Terbium(III)-oxid
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Terbium-oxid | |||
 |
|||
| IUPAC-név | terbium(III) oxide | ||
| Más nevek | terbium-trioxid, terbia, terbium-szeszkvioxid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 12036-41-8 | ||
| PubChem | 159410 | ||
| EINECS-szám | 234-849-5 | ||
|
|||
|
|||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | Tb2O3 | ||
| Megjelenés | fehér kristályok | ||
| Sűrűség | 7.91 g/cm3 | ||
| Olvadáspont | 2410 °C | ||
| Oldhatóság (vízben) | oldhatatlan | ||
| Oldhatóság | híg savakban oldódik | ||
| Mágneses szuszceptibilitás | 0.07834 cm3/mol | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Kristályszerkezet | köbös | ||
| Tércsoport | Ia-3, No. 206[1] | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | nincs osztályozva | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos kation | Terbium(III)-klorid | ||
| Azonos anion | Gadolínium(III)-oxid Diszprózium(III)-oxid |
||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|||
A terbium(III)-oxid, más néven terbium-szeszkvioxid egy ritkaföldfémnek, a terbiumnak az oxigénnel alkotott vegyülete, kémiai képlete Tb2O3. Kalciummal keverve p-típusú félvezető.[2][3]
Bázikus oxid, hígított savakkal majdnem színtelen terbiumsó képződése közben reagál.
Kristályszerkezete köbös, rácsállandója a = 1057 pm.[4]
Előállítása[szerkesztés]
Terbium(III,IV)-oxid (Tb4O7) redukciójával állítják elő. A redukció hidrogéngázban történik 1300 °C-on, 24 órán keresztül.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Curzon A.E., Chlebek H.G. (1973). „The observation of face centred cubic Gd, Tb, Dy, Ho, Er and Tm in the form of thin films and their oxidation”. J. Phys. F 3 (1), 1–5. o. DOI:10.1088/0305-4608/3/1/009.
- ↑ Reidar Haugsrud, Yngve Larring, and Truls Norby (2005. december 1.). „Proton conductivity of Ca-doped Tb2O3”. Solid State Ionics 176 (39–40), 2957–2961. o, Kiadó: Elsevier B.V.. DOI:10.1016/j.ssi.2005.09.030.
- ↑ Reidar Haugsrud, Yngve Larring, and Truls Norby (2005. december 1.). „Proton conductivity of Ca-doped Tb2O3”. Solid State Ionics 176 (39-40), 2957–2961. o, Kiadó: Elsevier B.V.. DOI:10.1016/j.ssi.2005.09.030.
- ↑ N. C. Baenzinger, H. A. Eick, H. S. Schuldt, L. Eyring: Terbium Oxides. III. X-Ray Diffraction Studies of Several Stable Phases. In: Journal of the American Chemical Society, 1961, 83, 10, S. 2219-23.
- ↑ G. J. McCarthy (1971. október 1.). „Crystal data on C-type terbium sesquioxide (Tb2O3)”. Journal of Applied Crystallography 4 (5), 399–400. o. DOI:10.1107/S0021889871007295.
Források[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Terbium(III) oxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
