (Nagy-Britannia) |
Osztályozás | |
Csoport | IX. Társasági kutyák |
Szekció | 5. Tibeti fajták |
Fajtaleírás | |
Osztályozó szervezet | FCI |
Érvényes standard | angol |
Kiadás éve | 1987 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tibeti spániel témájú médiaállományokat. |
A szent állatként tisztelt tibeti spánielt a tibeti szerzetesek évszázadokon keresztül imamalmaik hajtására használták, napjainkban házikedvenc, öleb.[1][2]
Története
[szerkesztés]Ősi fajta, feltehetően a pekingi palotakutya, a mopsz és a japán spániel keveredéséből jött létre. Európában Anglián keresztül terjed el, ahová misszionáriusok által jutott el.[1]
Leírása
[szerkesztés]Feje enyhén domborodó, szeme sötétbarna, füle lelógó. Törzse rövid, zömök. Végtagjai rövidek, vékony csontozatúak. Farkát a hátára hajlítva tartja. Szőre hosszú, selymes, sima, a nyakán és vállán sörényt alkot. Színe aranysárga, fekete, őzbarna, feketés rőt, krémszínű, fehér, fehéres sárga. Kistestű eb: marmagassága 25 cm, testtömeg: 3-6 kg. Alomszám: 3-4 kölyök. Várható élettartama 9-12 év.[1]
Tulajdonságai
[szerkesztés]Életvidám, játékos, szeretetre méltó, magabiztos, intelligens, határozott fellépésű, idegenekkel szemben tartózkodó, bizalmatlan fajta.[1][2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Kutya-tár: Tibeti spániel. (Hozzáférés: 2010. március 30.)
- ↑ a b Járominé Simon Anita: Tibeti spániel, in Háziállat Magazin. (Hozzáférés: 2010. március 30.)