Tauber Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tauber Zoltán
Született 1934. július 20.
Felsősegesd
Elhunyt 2020. október 1. (86 évesen)[1]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása asztaliteniszező
Szerzett érmek
Asztalitenisz
1976. évi nyári paralimpiai játékok
arany
1976, Toronto
egyéni
Para Asztalitenisz Világbajnokság
arany
1975, Saint-Etienne
egyéni
Para Asztalitenisz Európa-bajnokság
ezüst
1989, Bécs
egyéni
ezüst
1989, Bécs
páros

Tauber Zoltán (Felsősegesd,[2] 1934. július 20.2020. október 1. vagy előtte) Magyarország első paralimpiai bajnoka, világbajnok, kétszeres Európa-bajnoki ezüstérmes, sokszoros magyar bajnok asztaliteniszező.

Életpályája[szerkesztés]

Édesanyja cseléd volt Somogyban, édesapját nem ismerte. Kópházán a nagyszüleinél nevelkedett 11 éves koráig. 1945-ben, 11 évesen háborús lövedékeket szedett szét; az egyik szétrobbant a kezében. A soproni katonai kórházban mindkét kézfejét amputálták. Ezután megtanult biciklizni, úszni is. Balesete után Budapesten, a Mexikói úton lévő Nyomorék Gyermekek Országos Otthonába (a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon jogelődje) került, ahol a Nyomorékok Sport Egyesülete (NYSE) is működött. Később az intézményhez tartozó állami kórház lett 41 éven keresztül a munkahelye.

A Nyomorék Gyermekek Országos Otthonában tanult meg asztaliteniszezni, egy évvel később már az egészségesekkel edzett. 16 évesen úttörőbajnokságot nyert, majd kerületi és országos versenyek győztese lett. Klampár Tibort, a később többszörös világbajnok, olimpiai negyedik helyezett asztaliteniszezőt ifjúsági korában legyőzte. Példaképe: Puskás Ferenc; hozzá hasonlóan szeretne dicsőséget szerezni a hazájának. Részese volt az 1956-os forradalomnak, a Kossuth téri vérengzést személyesen átélte. A forradalom alatt kézikocsival vitte a kenyeret a kenyérgyárból a munkahelyén ápolt betegeknek. Helytállásáért a forradalom után lakást kapott a kórház épületében.

1966-ban megtudta, hogy Svédországban mennyire fejlett a mozgáskorlátozottak sportja. Ekkor több országgal felvette a kapcsolatot, 1966-1970 között önköltségen utazott a magyar csapat tagjaként külföldi versenyekre. 1966-1967-ben fontos szerepet játszott a mozgássérültek sportjáért Fővárosi Bőrdíszmű néven megalakult sportkör létrehozásában. 1970-ben egyik alapító tagja volt a Halassy Olivér Sport Klubnak, amely az első mozgássérült asztaliteniszklub volt Magyarországon. 1975-ben, Saint-Étienne-ben egyéniben megnyerte a Para Asztalitenisz Világbajnokságot. 1976-ban, Torontoban egyéniben paralimpiai bajnokságot nyert. Az eredményhirdetés után közölte vele a magyar nagykövet, hogy Magyarország – szovjet politikai nyomásra – bojkottálta a paralimpiát, így győzelmét akkor hivatalosan nem ismerték el. Az 1980. évi nyári paralimpiai játékokra Magyarországot nem hívták meg, így Tauber Zoltánnak alkalma sem volt megismételni torontoi győzelmét.

1989-ben saját költségén – idős korára hivatkozva nem támogatták versenyzését – utazott a bécsi Para Asztalitenisz Európa-bajnokságra, ahol 55 évesen egyéniben és csapatban is ezüstérmes lett. Eredményének rehabilitációjára 2016-ig kellett várni, mely ünnepélyes keretek között a paralimpiai eskütételkor történt meg, így ma már Tauber Zoltán első hivatalos paralimpiai bajnoka.[3]

Halála[szerkesztés]

2020-ban, 86 éves korában hunyt el, temetése október 20-án volt a Farkasréti temetőben.[4]

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Meghalt Tauber Zoltán, Magyarország első paralimpiai bajnoka
  2. Győr Béla: Magyar paralimpiai bajnokok életrajzai. (Hozzáférés: 2018. január 16.)
  3. Asztalitenisz. hparalimpia.hu. [2017. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 22.)
  4. Gyász: végső búcsút vettek Tauber Zoltántól, az első magyar paralimpiai bajnoktól. NSO. (Hozzáférés: 2020. október 20.)
  5. [ (2010. 11) „[http://www.ujbuda.hu/ujsag/2010_11_24/201022.pdf Az idén harmincan kaptak kitüntetést a Kerület Napján]”. Újbuda 20 (22), 6. o. (Hozzáférés ideje: 2017. február 22.)  

További információk[szerkesztés]