Terbium(III)-oxid

Kémiai azonosítók
Terbium(III)-oxid

IUPAC-név	terbium(III)-oxid
Más nevek	terbium-trioxid, terbia, terbium-szeszkvioxid
CAS-szám	12036-41-8
PubChem	159410
ChemSpider	140187
EINECS-szám	234-849-5
SMILES	[O-2].[O-2].[O-2].[Tb+3].[Tb+3]
InChI	1/3O.2Tb/q3-2;2+3
InChIKey	SCRZPWWVSXWCMC-UHFFFAOYSA-N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	Tb₂O₃
Megjelenés	fehér kristályok
Sűrűség	7.91 g/cm³
Olvadáspont	2410 °C
Oldhatóság (vízben)	oldhatatlan
Oldhatóság	híg savakban oldódik
Mágneses szuszceptibilitás	0.07834 cm³/mol
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet	köbös
Tércsoport	Ia-3, No. 206^[1]
Veszélyek
EU osztályozás	nincs osztályozva
Rokon vegyületek
Azonos kation	Terbium(III)-klorid
Azonos anion	Gadolínium(III)-oxid Diszprózium(III)-oxid
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A terbium(III)-oxid, más néven terbium-szeszkvioxid egy ritkaföldfémnek, a terbiumnak az oxigénnel alkotott vegyülete, kémiai képlete Tb₂O₃. Kalciummal keverve p típusú félvezető.^[2]^[3]

Bázikus oxid, hígított savakkal majdnem színtelen terbiumsó képződése közben reagál.

$\mathrm {Tb_{2}O_{3}+6\ H^{+}\rightarrow 2\ Tb^{3+}+3\ H_{2}O}$

Előállítása

Terbium(III,IV)-oxid (Tb₄O₇) redukciójával állítják elő. A redukció hidrogéngázban történik 1300 °C-on, 24 órán keresztül.^[5]

$\mathrm {Tb_{4}O_{7}+H_{2}\rightarrow 2\ Tb_{2}O_{3}+H_{2}O}$

↑ Curzon A.E., Chlebek H.G. (1973). „The observation of face centred cubic Gd, Tb, Dy, Ho, Er and Tm in the form of thin films and their oxidation”. J. Phys. F 3 (1), 1–5. o. DOI:10.1088/0305-4608/3/1/009.
↑ Reidar Haugsrud, Yngve Larring, and Truls Norby (2005. december 1.). „Proton conductivity of Ca-doped Tb₂O₃”. Solid State Ionics 176 (39–40), 2957–2961. o, Kiadó: Elsevier B.V.. DOI:10.1016/j.ssi.2005.09.030.
↑ Reidar Haugsrud, Yngve Larring, and Truls Norby (2005. december 1.). „Proton conductivity of Ca-doped Tb₂O₃”. Solid State Ionics 176 (39-40), 2957–2961. o, Kiadó: Elsevier B.V.. DOI:10.1016/j.ssi.2005.09.030.
↑ N. C. Baenzinger, H. A. Eick, H. S. Schuldt, L. Eyring: Terbium Oxides. III. X-Ray Diffraction Studies of Several Stable Phases. In: Journal of the American Chemical Society, 1961, 83, 10, S. 2219-23.
↑ G. J. McCarthy (1971. október 1.). „Crystal data on C-type terbium sesquioxide (Tb₂O₃)”. Journal of Applied Crystallography 4 (5), 399–400. o. DOI:10.1107/S0021889871007295.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Terbium(III) oxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.